Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 165. rész – Két énekes

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

Teszler (Tihanyi) Tivadar operaénekes
(1918(?) - ?)

Az OMIKE Művészakció operaelőadásain 1940 és 1944 között folyamatosan szerepelt Teszler Tivadar operaénekes. Kisebb szerepeket kapott Beethoven Fideliojában, a Carmenben, a Hegyek alján című zenedrámában, a Lammermoori Luciában, a Denevérben, a Bajazzokban, a Hoffmann meséiben, a Bohéméletben. Halévy: A zsidónőjében az egyik vezető szerepet énekelte.

Teszler (akkor még Tihanyi) Tivadar neve 1920 júliusában a kecskeméti színtársulat tagjai között bukkant fel először. Egy év múlva a budapesti Városi Színház színlapján volt található; Tihanyi itt egy igazán ici-pici szerepben lépett fel. Újabb egy év múltán ismételten Kecskemétre, majd Szegedre szerződött. Ezt követte a temesvári színikerület társulata. Az itteni tevékenysége egy, a színigazgató, Fekete Mihály ellen indított vesztes perrel ért véget. (A per tárgya Tihanyi 27 ezer lejes követelése volt.)

A Tiszántúli Hírlap 1927 augusztusában beszámolt egy tehetős debreceni polgár temetéséről, amelyre Bécsből jött repülővel az ott élő fia, Teszler Tivadar.

Minden bizonnyal továbbra is Bécsben élt és ott lépett fel, mindenesetre a róla szóló következő hír csak jóval később, 1936. júniusában keletkezett. Az Esti Kurír egy állatkerti hangversenyről beszámolva írt arról, hogy „Teszler Tivadar operaénekes énekelt szárnyaló erővel”. Más lapok kritikái már korántsem voltak ennyire kedvezőek.

Innen kezdve a hírek rádiófellépésekről számoltak be, amelyek nyilván nem voltak előzmény nélküliek. A hírlapi magyarázatot szintén az Esti Kurír adta meg, amikor egy hazai fellépésekor így mutatta be Teszlert: „a brünni és a bécsi Volksoper volt tagja”. A hivatkozott fellépés, mely egy Bach hangverseny volt, nagyon jó sajtóvisszhangot kapott, és a dicséretekből kijutott Teszler Tivadarnak is.

Operaházi fellépésre is sor került. 1936 októberében a Bajazzokban Canio szerepét énekelte vendégként. A kritikák enyhén szólva fanyalgók voltak.

Következtek az OMIKE Művészakció évei, hiszen zsidó művésznek egyéb pódiumokon fellépni ekkor kevés esélye volt. Bizonyos értelemben ezt is helyettesítette a Goldmark-terem is, ahová 1942 májusára Teszler Tivadar és Bán Kató közös hangversenyét hirdette meg az Újság.

Fellépési lehetőséget jelentettek a vidéki izraelita hitközségek rendezvényei is. Ilyen volt a pécsi templomi hangverseny, ahol klasszikusok műveit adták elő. A Pécsi Napló 1943 májusában a hangversenyről beszámolva így írt:

"Teszler Tivadarban hatalmas zengő orgánumot, kitűnő énekkultúrát és operaénekeseknél szokásos nagy előadói rutint volt alkalmunk megismerni."

1944 januárjában hangverseny volt a zsidó fiúárvaház templomában. A méltatásban (Újság, 1944. február) megemlékeztek Teszlerről is, váratlanul nem operaénekesnek, hanem főkántornak titulálva:

"Teszler Tivadar főkántor két templomi éneke megrázó hatású. Nagykultúrájú, a technikába is tökéletesen beavatott énekes."

Az Újság 1944. március 16-án megjelent számában még meghirdette a Bohémélet március 20-i előadását, benne Teszler Tivadar szereplésével. De ez az előadás a német bevonulás miatt már nem jöhetett létre.

Több adatot túléléséről, vagy haláláról egyelőre nem tudok az olvasóim rendelkezésére bocsátani.

Vera (Kánitz) Viola
(? – 1985)

Vera Viola 1940–1943 között szerepelt az OMIKE Művészakciójában. Játszott operákban: Traviata, valamint Gluck Orfeusa, operett revükben, fellépett hangversenyek énekeseként.

Kánitz Viola valószínűleg Egerben született egy jelentős helyi kereskedőcsaládba. Édesanyja, Schönaug Júlia (Kánitz Gézáné) énekiskolát vezetett Budapesten, és ez szinte eldöntötte Viola későbbi pályáját.

