HanukaFeszt 2023: ünnepi varázslat a negyedik napon

Rendkívüli élményben volt része azoknak, akik meghallgatták Palya Bea énekesnő és barátainak hanukai koncertjét a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Emlékezetes és méltó volt a hanukia negyedik gyertyájának meggyújtása alkalmából rendezett ünnepség a Dohány utcai zsinagógában is.

Hogy milyen energiák képesek felszínre törni az emberi testben rejlő természetes hangszerből, vagyis az énekhangból, arról Palya Bea énekesnő tett tanúbizonyságot vasárnap este a Rumbach-ban. A hanukia negyedik lángjának meggyújtására gyűltünk össze: az ünnep gyertyáit a lángokat Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke; Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Mazsihisz alelnöke; Radnóti Zoltán főrabbi és Deutsch Péter rabbi, valamint dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója gyújtotta meg. Az ünnepi beszédet dr. Grósz Andor mondta (a szöveget cikkünk után közöljük).

Majd Palya Bea következett, aki ugyancsak tüzet lobbantott föl, de ő már a szívünkben és a lelkünkben. Hihetetlen energiák mozdultak meg benne és általa: az előadását kísérő, legendás kézmozdulatai pedig abba az irányba fordították a tekintetünket, ahová a dalok és reményeink szállnak: fölfelé.

A Bíró Eszter által szervezett HanukaFeszt programsorozat kiemelkedő eseménye volt ez a koncert, amelynek különlegességét nemcsak az énekesnő és a vele fellépő művészek profizmusa adta, hanem Turi Tímea költő jelenléte is. A rangos Magvető Kiadó főszerkesztője filozofikus, ugyanakkor érzelmes ünnepi összekötő szöveget írt és mondott el a színpadon a dalok között. Ha javasolhatunk valamit: nagyszerű volna, ha egy zsinagógai esztendő leforgása alatt egy-egy koncerten közreműködne Turi Tímea, hogy minden zsidó ünnephez kapcsolódóan szülessenek ilyen szövegek. Akár még kötetet is ki lehetne adni ezekből.

Összességében remek koncert volt: felemelő és lélekemelő pillanatokat éltünk át a művészek jóvoltából. A zenészek (Jávori Ferenc „Fegya” – zongora; Szokolay „Dongó” Balázs – fúvós hangszerek; Gazda Bence – hegedű) is kiemelkedő formában voltak. Azt még hadd említsük meg, hogy Fegya olyan alázattal kísérte a dalokat, ami egészen példaértékű: ha valakinek, hát neki minden oka megvolna rá, hogy az előtérbe tolja magát – ugyanakkor szerényen és művészi alázattal játszott, jó érzékkel hagyta, hadd érvényesüljön Palya Bea elementáris erejű hangja.

Dohány-zsinagóga: „Van tehát remény”

Nagyon szép volt, nagyon emlékezetes marad az idei hanuka negyedik napja. A fényárban úszó Dohány utcai nagyzsinagóga Tóraszekrénye előtt felállt a Lauder Javne iskola kórusa, a Sirim, s velük, a jövő letéteményeseivel kezdődött az ünneplés. Az eddig megjelent öt lemezük közül a repertoárt természetesen most a hanukai dalokból állította össze Bíró Eszter és Rév Kata, a kórus két vezetője.

Az első zenei részt követően Deutsch László főrabbi az ünnep eredetéről beszélt: felidézte, miként hódította vissza a hellén Antiokhosz által elfoglalt városokat Juda Makkabi piciny serege, s Jeruzsálembe érve hogyan történt a Szentély megtisztítása a bálványoktól, miközben az a csoda történt ott, hogy a csak egy napra elegendő, egyetlen korsónyi kóser olaj nyolc napig kitartott, amíg az újabb adagot sikerült előállítani.

Ezt követően felállt a zsinagóga mintegy 800 főnyi közönsége, hogy a Mááriv imát meghallgassa. Sokan voltak, akik aktívan is részt vettek ebben, s egészen üdítő volt látni, hogy 30-40 éves férfiak és nők mondták együtt a rabbival a szöveget. Van tehát remény, hogy már nemcsak a háborút, a holokausztot közvetlenül vagy hozzátartozók révén átélt nemzedék, hanem a Soa utáni negyedik generáció is vállalja zsidóságát.

Ezután Zucker Immánuel főkántor valóságosan transzba hozta a közönséget, amikor önálló produkcióját követően a Sirimmel együtt adta elő a Hevenu Shalom Alechemet.

