Különleges hámántáskák purimra Rubin Esztertől

Ki akartak irtani, nem sikerült, akkor együnk! Erről szól a legtöbb ünnep. Együk meg a gonosz Hámán fülét, mákkal dióval, szilvalekvárral töltve.

Úgy utáljuk, ha csak meghalljuk a nevét, fülsértő kereplésbe kezdünk. A kereplés kedves purimi népszokás, az ajándékba készített süteménycsomagokkal (schlachmones) és a jelmezbállal együtt. Mondhatni, purim a zsidó farsang, avagy még inkább a farsang a keresztény purim, sőt az egész zsidósdi egy nagy purimi karnevál, csak purimmal ellentétben a többi ünnepen kötött a témaválasztás.

Brit tudósok megállapították, hogy purim az év egyetlen napja, amikor komoly adófizető felnőttek spontán módon szuperhőssé, királynővé, kalózzá vagy éppen uborkává változnak.

A jelenség oka egy ősi történet, amelyben a jó győzött, a rossz veszített, és mindenki úgy döntött, hogy ezt egy háromszögletű süteménnyel kell megünnepelni.

Időszámításunk előtti az 5. században a Perzsa Birodalom egy teljesen átlagos, jól szervezett helynek számított, ahol minden rendezett volt, kivéve persze az udvari intrikákat, a sorsfordító lakomákat és az esetenkénti népmentéseket.

A történet középpontjában egy király állt, aki birodalmat vezetett, de alkalmanként meglepően befolyásolhatónak bizonyult vacsorameghívások által, hiszen tudjuk, hogy az emberiség jelentős döntéseinek többsége az étkezések közben született.

Eközben a gonosz főminiszter, aki nyilvánvalóan ravasz, hiszen főminiszter volt, gondosan kidolgozott egy precíz tervet, amely, mint a legtöbb kiváló terv, teljes kudarcot vallott.

Szerencsénkre azonban a hősök sikerrel jártak, amit a hagyomány szerint azóta is úgy ünneplünk, hogy évente egyszer zajt csapunk, jelmezbe öltözünk, és nagy mennyiségű háromszög alakú süteményt fogyasztunk. A történészek is egyetértenek abban, hogy ez az egyetlen logikus reakció.

Purim gasztronómiai középpontja a hámántáska, ez a szerény külsejű sütemény, amely diszkréten újra és újra arra ösztönzi az embert, hogy még egyet vegyen, kizárólag történelmi tiszteletből.

A vizsgálatok szerint az első süti csak kóstolónak számít, a második még belefér, a harmadik nem számít, a negyedik után pedig az alany nem emlékszik, hányat evett, az ember ilyenkor már mélyebb, szinte filozófiai kapcsolatba kerül a tradícióval.

Laboratóriumi kísérletek kimutatták, hogy Hámán nevének hallatán az emberek automatikusan zajkeltő eszközöket ragadnak. Ez egy ösztönös reflex, hasonló ahhoz, amikor valaki véletlenül rálép egy Lego-kockára, csak itt mindenki önként csinálja.

A tudomány végső következtetése szerint purim ünnepe bizonyítja, hogy az emberi boldogság növelhető jelmezekkel, zajjal és stratégiailag elhelyezett lekvárral. És persze jó néhány pohár borral.

Recept

tészta:

• 4 pohár liszt (1 pohár = 2 dl)
• 4 tojás
• 1 pohár barna nádcukor
• 1/2 pohár olaj
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 4 ek narancslé

töltelék / 1.

10 dkg főtt birsalma leturmixolva
5 dkg darált makadámdió (lehet mandula is)
1 ek barnacukor

töltelék / 2.

• 20 dkg sütőtök megsütve
• 1 csapott ek barna nádcukor
• 1 csipet fahéj

töltelék / 3. 

• 20 dkg natút gesztenyemassza
• 1 ek barna nádcukor
• 1-2 ek tejszín

elkészítés

• A tészta hozzávalóit összegyúrom.

• Ezt a tésztát nem jó pihentetni, ezért azonnal felhasználom.
Három egyenlő részre osztom, és két folpack között vékonyra nyújtom. (kb 2 mm vastagra)

• 180 fokra előmelegítem a sütőt.

• 5 cm átmérőjű kör alakú kiszúróval kiszaggatom a tésztát, így praktikus, egy falatnyi süteményeket kapunk. Lehet nagyobbakat is csinálni, de akkor számoljunk azzal, hogy a sütési idő kicsit hosszabb lesz.

• Minden tésztakorong közepére teszek egy mokkáskanálnyi tölteléket, ami hagyományosan mák, dió vagy lekvár szokott lenni, de ebben most újítottam.

• A korongokat három helyen összecsípem, így alakul ki a jellegzetes, háromszög forma.

• Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom a hámán füleket.

• Az előmelegített sütőben, légkeverésen 13 percig sütöm.