A vélemény szabadsága egyenértékű a kérdezés szabadságával – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 16 óra 56 perckor köszönt be, a királynő holnap 18 óra 2 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A Tórából a TRUMÁ (Terumá) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Olvasóink már jól ismerik Jonathan Sacks rabbi nevét és számos gondolatát, hiszen honlapunkon hosszú ideje közlünk tőle lényeglátó megfigyeléseket a Tóráról, a zsidóságról, az emberiségről és általában a minket körülvevő világ természetéről.

Most azonban nem is arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy Nagy-Britannia egykori főrabbijának milyen fontos megállapításokat köszönhetünk, sokkal inkább arra, hogy milyen sokat lehet tőle tanulni a kérdésfeltevés tudományáról, sőt művészetéről. A kérdezés szabadsága a zsidó hagyomány egyik legfontosabb csodája – és azért írunk szándékosan csodát, mert nemhogy az ókorban és a dogmatikus keresztény középkorban, de sok helyütt ma sem tekintik elidegeníthetetlen emberi szabadságjognak a puszta kérdésfeltevést. A zsidóság szerencsére nem ismer merev dogmákat, legalábbis abban az értelemben egyáltalán nem, hogy a judaizmusban lényegében mindenre rá lehet kérdezni. 

Rási rákérdezett arra, hogy miért éppen a világ teremtésével kezdődik a Tóra, s miért nem azzal, amikor a zsidóság az első parancsolatot megkapja – s hasonlóképpen gondolkodott a rákérdezés, a megkérdőjelezés szabadságáról Jonathan Sacks rabbi is. A mostani hetiszakaszunk kapcsán az Exodushoz írt vaskos magyarázatában – amely magyarul a T12 Tanház kiadásában olvasható – három lényeges kérdést is feltesz. 

Az első az: mi indokolja, hogy a világ teremtésének leírása a Tórában sokkal rövidebb, mint a pusztai Szentély felépítésének részletezése? A második kérdése az: miért szerepel a Szent Hajlék felépítéséről szóló rész kétszer? Mi szükség volt a megismétlésére az aranyborjú bűnéről szóló történet után? A rabbi harmadik kérdése pedig így hangzik: mi az értelme annak az elképzelésnek, hogy Isten egy épületben, vagyis egyetlen egy helyen van? Hiszen – magyarázza Sacks rabbi – Isten hatalmasabb, mint a világegyetem a százmilliárd galaxisával együtt, amelyek mindegyikében további több milliárd csillag található. Miért van szüksége földi otthonra?

Mindannyian érezzük, hogy a fenti kérdéseket illetően nem is a válaszok a fontosak, hanem az a mérhetetlen gondolatszabadság, ami Sacks rabbit – és oly sok elődjét a zsidó szellem történetében – jellemezte. Ez a fajta tekintet, amivel ő a Tórára nézett, nem ismert korlátokat, éspedig azért nem, mert a horizontja oly határtalan volt, mint a világunk maga. 

Büszkék lehetünk rá, hogy a több ezer éves zsidó hagyomány nem megkövesedett és kikezdhetetlen igazságokat hagyott ránk örökül, hanem kreatív energiát, felszabadító erejű szabadságot és természetesen soha ki nem apadó kíváncsiságot igénylő és feltételező gondolkodásmódot. Igen, a zsidó szellemiség egyik alapvető vonása, hogy a vitás kérdéseket nem tekinti lezártnak – de ezzel nem azt akarja üzenni, hogy a századokkal ezelőtt élt zsidó szellemóriások képtelenek lettek volna egyszer és mindenkorra eldönteni egy vitát, hanem azt, hogy mindig van (és mindig lesz) okunk és jogunk kíváncsinak lenni. 

Jogunkban áll megkérdezni és megkérdőjelezni mindent – de nem öncélúan, hanem mindannyiunk szellemi épülésére. Mert hát mindannyiunk szellemi épülését szolgálta az a bizonyos Szentély is a pusztában, a hatalmas semminek a közepén, ahol az Egyiptomból nemrég megszabadult, egykori rabszolgák először élhették át a semmiből való alkotás, teremtés és építés, azaz a szabadság nagy-nagy misztériumát.

Jó szombatot!