Omike

Omike / 2023. Február 01. / 16:50

„Szegedi csodagyermek. A dicsőség bizonyára rövidesen szárnyára veszi a nevét. Ma még gordonkázás közben úgy nézeget, mintha mi mindannyian, akik boldog örömmel és ámulva hallgatjuk, gazdagon terített asztalnál falatoznánk és őt meg nem invitáltuk. A neve Hütter Pál, decemberben lesz hatéves és ez idő szerint több mint 115 darabot játszik gordonkán.”

Omike / 2023. Január 25. / 18:33

Ebben a részben két olyan szobrászt mutatok be a rendelkezésünkre álló csekély mennyiségű adat segítségével, akiknek az életpályája bár különböző volt, de életük befejezése nagyon hasonlóan alakult. Mindketten a holokauszt áldozatai voltak.

Omike / 2023. Január 18. / 14:29

Az OMIKE Művészakcióban 1940 decemberében mutatkozott be egy Mendelssohn-Bartholdy daljátékban, majd 1942 januárjában főszerepet kapott a Szulamit című zenés darabban. Abban az évben végig játszotta ezt a szerepet, majd egy évvel később D’Albert zenedrámájában – Hegyek alján – kapott lehetőséget. De kisebb szerepben ott volt 1942-1943-ban a Goldmark-teremben más színpadi játékokban is, mint például Racine Eszterében.

Omike / 2023. Január 11. / 09:05

Rákosi Szidi színésziskolájában végzett, majd Kaposvárra szerződött. A színházi kritikák jól, de visszafogottan dicsérve fogadták szerepléseit. Jó példa erre, ahogyan a Somogyi Hírlap írt róla 1911 áprilisában: „Igen tehetséges és szorgalmas színészt ismertünk meg László Tivadarban…”. Ezt követően Szeged, majd Pécs és Mohács színpadjai következtek, szintén epizódszerepekkel és kedvező hírlapi kritikákat aratva.

Omike / 2023. Január 04. / 14:23

„Sándor Frigyes intézeti növendék nagyszerű hegedűjátéka ámulatba ejtette a hallgatóságot, amely két ráadást kapott az immár teljesen kész hegedűművésztől, akiről előbb-utóbb megtudtuk, hogy két év múlva immár birtokában lesz a Zeneakadémia művész-tanári oklevelének.”

Omike / 2022. December 21. / 09:20

Hosszú sorozatom e darabja rendhagyó lesz. Nem valamelyik művészt mutatom be, aki menedéket talált 1939 és 1944 között a Goldmark-teremben. Arról írok, hogyan ünnepelték meg a hanukát (chanukát) ott 1939 és 1943 között, az OMIKE Művészakció kereteiben. A szűkösen található információt kibővítem egyetlen kitekintéssel a Művészakción kívüli ünneplésre is.

Omike / 2022. December 16. / 12:56

1908–11-ben Balló Ede és Zemplényi Tivadar növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1911-ben a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállításán találkozhattunk a nevével, azok nevei között, akik a Pesti Hírlap fogalmazása szerint „figyelemreméltó dolgot” állítottak ki.

Omike / 2022. December 07. / 15:47

Az OMIKE főiskolai hallgatóinak kultúrbizottsága kultúrestet rendezett 1927 márciusában. Az erről beszámoló Újság a szereplők között említette Ligeti Dezsőt. A későbbi sikeres énekesnek ez volt az első sajtómegjelenése. Az ezt követő években különböző rendezvényeken lépett fel, mint zeneakadémiai növendék.

Omike / 2022. November 30. / 14:05

A Színművészeti Akadémián tanult és ott végzett 1922-ben. Vizsgaelőadása kapcsán jegyezte meg a Pesti Hírlap 1922 májusában: „Ernesto szerepét Gonda József játszotta nagy és igazi hatással. Komoly és költői jelenség a színpadon.”

Omike / 2022. November 23. / 11:31

Az első sajtóhír 1916 februárjában jelent meg róla, amikor a Magyarország című lap tudósított a Zeneakadémia növendékeinek hangversenyéről „Kétségtelenül a legtehetségesebbek közül való a még egészen fiatal Fehér Ilona – Hubay Jenő növendéke –, aki meglepő kvalitásokat és szép jövővel biztató képességeket árult el.”

Omike / 2022. November 16. / 16:30

Barta Mária 1897-ben Budapesten született kispolgári zsidó családban. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Udvary Géza, majd Rippl-Rónai József és Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. Lázár Éva 1911-ben született Szamosújváron. Neve először, a dési festőiskola tanulójaként volt olvasható 1927 novemberében a Pásztortűz című kolozsvári folyóiratban.

Omike / 2022. November 08. / 18:39

Az Új Élet 1971. januári száma idézi Scheiber Sándor főrabbi szavait, aki az akkor 70 éves Feleki Rezső operaénekes, kántor, tanár üdvözléseként ezt mondta: „Mi az, ami annyira megkap bennünket? Magával ragadó hangod, előadásod? Az is. De nemcsak ez. A dignitás, a méltóság, amellyel feladatod ellátod. A tartás, a hivatástudat, a komolyság, amely hódít, mielőtt megszólalnál.”