A zsidók megtelepedése Velencében 1382-ben

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

1382 februárjában, a chioggiai háborút követő pénzügyi és gazdasági nehézségek hatására, a Velencei Köztársaság három évre szóló engedélyt garantált mindazoknak, akik tőkéjükkel segíteni tudták a Serenissima megrendült pénzügyi helyzetének helyrehozatalát. A források szerint azoknak a többsége, akik engedélyt kaptak az ideiglenes betelepülésre, szinte kizárólag zsidók voltak. Öt évvel később a zsidóknak – az orvosok kivételével – el kellett hagyniuk a várost, és onnantól kezdve legfeljebb 15 napot tartózkodhattak Velencében, a szabályokat azonban következetlenül alkalmazták, és a 15. század elejétől a város többször is de facto elismerte a zsidó közösség működését, így az 1382-es lépés a velencei zsidóság történetének kezdeteit jelenti. 

1382 előtt valószínűsíthetően egy krétai zsidó volt az első, aki dokumentáltan hosszabb ideig Velencében tartózkodott, de a feljegyzések szerint több zsidó is megfordult a városban.  Az 1397-es rendelet ellenére, amely megtiltotta, hogy 15 napnál hosszabb ideig tartózkodjanak Velencében, számos feljegyzés bizonyítja, hogy a 15. században zsidók éltek a városban. Több forrás szól ingatlanvásárlásról, zsidók és nem zsidók közötti szerelmi kapcsolatokról; 1443-ban pedig beszámolnak olyan iskoláról, ahol zsidó tanárok keresztény patríciuslányoknak tánc- és énekórákat adtak (Calimani 2005, 14-15).

A zsidók azonban egészen 1464-ig nem gyakorolhatták vallásukat, onnantól kezdve kis csoportokban összegyűlhettek imádkozni (Ashtor 1982, 36-37), de zsinagógát nem építhettek. A spanyolországi kiűzetést követően szefárd zsidók is letelepedtek a városban, majd később conversók is, akik igyekeztek visszatérni a judaizmushoz, ami felett a hatóságok általában szemet hunytak.

1503-ban a zsidók számára engedélyezték a szabad mozgást a városban, hivatalosan lakást bérelhettek, és veszélyes helyzetben a sárga sapkát sem kellett hordaniuk, sőt, fegyvert is viselhettek (Calimani 2005, 40). Néhány év múlva azonban a helyzet gyors romlásnak indult, miután Velence az egyesült pápai, spanyol, francia hadaktól 1509-ben súlyos vereséget szenvedett, számos szárazföldi birtokát elvesztette, és a városba özönlő menekülők között termékeny talajra hullottak a prédikátorok zsidóellenes szónoklatai.

1515-ben először merült fel a zsidók kitelepítése a Giudecca szigetre, de ekkor a közösség még megakadályozta, egy évvel később viszont, március 29-én elrendelték a gettó felállítását, amelyet 1797-ben Napóleon szüntetett meg. A gettót éjszaka lezárták, és reggelig csak különleges esetekben hagyhatták el lakói: orvosok, keresztényeknek dolgozó zsidók, például zenészek vagy táncosok (Budai 2016, 19). Azonban a szigorú tilalmakat a keresztény többség gyakran figyelmen kívül hagyta. A híres zsidó tudós, Leone da Modena (1571-1648) zsinagógai szónoklatait rendszeresen hallgatták papok és velencei nemesek, 1628-ban pedig Szimhat Tóra ünnepén, velencei patríciusok nézték meg az ünnepet (Budai 2016, 21). A gettó életéről és a zsidók és nem zsidók kapcsolatáról fontos forrásul szolgálnak Leone da Modena írásai, mint önéletírása vagy a keresztény olvasóközönségnek a zsidó rítusok történetéről írt munkája, amelyben igyekezett szembeszállni a zsidóellenes előítéletekkel.

Peremiczky Szilvia írása

 Források, felhasznált irodalom:

Ashtor, Eliyahu. 1982. Gli inizi della comunità ebraica a Venezia, in: Fortis, Umberto. 1982. (ed.) Venezia ebraica. Carucci, Roma

Bonfil, Robert. 1994. Jewish Life in Renaissance Italy. Univeristy of California Press, Berkley.

Budai Miklós. 2026. Integráció és szegregáció között: Velence zsidó közössége a XVI-XVII. században. Egyetemi szakdolgozat, OR-ZSE (kézirat).

Calimani, Riccardo. 2005 [1995], Storia del ghetto di Venezia. Oscar Mondadori, Milano.