Beháálothá, gyertya 06.09. 20:21, kimenete: 06.10. 21:41
23.06.03. | 14 Sziván 5783
Alapértelmezett verzió

Omike / 2023. Május 30. / 14:57

„… legyen könnyű a hosszú út nekünk” (Komlós Aladár, 1941)

Az OMIKE Művészakció 1939-es kezdésénél az irodalmi est kiemelt fontosságú volt, mivel ekkor még nem sikerült megszerezni az engedélyt egész estés színművek bemutatására. De okként kell említeni azt is, hogy a szerveződőfélben lévő Művészakció még híján volt színészeknek, rendezőknek, ügyelőknek, nem is szólva a diszletekről, jelmezekről, technikai feltételekről.

Omike / 2023. Május 18. / 18:42

„…sohasem akartam mást, mint mulattatni (Radó Sándor 1939. április)”

Ebben az írásomban némileg rövidebb ismertetésekkel két újabb színészt próbálok visszahozni a felejtésből. Kettejüket az köti össze, hogy alapvetően a budapesti kabarék művészei voltak, valamint hosszú ideig Nagy Endre és Salamon Béla színpadi partnerei.

Omike / 2023. Május 06. / 21:53

A művésznek nem kamarára, hanem tele spejzre van szüksége

A Magyar Képzőművészek Egyesülete volt az a szervezet, amely a zsidótörvények előkészítésének idejétől kezdve folyamatosan igyekezett a képzőművészeti kamarai elképzelés mellett lobbizni. Vezetője Gaál Ferenc így írt a Magyar Nemzeti Művészet 1938. márciusi számában: „Csak a Kamara lehet a magyar művészet szabad, nemzeti alapon és szellemben való fejlődésének legfőbb őre és irányítója”.

Omike / 2023. Április 26. / 19:54

„lépjetek be tétovázás nélkül tagjaink sorába…”

Kik voltak, kik lehettek az OMIKE Művészakció látogatói? A válasz nem is olyan egyszerű. Az engedély szerint a Művészakció előadásait csak az Egyesület tagjai látogathatták, közülük is azok, akik a vezetőség meghatározása szerint a pártoló tagsági igazolványt kiváltották. Az előadásokon ők a pártoló tagsági díj befizetése ellenében vehettek részt, tehát formálisan nem voltak jegyek.

Omike / 2023. Április 19. / 13:40

„… ne hagyják, hogy kialudjon az a fáklya, amelyet ma gyújtunk meg”

Még 1939 elején Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség című újság főszerkesztője […] felkeresett, hogy hajlandó volnék-e ezeknek a már kiszorult s az évad végével még nagyobb számmal utcára kerülő művészek dolgainak valamiféle megsegítésével foglalkozni. Bár magam még az évad végéig a Magyar Színháznál dolgoztam, szívesen vállaltam ezt a tiszteletbeli megbízást.

Omike / 2023. Április 13. / 21:00

„Minden élet annyit ér, amennyi példát tud adni.”

A két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb, hatásában is kiemelkedő gyártulajdonosa volt Buday-Goldberger Leó (1878-1945). Életéről, munkásságáról és tragikus haláláról 2014-ben jelent meg egy érdekes könyv. (Guba Ildikó: „A halál nem program”, Buday-Goldberger Leó élete. Óbudai Múzeum, 2014.) A könyvben – érthetően – kevés szó esett az OMIKÉ-ben betöltött korszakos szerepéről. Erről kíván szólni ez a poszt.

Omike / 2023. Április 04. / 15:43

„Ne engedjük veszni a zsidó művészeket!”

1938 szeptemberében, az Egyenlőség újévi számában Munkácsi Ernő, a Magyar Zsidó Múzeum nagytekintélyű igazgatója cikket írt a magyar zsidóság zsidótörvények utáni lelkivilágáról. Ebben szerepelt egy bizakodó mondat: „… ma már bízhatunk abban, hogy felekezetünkben az összetartás erői fognak győzni és meg fogjuk tudni állani helyünket!”

Omike / 2023. Március 24. / 15:22

„Testvéredet ne hagyd el!” – Menedékek 3. rész

Ribáry Géza ügyvédnek tanult, ahogy ezt a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 1907-1908-as évkönyvében olvashatjuk. Másfelől a József Főherceg Fővédnöksége Alatt Álló Nemzeti Zenede 1907-es iskolai értesítőjéből azt tudhattuk meg, hogy Ribáry Géza harmadéves növendék kimaradt az iskolából.

Omike / 2023. Március 16. / 19:11

„Nem vehetik el tőlünk a magyar dalt és a magyar álmot”

A hazai neológ zsidóság lapja, az Egyenlőség 1938. május 27-én, első oldalán a következő címmel jelent meg: „Elvégeztetett…” A cikk első mondatai: „A zsidójavaslatot megszavazták. A politikai vitának vége."

Omike / 2023. Március 07. / 12:01

Harsányi László: Az OMIKE Művészakció és más menedékek 1. rész

Miért is volt szükségük a zsidó művészeknek 1939-től menedékekre? Anélkül, hogy itt és most belebonyolódnék az akkori politika és benne a zsidótörvények történetébe és hatásaik taglalásába, egy intézményről az új sorozat elején feltétlenül írnom kell. Ez pedig a Színészkamara, hivatalos nevén a Színművészeti és Filmművészeti Kamara, amely az első zsidótörvény alapján kezdte meg működését 1939 januárjában.

Omike / 2023. Február 22. / 20:25

Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (150. rész) – Egyfajta zárás

A 149 folytatásban 173 művészről írtam hol rövidebb, hol hosszabb beszámolót. Egy-két kivételtől eltekintve mindig tudtam fényképet, fényképeket is közreadni. (Film- és hangfelvételek közlésére jóval ritkábban nyílt lehetőségem.) A válogatásom tehát teljesen szubjektív volt. Csupán azt igyekeztem biztosítani, hogy a Művészakcióban résztvevő minden művészeti ág képviselőiből kerüljenek be néhányan a sorozatba.

Omike / 2023. Február 15. / 13:21

Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (149. rész) – Zoltán Irén

A Budapest Közlöny 1941 februárjában közzétette a Színészkamara felhívását, hogy az abban felsoroltak haladéktalanul küldjék be azokat a személyi lapokat, amelyek kitöltését a zsidótörvény végrehajtási utasítása tette kötelezővé. A névsorban ott volt Zoltán Irén operaénekesnő neve is.