Budapest létrejöttének 150. évfordulójához és az Európai Zsidó Kultúra napjához kapcsolódóan ma megkezdődött a közel hét hónapos Zsidó Budapest 150 éve programsorozat a KULTUTCA fesztivállal a zsidó származású festő, Hanna Brandt kiállításával a fővárosban.
Karácsony Gergely főpolgármester az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár épületében megtartott nyitóeseményen emlékeztetett, hogy 150 éve nemcsak Pest, Buda és Óbuda egyesült, hanem ennek a városnak a történetét meghatározó nagyon sok kultúra forrt össze. Ezt hívjuk „budapestiségnek", amely nagyon szorosan kapcsolódik a zsidó Budapest kulturális tradíciójához is – fogalmazott.
Kiemelte: Budapest nem haza vagy haladás, hanem haza és haladás, magyarság és európaiság gondolatából született. Éppen ezért ebben a városban együtt élhetnek zsidók és keresztények - fogalmazott a főpolgármester.
Hozzátette: Budapest továbbra is marad a kapcsolódások és a sokszínűség városa és ebben a sokszínűségben az egyik legszebb szín a zsidó kultúra.
Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere úgy fogalmazott, Erzsébetváros büszke arra, hogy a 18. század óta folyamatosan éltek itt zsidó honfitársak, akik egyben gazdagították is ezt a kerületet, ezt a várost.
A polgármester Ady Endre költőt idézve azt mondta, hogy „ezt a várost a zsidók tették európai nagyvárossá".
Hozzátette, hogy Budapest és Magyarország története elképzelhetetlen mindazon hozzáadott vallási, kulturális, művészeti és tudományos teljesítmény nélkül, amelyet zsidó honfitársaink hoztak magukkal.
Jakov Hadas-Handelsman, Izrael budapesti nagykövete, a Zsidó Budapest 150 éve programsorozat fővédnöke elmondta, hogy az országban és Budapesten nagy, élő zsidó közösség található, ezt bizonyítja, hogy húsz működő zsinagógával büszkélkedik a város és sok más kulturális intézmény is ehhez a közösséghez kapcsolódik.
– Ezen a napon nemcsak a város 150 évvel ezelőtti összeolvadását ünnepeljük és hangsúlyozzuk mindazt, amivel a zsidó közösség hozzájárult Budapest életéhez, hanem ezzel párhuzamosan a 75 éves izraeli állam születésnapját is ünnepeljük – emlékeztetett.
Mint felidézte, régen a városokat falakkal vették körbe, úgy védték meg, most viszont bizonyos alapelveket kell megvédeni annak érdekében, hogy a zsidógyűlölet ne üthesse fel a fejét. Kiemelt fontosságú, hogy megtanítsuk ezt a fiatal generációnak – mondta.
Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke elmondta, hogy Budapest olyan jelentős magyar zsidó személyek munkásságára lehet büszke, akik örökre beírták magukat Budapest és az ország történelmébe: ezek magyar zsidó származású tudósok, építészek, írók, költők, festők, zeneszerzők, iparmágnások – sorolta. Azt mondta, a zsidóság történelme több ezer évre nyúlik vissza, és ennek a több ezer éves hagyománynak az a legfőbb jellegzetessége, hogy mindig a múltból építkezik, de felfelé tör, azaz a jövőbe mutat.
A programsorozat nyitóeseményén Susan Kleebank, Brazília budapesti nagykövete és Heisler András, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány kuratóriumának elnöke is részt vett.
A szervezők közleménye szerint vasárnap a KULTUTCA fesztiválon a 7. kerületi Csányi utcában tizenkét kültéri installációban látható a kortárs zsidó kulturális és művészeti élet.
(Forrás: MTI)
* * *
Az alábbiakban közöljük a Mazsihisz elnökének a mai rendezvényen elmondott beszédét.
Dr. Grósz Andor: „Mindig előre és mindig fölfelé, erre tanít a zsidó hagyomány"
Ha név szerint föl kellene sorolnom, hogy kik voltak azok a magyar zsidó személyiségek, akik Budapest elmúlt 150 évében a főváros arculatát alakították és formálták, és föl kellene sorolnom azt is, hogy mit tettek ők ezért az egyedülállóan gyönyörű városért, akkor önök itt ülnének holnap estig, és ezt én nem akarom, ugyanis nem szeretnék önökben rossz emléket hagyni, hanem csakis jót és értékeset.
Hiszen mindaz, amit Budapest a magyar zsidóságnak köszönhet, olyan érték, amire nemhogy 150 év után, de sok száz év múlva is büszkének kell lennünk mindannyiunknak, nekünk, magyaroknak, zsidóknak és nem zsidóknak, budapestieknek és nem budapestieknek egyaránt.
Hiszen olyan jelentős magyar zsidó személyek munkásságáról van szó, akik örökre beírták a nevüket Budapest és az ország történelemkönyvébe. Zseniális magyar zsidó tudósokra, építészekre, írókra, költőkre, festőkre, zeneszerzőkre, bankvezérekre, iparmágnásokra, hírlaptulajdonosokra és művészetpártoló mecénásokra gondolok.
