Horthy és hívei „képezték ki" a magyar középosztályt a fasiszta eszmékre

Szemmel láthatóan egyre népszerűbbek Villányi András fotóművész előadásai. Legutóbb a Hunyadi téri zsinagóga generációs klubjában Gál Juli szervező kitehette volna a MEGTELT táblát. Pedig nem volt könnyű a téma: a numerus clausus és következményei a jelenlévők szüleit, nagyszüleit még közvetlenül érintették. Rojkó Júlia beszámolója.  

Az előadás bevezetőjében Villányi András felidézte Sándor Pál (1860-1936) nemzet-, majd országgyűlési képviselő 1924. január 4-i beszédét, amely a Nemzetgyűlés előtt hangzott el. Sándor Pál zsidóként több mint harminc évig volt képviselő, és gyakran szólalt fel az antiszemita törvények és események ellen. Tekintélyére jellemző, hogy 1935-ben maga Gömbös Gyula  miniszterelnök (!) kérte fel, vállalja el az országgyűlés korelnöki tisztét.

Sándor Pál (Szenes Fülöp műve). Megj: Múlt és Jövő, 1927 nov.

Az 1924-es felszólalásában a Bársony János egyetemi tanár, a Pázmány Péter Egyetem orvosi kara legfőbb elöljárója által elmondott, 1923-as tanévzáró beszédet bírálta. Bársony János nemhogy nem védte meg azokat a zsidó diákokat, akik a numerus clausus ellenére bekerültek az egyetemre és antiszemita diákok támadásának estek áldozatául, hanem még uszított is ellenük. A nemzetgyűlésnek meg kellene hallani – mondta Sándor Pál –,  hogy a zsidó diákságot milyen rágalmak és gyűlölethullámok érik.   

Előadónk felidézte Haller István (1880-1964) kereszténydemokrata újságíró, politikus írását, amely sajnos napjaink politikai hangjára is emlékeztetett: „a Népszövetség eljárása (…) méltatlan volt, amikor egy kicsi és legyőzött ország belügyébe ártja magát. Miért nem vizsgálta meg az angol, az amerikai, a lengyel egyetemek numerus claususát? Mert ott is volt. Igaz, hogy ott nem törvénykönyvbe rögzítették, hanem a kollégiumok és az egyetemek autonómiájába illesztették be.”

Sándor Pál sírja a Salgótarján úti zsidó temetőben. Thaler Tamás fotója, Wikipédia

Félelmetes volt hallgatni, ahogy Villányi András tárgyszerűen, kommentár nélkül sorolta az eseményeket. Csak néhány „adat”: 1922. április 5-én délelőtt a budapesti egyetem anatómiai intézetében tettlegesen bántalmazták és az utolsó padokba kergették a zsidó hallgatókat. Ugyanaznap délután az Állatorvosi Főiskolán egy diáklányt és hat fiút vertek meg. A bajtársi szövetségek által szervezett kapuőrségek minden egyetemről erőszakosan távolították el a zsidó hallgatókat, a lányokat sem kímélve. Ugyanabban az évben, novemberben ismét volt zsidó-verés, egy bottal járó zsidó hallgatót is összevertek.

1923 márciusában több egyetemen is megverték (volt, ahol ólmos bottal) zsidó kollégiákat az antiszemita diákok. A legszörnyűbb eset, amikor leendő orvosok törték be a fejét egy olyan medikusnak, aki négy évi hadifogság után tért vissza az egyetemre, hogy befejezze tanulmányait.

Sándor Pál két javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé: az egyik, hogy töröljék el a numerus clausust, a másik, hogy „Trefort Ágoston miniszternek a parlamentben 1873. június 26-án elmondott beszéde szerint a befogadott zsidó vallásfelekezetnek is joga van egy tudományegyetem felállítására, illetve ott tanulni.”

A továbbiakban egy zsidó család sorsán keresztül mutatta be Villányi András a numerus clausus következményeit. A család a 19. században települt Németországból a Felvidékre. A nagyapa módos gazdálkodóként sokat jótékonykodott, még egy nagy házat is építtetett  a nincstelen parasztok számára. A leszármazottak szintén jótékonykodtak, miközben polgári, esetenként nagypolgári életmódot folytattak, tanultak, beszéltek magyarul, németül és jiddisül, művészek vagy művészetpártolók lettek szinte kivétel nélkül haláltáborokban végezték.