Dr. Grósz Andor: „Az igazi csoda az, hogy a lángok kétezer év múltán is világítanak”

Örömmel köszöntöm mindannyiukat ezen a különleges napon ebben a különleges épületben, ahol azért gyűltünk össze, hogy együtt ünnepeljük meg a hanukát, amely nemcsak a csodáról, hanem a zsidó hitről és az emberi kitartásról is szól.

Az a történelmi esemény, amely a hanuka alapjául szolgál, rendkívüli erőt és bátorítást adott őseinknek, ugyanakkor a több mint kétezer éve történt, a görög ellenségek fölött aratott győzelem üzenete ma is aktuális és inspiráló.

Hiszen az időszámításunk előtti második században, amikor a szíriai görög király a zsidóságra erőszakkal igyekezett rákényszeríteni a hellenisztikus kultúrát és a görög sokistenhitet, a zsidóság ennek a kényszernek bátran ellenállt.

Fotók: P.T. / Mazsihisz

Holott – ha objektíven próbáljuk nézni az eseményeket – az akkori hellén világ a maga gazdagságával, erejével, az akkori kornak megfelelő, világszínvonalú termékeivel, tudományos eredményeivel és kulturális javaival igazából csábító is lehetett volna a zsidóság számára.

A hellén világ kultúrájába való betagozódás gazdagságot, kényelmet, biztonságot ígért – a zsidóság azonban ragaszkodott ősi hitéhez és hagyományaihoz, ezért elutasította a csábító, talmi csillogást.

S nézzék csak meg, hol vannak ma az akkori hellenisztikus kultúra művészeti javai! Múzeumokban, örök némaságra ítélve. És hol van ma a zsidóság? Nézzenek körül: nos, mi itt vagyunk.

Itt vagyunk ebben a zsinagógában, és szerte a világon ünnepeljük a hanuka csodáját. Szeretném fölidézni, hogy mit mondott erről korunk egyik legnagyobb bölcselője, az áldott emlékű Jonathan Sacks főrabbi. Így fogalmazott: „A csoda nem feltétlenül valami olyasmi, ami a természet törvényén kívül esik. Inkább olyan esemény, amelyre lehet ugyan természetes magyarázat – viszont olyan csodálkozást ébreszt, hogy még a legszilárdabb szkeptikus is megérzi az Örökkévaló beavatkozását a történelembe.”

Bölcs szavak, ugyanakkor ne feledjük: ennek az ünnepnek az igazi csodája nemcsak az, hogy az a bizonyos olajmécses egy nap helyett nyolc napig égett.

Az igazi csoda az, hogy azok a lángok ma, kétezer év múltán is világítanak.

Az a láng, amely egykor őseinknek adott világosságot, ma szerte a világon ott lobog milliók és milliók lelkében, így emlékeztetve minket a szabadság, az elszántság és a hit erejére.

A szabadságról, az elszántságról, a hit erejéről szóló ünnep azt követeli tőlünk, hogy szabadságharcos elődeinkhez hasonlóan a külső világ minden csábítása ellenére mi is megőrizzük identitásunkat, hitünket és hagyományainkat.

A hanuka ünnepe egyúttal alkalmat ad nekünk arra, hogy ebben a csodálatos zsinagógában együtt ünnepelhessük közösségünket, megerősítsük hitünket és észrevegyük az emberi élet azon csodáit, amelyekkel az Örökkévaló ajándékoz meg minket napról napra. Ez az ünnep arra emlékeztet minket, hogy a bennünk lobogó láng révén mi magunk is hozzájárulhatunk a világban tündöklő fényhez.

Hölgyeim és uraim!

Az életünk minden területén és mindannyiunkban ott rejlik a csodák lehetősége és a fény ereje. Hiszen a küzdelmeink, a győzelmeink és sikereink, de még az esetleges kudarcaink is ősi hitünk szilárdságát erősítik, mert a zsidó hagyomány arra ösztönöz minket a régmúltból, hogy a jövőbe vetett álmaink irányítsák tetteinket.

Kívánom, hogy a hanuka ünnepe a jövőbe vetett álmok ragyogó fényét árassza mindannyiunkra! De nemcsak ránk, magyar zsidókra, hanem izraeli hittestvéreinkre, és természetesen azokra az izraeli katonákra, akik ezekben a napokban is a Zsidó Államért és értünk harcolnak a terror barbársága ellen.

Ünnepeljünk együtt, és hagyjuk, hogy a hanukai gyertyák soha el nem lobbanó fénye világítsa meg közös utunkat!