Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 167. rész – Gál Dezső színész, rendező

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

Gál Dezső színész, rendező (1901-1980)

Az OMIKE Művészakció előadásairól filmfelvétel sajnos nem készült. A nyilvánosságra került fotók száma is igen alacsony. Az egyik legismertebb fénykép a Sevillai borbély előadás közreműködőiről készült 1942-ben. A csoport közepén egy magas, kopasz úr állt. Ő volt a darab rendezője, Gál Dezső.

Gál Dezső 1940 és 1944 között ezen kívül is rengeteg operát, operettet, daljátékot rendezett a Művészakcióban, de közreműködött ott kabaré estek színpadra állításában is.

Hogyan jutott idáig?

1925 szeptemberében a Színházi Élet-ben ismerhettük meg a nevét először, „a Rózsahegyi iskola növendékei” között. Egy év múlva, 1926 novemberében jött létre – a Magyar Színpad beszámolója szerint – a 9 órai színház, „a vacsora utáni színház”. A szereplők között sorolta fel a lap Gál Dezsőt is. Decemberben a Vígszínház egyik vígjátékának szereposztásában „második katonatiszt”-ként jelent meg.

A Színházi Élet 1927 szeptemberében említette Gál Dezsőt az Operettszínház új darabjának, a Broadway-nek a szereplői között. (Hacsak nem a másik, a tenorista, operaénekes Gál Dezső dr. játszotta a szerepet.) Néhány hónap múlva Gál ugyanott Lakner bácsi egyik új darabjában, majd pedig egy bohózatban szerepelt. További egy év múlva, 1928 áprilisában a Magyar Színház színlapján tűnt fel a neve. Fellépett nem színházi, hanem előadói esteken is. Így írt róla például a Typographia 1928 májusában, beszámolva a Gutenberg Társaság estjéről:

„A műsort Gál Dezső Kassák „Május” című költeményének előadásával zárta be.”

1928 szeptemberétől a következő állomás a Vígszínház volt, majd 1929 májusától visszaszerződött az Operettszínházba, de ez is átmenetinek bizonyult, mivel ősszel már az Új Színház egyik új darabjában kapott kis szerepet. Itt szintén fellépett egy Lakner bácsi szerezte gyermekelőadásban. Továbbra is igyekezett más-más terepeken, változatos stílusokban jelen lenni. Ilyen volt például 1930 májusában az Újság délelőtti előadása:

„A matinénak Rózsahegyi Kálmán fellépése adott különös színt, aki egy parasztkomédiát játszott el Gál Dezső, az Új Színház művészének közreműködésével.”

1931 elejétől újra az Operettszínház műsorközléseiben jelent meg a neve. A különböző műsoros esteken is sűrűn szerepelt, és érdekességként lehet feljegyezni, hogy a Rózsahegyi Kálmánnal kipróbált duett még évekig meghívást kapott ilyen rendezvényekre. 1933-ban az erről szóló hírekben Gál már, mint Rózsahegyi „tanártársa” szerepelt.

1934 áprilisában jelent meg először a neve mellett foglalkozásként: rendező. 1935 júliusában az Esti Kurír számolt be arról, hogy a Király Színház új igazgatója – Faludi Sándor – Gál Dezsőt szerződtette rendezőnek.

1937 decemberében a Belvárosi Színház bemutatójáról író lapok a színészek között közölték a nevét, majd pedig megjelent a hír, hogy itt kapott állandó rendezői szerződést. Mindeközben továbbra is megmaradt Rózsahegyi Kálmán színésziskolájában tanárnak, a vizsgaelőadások rendezőjének, amint erről többek között A Reggel is hírt adott 1936 júniusában.

Az Esti Kurír 1939 januárjában megírta, hogy az új vezetés „befejezte a színház átszervezési munkálatait”. Sőt – ellentétben a többi, az „átszervezés” indokát egyáltalán nem említő lappal – némileg burkolt formában azt is közölte, hogy ez a zsidótörvény, és ennek következményeként a Színészkamara döntésének végrehajtását jelentette:

„A szerződtetési tárgyalások a tagok árja, illetve nem árja voltának figyelembevételével történtek. […] A régi tagok közül nem szerződtették Simon Zsuzsát, Soltész Annit, Baráti Józsefet, Nagy Györgyöt, Heltai Kornélt és Gál Dezsőt.”

1939 augusztusában különleges művészestre került sor – tudósított az Esti Kurír. Az állatkerti zenepavilonban 2000 ember ünnepelte a származása miatt az Operaházból elbocsátott Lendvai Andort. Ezen Gál és Rózsahegyi még egyszer – e korszakban utoljára – előadták az évek óta sikert arató kettősüket.

1939 és 1944 között tehát Gál az OMIKE Művészakció egyik színházi rendezője volt.

A háborút követően, 1945-1946-ban az Operettszínház színpadán folytatta tevékenységét, illetve egyidejűleg a Magyar Színház és a Medgyaszay Színház műsorközléseiben is feltűnt a neve. (Hogy ezt miként csinálta? Nem tudom a megoldást.) Nyáron a rövid életű Béke Színház előadását rendezte. (A Világ 1946 júliusában finoman így célzott a zsidótörvények idejére: „Kiemeljük a sokáig mellőzött Gál Dezső élénk, ízléses rendezését.”)

Az ötvenes években sokáig rendezett a Kamara Varietében, például az évekig sikeresen futó, 350 előadást megélő „Lepsénynél még megvolt…” összeállítást. Rendezett közben fél profi társulatokat, szakszervezeti előadásokat (SZOT színház), cirkuszi műsorokat is.

A további években nyugdíjba vonulásáig előbb a Budapest Varieté, majd újból a Kamara varieté rendezője volt. 1980-ban hunyt el

Képek:

1.) A Sevillai borbély szereplői. Ülő sor: Kálmán Oszkár, Spiegel Annie, Lendvai Andor, Ladányi Ilona, középen: Gál Dezső, Fraknói Károly karmester, jobbra: Fehér Pál. Budapest, 1942. Ismeretlen fényképező felvétele. OSZI
2.) Színházi Élet, 1934. 27.
3.) Színházi Élet, 1935. 42.
4.) Délibáb, 1938.
5.) Szabad Ifjúság, 1956. 3.