Fotó: Villányi András

A hat felnőtt gyermek közül két lány férjhez ment, két fiú itthon maradt, kettő ment el Magyarországról. Egyikük orvos, másikuk mérnök szeretett volna lenni. Aki az orvosi pályát választotta, megkezdte tanulmányait a budapesti egyetemen, ahonnan nyilvánvalóan az antiszemita atrocitások miatt Prágában, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Ott is doktorált, és kalandos élete során még egészségügyi miniszter is volt, Abesszíniában. Élt Palesztinában is, ahol a család korábban földeket vásárolt, majd 1952-től 1977-ben bekövetkezett haláláig az USA-ban dolgozott orvos professzorként és csak látogatóba jött néhányszor Magyarországra.

A mérnöknek készülő fiatalember a numerus clausus miatt Hannoverben járt egyetemre (innen származott a családja), majd Drezdában és Zwickauban tanult, a családnak még volt pénze, hogy finanszírozzák képzését a legjobb egyetemeken. Rövid ideig dolgozott Németországban, majd hazajött Budapestre, a családi karosszéria gyárban hasznosította tudását, és élte a jómódú fiatalemberek kellemes életét, sportolt, még vitorlázó repülőt is vezetett. (Ő 1902-ben született.) Csakhogy a növekvő antiszemitizmus hatására már 1926-ban elhagyta az országot. Egy gyári ellenőrzésen konfliktusba keveredett az antiszemita megjegyzéseket tevő katonákkal, a gyár vezetőinek kérésére ellenére nem kért bocsánatot, azonban rögtön felmondott és kivándorolt Palesztinába. Itt nemcsak a szakmájában dolgozott, hanem geológus szakképzettséget is szerzett, és a II. világháború alatt katonaorvosként vett részt a brit hadseregben. Itt tökéletesítette angol nyelvtudását, egyébként a magyar mellett héberül, arabul, angolul és németül is beszélt.

A „másik oldal” vezetőjének, Horthy Miklósnak a nevét nem tudta indulat nélkül felidézni Villányi András. A korvettkapitány (ahogy mostanában nem divat emlegetni, a lovas tengerész) darutollas támogatóival kihirdette a szegedi gondolatot, amely, ahogy az előadó megfogalmazta, vérben fogant és vérben bukott el. Huszonöt évig kormányozta az országot, s ennek a két és fél évtizednek során érte el, hogy lehetetlenné tegyék a magyar zsidóság és a magyar cigányság életét, megszüntették életterüket és elvették az életüket. 

Szegeden kezdődött, Orgoványban, Izsákon és Siófokon folytatódott. Azután jöhetett Ukrajna és a koncentrációs táborok. Vannak még zsidó emberek is, akik hálásak a „kormányzó úrnak”, mert leállíttatta a deportálásokat (a valóságban nem leállíttatta, hanem csak felfüggesztette: Horthy a budapesti zsidóság deportálását elhalasztotta augusztus végére). 

Fotó: Villányi András

Csakhogy addigra a vidék zsidóságát szinte utolsó szálig elvitték Auschwitzba. Többségüket már el is pusztították (Karsai László professzor szokta említeni, hogy Horthy sokkalta nagyobb bűnt követett el, mint Szálasi Ferenc). 

Villányi András nem hagyta szó nélkül, hogy a mai magyar parlamentben Horthy Miklósnak szobra van, ami még akkor is felháborító, hogy „csak” az egyik képviselő szobájában. Mint mondta: szólni kell a munkaszolgálatosokról, azokról a bűnökről, amelyeket ellenük a magát büszkén antiszemitának valló Horthy keretlegényei, tisztjei követtek el. Azért is van iszonyú felelőssége Horthynak és klikkjének, mert ők képezték ki a magyar középosztályt a nyilas és fasiszta eszmékre. Ők tiltották be a haladó gondolkodást, ők neveltek az erőszakos tettek elkövetésére. Végső soron ők felelősek a magyar zsidóság és a cigányság részbeni megsemmisítéséért. 

A továbbiakban Villányi András a keresztény egyházak felelősségéről is beszélt, majd  ismertette, melyek voltak a zsidó törvények és adatokkal támasztotta alá a szörnyű következményeiket. 

Rojkó Júlia  

Borítókép: Közepén az oszlop mellett Horthy Miklós, tőle jobbra József királyi főherceg. A felvétel Damkó József alkotása, amely a ceglédi hősi emlékmű leleplezésekor, 1927. november 13-án készült (később az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékműve lett). Fotó: FORTEPAN – Kádár István