„…örömmel meríteni az üdvösség forrásaiból”

A Sátrak ünnepe, a betakarítás ünnepe volt a történelmi korokban. Az Ünnep a hála és öröm megnyilvánulása, tanítja Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.

„Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel…” olvassuk a 100. zsoltárban, és ez még hangsúlyozottabbá válik a Szukot, a Sátrak ünnepén!

A Talmudban olvassuk: „Aki nem látta a vízmerítés örömünnepét, az még életében nem látott örömöt (szimha).” (Szukká 51b). Bölcseink szerint a Talmud ezen kijelentése a Szukotra, a Sátorok ünnepére vonatkozik. Az Örökkévaló ilyenkor lenéz égi magasságából, és látva a zsidók ünnepi sátrait, meghatározza az adott esztendőben hulló eső mennyiségét és minőségét, ugyanis ennek Izraelben nagyon nagy jelentősége van.

A zsidó népre jellemző optimista és pozitív életszemlélet, mintegy megelőlegezi Isten előnyös döntését. Az ünnep alatt nagyszabású összejöveteleket rendeztek. Igen ám, de a rabbiknak meg kellett találniuk a szentírási vonatkozást, mely megalapozhatta a rendezvények jogosultságát. (lásd Szukká 48b) Végül, Ráv Éná rátalált erre: „…örömmel (szaszon) merítetek vizet az üdvösség forrásaiból” (Jes. 2:3). Összefoglalva, a történelem során, nagy fontosságot tulajdonítottak a sátrak építésének és az ünnep örömmel történő megtartásának. Ez azonban nem volt mindig egyszerű.

Máramarosban 1885-ben, nyár végén, óriási esőzések voltak, melyeket hatalmas árvíz követett.

A Sátorok ünnepe előtt kitört a kolera járvány. Sziget város antiszemita polgármestere megtiltotta a zsidóknak, hogy az ünnepre sátrakat építsenek. A város főrabbija, Jekutiel Jehuda Teitelbaum nem akart újat húzni a hatósággal, kiadta a rendeletet: „Nem lesz Szigeten sátor, a Sátrak ünnepén”. Szigetnek közel száz, a Főrabbi tekintélyét tisztelő rabbija volt. Mégis volt, aki nem ismert Istenen kívül más tekintélyt.

Mordchele Koppel, a város egyik rabbija, nem törődve az előírással, nagy sátrat épített imaháza udvarán. A hír eljutott a polgármesterhez, aki rohant, a rennitens rabbihoz, hogy példát szolgáltasson, érvényesítve tekintélyét: személyesen kötelezte a rabbit a sátor lebontására. Felhívom figyelmét, – mondta erre Mordchele rabbi, – hogy rabbi Meir Nádvorner az én nagyapám volt. Kit érdekel ki volt a nagyapja!? – kapta fel a vizet a polgármester. Azonnal bonttassa le a sátrat, különben börtönbe vetem. Élt egy pópa, – kezdte magyarázni a rabbi, – akinek volt tíz fia. Mind egészséges, sudár, mint tíz cédrus. Ennek a pópának volt egy nagy gyümölcsöse. Szebbnél szebb fákkal, finomabbnál finomabb gyümölcsökkel. Mit gondolt egyszer? Béreseket fogadott fel és kivágatott kilenc fát, hogy helyükön virágoskertet létesítsen. Ahogy kivágatta a fákat, fiai hirtelen és váratlanul megbetegedtek. Orvosokat hívatott. A legidősebb fia mégis meghalt. Erre elment a környék kuruzslóihoz, fiai mégis egymás után haltak meg, csak legkisebb fia maradt életben. Élet és halál között lebegett, úgy tűnt, ő sem kerüli el testvérei sorsát. Barátai tanácsolták: menjen rabbi Meir Nádvorner rabbihoz. A pópa utálta a zsidókat. A rabbikat még ennél is jobban gyűlölte. Amikor nem maradt más esély, elment a Nádvorner rabbihoz, kérte, hogy tegyen csodát, mentse meg legkisebb fiát. A rabbi azt mondta: Tudd meg! Isten a kivágott fák miatt vette el kilenc fiadat. Ez áll: „…mert az ember a mező fáihoz hasonlít.” (V.M. 20/19.) De, ha már eljöttél hozzám, imádkozni fogok fiadért, és megígérem: legkisebb fiad életben marad. És valóban, imádkozott és a fiú életben maradt. Sziget polgármestere türelmetlenül szakította félbe a rabbi történetét: Minek mondta nekem ezt a képtelen történetet? Azért, – folytatta a rabbi-, mert az a fiú, aki életben maradt, az te vagy: Sziget polgármestere. A sátorépítés tilalma a jutalma annak, hogy nagyapám Meir Nádvorner rabbi megmentette életed? A polgármester elsápadt. Rájött, hogy valóban úgy történt, ahogy a rabbitól hallotta! Építsetek, annyi sátrat amennyit csak akartok, – mondta, – és elfutott.  

Igen ám, de aznap este beköszöntött az ünnep! Nem maradt idő, sátrat építeni! Szigeten abban az évben csak egyetlen egy sátor volt. Mentek a zsidók, egytől egyig feleségeikkel, gyermekeikkel Mordchele Koppel sátrába, hogy örüljenek és elmondhassák az áldást: 

„Áldott vagy te, Uram, Istenünk, a világ királya, aki… megparancsolta, hogy sátrainkban örömmel tartózkodjunk!” (Ünnepi áldás)