Olyan emberekre, akiknek a tevékenysége nélkül ma nem így nézne ki a pesti belváros, nem így festene az Andrássy út, kevesebb kórház, kevesebb gyár, kevesebb jellegzetes pesti palota volna, és akiknek a munkássága nélkül szegényebb volna mind az egyetemes tudomány, mind a magyar művészettörténet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy azok a magyar zsidók, akik a XIX. század második felétől hozzájárultak Budapest szellemi, kereskedelmi és ipari életének virágzásához, nem egyszerű pénzügyi befektetők voltak. Az ordas antiszemita közhelyekkel éppen szöges ellentétben ezek az emberek nem egyszerűen csak pénzben mérték a várható hasznot.
Ők nagyobb történelmi távlatokban gondolkodtak, és mi tagadás, ehhez a nagyobb történelmi távlathoz valóban hozzájárulhatott az a tény, hogy a zsidóság történelme több ezer évre nyúlik vissza. Ennek a több ezer éves hagyománynak éppen az az egyik legfőbb jellegzetessége, hogy mindig a múltból építkezik ugyan, de mindig felfelé tör, azaz a jövőbe mutat.
Tudniuk kell, hogy ha egy magyar zsidó üzletember a XIX-XX. század fordulóján Budapesten gyárat alapított, akkor abban a gyárban hamarosan felépült egy óvoda a munkások gyermekei számára. Abban a gyárban pár éven belül felépült egy sportlétesítmény is, hogy a munkások hétvégenként sportolhassanak. Abban a gyárban szinte minden esetben megalakult egy segélypénztár a rászoruló munkások és hozzátartozóik, gyermekeik, rossz esetben özvegyeik számára. Abban a gyárban rendszeresek voltak a közös kirándulások, miképpen hagyománnyá vált az is, hogy a gyárban 10, 20 vagy 30 évet ledolgozó munkások jubileumi pénzjutalmat kaptak a gyártulajdonostól.
Ezek a szociális intézkedések végső soron egy célt szolgáltak: a közjót. És ne gondolják, hogy a társadalmi közjó előmozdítása csak nagy, budapesti méretekben lehetséges. Egy nagy magyar zsidó író, Konrád György mesélte, hogy egy bihari kisvárosban vaskereskedést működtető édesapja minden egyes megházasodó inasának vett egy lakást nászajándék gyanánt, függetlenül attól, hogy az az inas zsidó volt-e vagy nem volt zsidó. Igen, így is lehet a közjót szolgálni, kis lépésekben, de mindig előre és mindig fölfelé. Erre tanít minket a zsidó hagyomány!
Gondoljanak csak Mózes prófétára: ma is mennyire szimbolikus számunkra, hogy neki is fölfelé kellett haladnia a Szináj-hegy csúcsa felé, mindig előre és mindig fölfelé, de csakis egyedül!
Mózes ekkor már nagyon idős és tekintélyes ember volt, megtehette volna, hogy hordszéken viteti magát. De tisztában volt vele, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket az embernek saját magának kell megtennie, még akkor is, ha az általa elvégzett küldetés gyümölcseit nem ő maga, hanem utódai élvezik majd.
Mi is hasonlóképpen gondolhatunk azokra a zsidókra és nem zsidókra, akik az elmúlt 150 évben Budapestet gazdagították. Ezek az emberek tisztában voltak vele, hogy munkájuk gyümölcsét nagy részben nem ők, hanem az utódaik élvezik majd, vagyis mi, mindannyian, magyarok, zsidók és nem zsidók, budapestiek és nem budapestiek egyaránt.
Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából az általam képviselt magyar zsidó közösség nevében nemcsak boldog 150-ik születésnapot kívánok szeretett magyar fővárosunknak, hanem azt is: becsülje meg azokat a ma élő és alkotó kis- és nagy embereket, akik apró lépésekben haladnak előre, és akik a munkájukat nem megtérülő beruházásnak, hanem a közjó szolgálatának fogják fel.
Azt kívánom, hogy 150 év múlva még hosszabb legyen azoknak a névsora, akik Budapestet gazdagították, akár zsidók, akár nem zsidók, hiszen ez a város a mi közös városunk, amelyre minden itt történt tragédia ellenére oly nagy szeretettel gondol a magyar zsidóság.
Végezetül hadd köszönjem meg a mostani rendezvényt a szervezőknek, a kerületnek és a fővárosnak. Tudom, hogy milyen kemény munka egy ilyen rendezvénysorozat megszervezése és lebonyolítása, s mivel a szervezők izgalmas és érdekes progamot állítottak össze, mindenkinek jó szórakozást kívánok a mai napra!
Kívánom, hogy 150 év múlva az akkori magyar zsidó közösség ugyanúgy együtt ünnepeljen a kerülettel és a várossal, miképpen mi ünnepelünk most – az Örökkévaló áldását kérve a világ egyik legszebb fővárosára.
(Címlapkép: Kiállítótér a Zsidó Budapest 150 éve programsorozat nyitónapján az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár épülete előtt, a Csányi utcában. Fotó: MTI – Lakatos Péter)