A Kánitz Vera név először 1915-ben a Fodor zeneiskola növendékei között bukkant fel. 1923-tól nagyjából tíz évig a Kánitz Gézáné énekiskola rendezvényeiről szóló beszámolókban szerepelt a neve. Az újságok ezeken a hangversenyeken fedezték fel a tehetségét, és a róla (valamint testvéréről, Magdáról) szóló beszámolók szinte mindig nagyon pozitívek voltak. Néhány példa:

Pesti Hírlap , 1923. április: „…Kánitz Viola és Kánitz Magda tűntek ki szép énekükkel és jól képzett hangjukkal.”

Újság , 1927. január: „…Kánitz Violának főleg kedvességét és muzikalitását… dícsérhetjük.”

A Reggel , 1930. február: „Különösen kitűnt Kánitz Viola operaénekesnő, aki Schubert ’Ave Máriáját’ … adta elő.”

Újság , 1933. január: „… nagy sikert aratott Kánitz Viola, akinek teljesen kiforrott operahangja már kinőtt a növendékhangversenyek kereteiből.”

Esti Kurír 1933. június: „Az előadáson operaszámokban Kánitz Viola mutatkozott be, mint kész énekesnő.”

Mindeközben sűrűsödtek azok a szereplései is, amelyek nem kapcsolódtak az énekiskolához. 1929-től fellépett a Szociáldemokrata párt néhány rendezvényén, jelentkezett 1930-ban egy filmművész toborzón, izraelita kultúresteken énekelt 1933-tól. 1937-ig még számos zenei esten vett részt, amelyeken főként operarészleteket adott elő.

1934 októberében a Városi Színház Rigoletto előadásán debütált színpadi szerepben. Ezt követte 1935 márciusában fellépése a Trubadúrban. Erről így írt az Újság:

„Egy nagyon tehetséges fiatal művésznő fog bemutatkozni Inez szerepében… Az ősszel elhunyt Kánitz Géza leányáról, Violáról van szó, aki már idáig is zajos sikerrel szerepelt a hangversenydobogókon…”

1937 januárjában jelent meg először olyan híradás, amelyben már művésznevét – Vera Viola – használta. (Könnyen összetéveszthető azokkal a híradásokkal, amelyek a kor híres német filmszínészének Conrad Veidtnek a lányáról, Vera Vilola Máriáról számolnak be.)

1938-ban A víg özvegy kisebb szerepét énekelte ugyancsak a Városi Színház színpadán, majd a Tosca következett.

1938 áprilisában egy megyei lapban volt utalás arra, hogy korábban Olaszországban vendégszerepelt. (Ez valószínűsítheti, hogy a közölt fotó őt ábrázolja.)

Hangverseny-fellépései állandóak voltak egészen 1939 közepéig. Az ezt követő években az OMIKE Művészakción kívüli művészi jelenléte csak egy két énekestre korlátozódott.

Túlélve a háború és a Holokauszt borzalmait, 1945 májusában egy a Szociáldemokrata Párt rendezte gyermekelőadáson lépett színpadra. Ezt követően hangját sűrűn lehetett hallani a rádióban. Még egy-két fellépése volt 1947–1948-ban, Pécsett.

(1950–1951-ben híradások jelentek meg arról, hogy az „Állami Operaház Hacsaturján Brigádja” előadásokat ad, fiatal művészek közreműködésével művelődési házakban. A fellépők között feltűnik egy Vera Viola név is, de – az életkori különbségek miatt – nem vagyok meggyőződve róla, hogy ugyanarról a személyről van szó.)

Fel-feltűnik még a neve 1960-ig az Új Élet híradásaiban, zsidó ünnepek énekes szereplőjeként.

Haláláról (Weltner Pálné néven) 1985 áprilisában tudósított a Magyar Nemzet.

Képek:

 1.) Teszler (Tihanyi) Tivadar. Színházi Élet, 1922. 24.
 2.) Teszler Tivadar. Délibáb, 1936. 2.
 3.) Bajazzok színpadképe 1930. Operaház Emlékgyűjtemény
 4.) Halévy: A zsidónő. Az OMIKE Művészakció színlapja.
 5.) Vera Viola. Színház, 1947. 2.
 6.) Kánitz Vera. Szinházi Élet, 1934. 13.
 7.) Vera Viola. Wiener Magazin, 1937. Photo Ricoll.
 8.) Vera Viola. Magyar Rádió, 1946.