Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 172. rész – Eiser György zongoraművész (1920-1945)

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

Eiser György zongoraművész 1920. május 12-én született.

Az első nyilvános fellépéséről a nyom egy meghívó, amely Schik Lily tanítványainak hangversenyére invitál. Ezen a 8 éves Eiser György is szerepelt. Két év múlva, 1930-ban Eiser Györgyöt a tanítványok koncertjéről tudósító Budapesti Hírlap a „különösen kitűnteknek” között említette. A Nemzeti Zenede 1933. áprilisi hangversenyén Soltész Jánossal Haydn D-dúr zongoraversenyének egy-egy tételét játszotta. 1934-1936-ban folytatódtak a beszámolók azokról a vizsgahangversenyekről, amelyeknek az egyik résztvevője Eiser György volt.

1939 májusában már a Zeneművészeti Főiskola hangversenyén játszotta Schumann zongoraversenyének 1. tételét, ahogyan a Magyar Nemzet tudósított „romantikus lendülettel, nagyon jó zongorázó készséggel”. A Főiskola zenei rendezvényein továbbra is fellépett.

1942 májusában zongorázott a MIEFHOE (Magyar Izraelita Egyetemista és Főiskolás Hallgatók Országos egyesülete) estjén. A Képes Családi Lapok így dicsérte a játékát:

„A Zeneművészeti Főiskola tanárképzőjének egyetlen zsidó növendéke, akihez zenei körökben igen nagy reményeket fűznek s jövője elé a legnagyobb várakozással tekintenek.”

Az OMIKE Művészakcióban 1942. április 5-én lépett fel, az Ifjú tehetségek hangversenyén. Műsorán Liszt 6. magyar rapszódiája, a Tarantella című olasz dal és Chopin cisz-moll keringője szerepelt.

Az utolsó fellépése1944 február 9-én a Zeneakadémián volt. Mozart, Chopin, Liszt, Dohnányi darabokat játszott. A sajtó igazi rokonszenvvel írt a hangversenyről. A beszámolók közül álljon itt az Újság viszonylag rövid ismertetése:

„A tehetséges fiatal pianista tömör billentése, technikai felkészültsége és intelligens értelmezése biztosítja, hogy induló pályája sikeres lesz. Most is tetszéssel és elismeréssel fogadta játékát a termet megtöltő hallgatóság.”

1944 júniusától munkaszolgálatos, 1944 júliusából a Magyar Zsidók Központi Tanácsa lakáshivatali dolgozója volt, majd újra munkásszázad következett.

Az utolsó fejezetről az apa, Eiser Márton kutatásai során annyi derült ki, hogy Eiser György utolsó beosztása Berga a.d. Elster bei Gera bányamunka volt egy kőbányában, majd 1945. április közepe táján egy betegtranszportban Buchenwald felé tartott.

Eltűnt, további sorsáról nincs értesülés.

Képek:

1.) Portré, 1930-as évek
2.) Schik Lily hangverseny meghívója.
3.) Zenetanári oklevél, 1942.
4.) Meghívó a Zeneakadémián tartott hangversenyre, 1944-