A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.
1975.
január 8-án hunyt el Richard Tucker (1913-1925), operaénekes és kántor, aki 1945.
január 25-ei debütálásától kezdve a New York-i Metropolitan Opera sztárja volt.
Tucker, aki operaénekesi karrierje előtt kántorként múködött konzervatív
zsinagógákban, hosszú évekig együtt osztozott sógorával, Jan Peerce-szel az
úgynevezett lirico-spinto tenor repertoáron. Alig négy évvel debütálása után
Arturo Toscanini Tuckert kérte fel Radames szerepére Verdi Aidájának
rádiós és televíziós koncertfelvételén. Ez volt az első alkalom, amikor egy
teljes operaelőadást országosan közvetített a televízió.
Tucker
a Metropolitanen kívül a londoni Covent Gardenben, a bécsi Staatsoperben és a
milánói Scalában is fellépet, de legnagyobb sikereit amerikai színpadokon
aratta. Népszerűsége különösen jelentős annak fényében, hogy annak a
Metropolitannak a színpadán vált „amerikai ikonná” (Rabinovitz 2019), nyíltan
hagyományőrző zsidó énekesként és kántorként, amely operaház hosszú, de
ambivalens kapcsolatban állt zsidó művészekkel, színházi szakemberekkel, sőt,
saját zsidó közönségével és támogatóival.
Samantha M. Cooper amerikai
zenetörténész előadásiban korabeli dokumentumok alapján mutatta be, hogyan
tekintette nem sokkal előtte a Metropolitan támogatóinak igazgatótanácsa „nemkívánatos
személyeknek” a zsidókat, és hogy ennek ellenére a zsidó támogatók, művészek
vagy színházi háttéremberek a jegyszedőkig bezárólag milyen szerepet játszottak
a Metropolitan és New York operakultúrájának a fejlődésében (Cooper 2021,
2022). Ahogy Alexander Rabinowitz rámutat, a Metropolitan a húszas-harmincas
években tiltotta a zsidók páholybérlését, a zsidó énekesek pedig nem mutatták
ki zsidó identitásukat.
Amikor 1942-ben, Edward Johnson, a Met akkori
igazgatója a Brooklyn Zsidó Központban meghallgatta az ott kántorként működő
Tuckert, az új kezdetet jelentett, de Tucker a Met zsidó művészei közül először
vállalta nyíltan identitását. Öltözőjében talitot tartott, nagyünnepeken
igyekezett kántorként szolgálni. Kántorlemezeket adott ki, és kántorként
szerzett énekesi tapasztalatait nemcsak, hogy alkalmazta szerepformálása során,
de a kritika is gyakran hangsúlyozta azok fontosságát hangi alakításaiban. A
média, amely „amerikai Carusóként” utalt Tuckerre, szívesen mutatta be
egyszerre „a világ legnagyobb tenorjaként” és „brooklyni kántorként”
(Rabinowitz 2019), hangsúlyozva zsidó amerikai identitását. Rabinowitz arra is
utal, hogy Tucker a háború után számos zsidóban büszkeséget váltott ki azzal,
hogy nyilvánosan ápolta örökségét (Rabinowitz 2019).
Tuckernek
köszönhető, hogy ha csak koncertszerű előadások kedvéért is, az USA-ban és
Londonban újra hallani lehetett Halévy elfeledett nagyoperáját, A zsidónőt
(La Juive), amelynek keresztmetszetét később lemezre vette, és amelynek
egy 1973-as előadásfelvételét is kiadták, a férfi főszerepben Tuckerrel. Az
opera 1976/6-os évadban a Metropolitanben tervezett bemutatását Tucker nem
érhette meg. De ha álma nem is teljesült, és nem ölthette magára Eleazar
jelmezét egy színpadi előadásban a Met színpadán, mégis nagy része volt abban,
hogy 2003-ban Neil Shikoff főszereplésével hosszú évtizedek után újra színre
került az opera.
Peremiczky Szilvia írása
Források,
felhasznált irodalom:
Cooper, Samantha M. 2022. The “Undesirable” in Box 14: Jewish Men and the Making of the
Metropolitan Opera House, 1880-1940. (online előadás 2022. március 11-13.)
Cooper, Samantha M. 2021. A Tradition of Talent: Jewish Opera Singers and the Patterns that
Shaped their Careers. (online előadás 2021. május 5.)
Drake, James A. 1984. Richard Tucker. E.P.
Dutton, New York.
Rabinowitz,
Alexander. 2019. Synagogue and Stage. in: The Current, Spring