„Sokféleség" és „Identitás" – megjelent a Targum folyóirat 4. és 5. száma

Már olvasható a Targum digitális folyóirat 4. és 5. száma az interneten. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár által kiadott lap negyedik, Dobos Károly által szerkesztett száma a „Sokféleség", míg az ötödik, Bányai Viktória és Konrád Miklós által szerkesztett száma az „Identitás" témáját járja körül. A Targum felelő szerkesztője Vörös Kata egyetemi tanársegéd (OR-ZSE).

A Sokféleség című tematikus összeállítás szerkesztőjének, Dobos Károlynak az előszava a Targum negyedik számához:

Közhely, hogy a zsidóság egy nagy család. S mint minden családban, itt is számos eltérő vélemény, nézet és irányultság kap és kapott mindig is helyet. A Második Szentély korának kutatói ma már például nem is zsidóságról beszélnek, így, egyes számban, hanem különféle típusú zsidóságokról: farizeus, szadduceus, esszénus, hénoki, kumráni és még sorolhatnánk. Eltérő tóraértelmezések, vallási gyakorlatok, emberképek, liturgikus hagyományok, életstílusok, sőt, még az időszámítás is más elveken működött e csoportok egyikében-másikában. S ha az ókori Izraelben nem volt egység, a diaszpóralét mindezt csak tovább fokozta. A különböző népek és kultúrák, amelyek közé a szétszóratás alatt az egyes zsidó közösségek kerültek, megannyi eltérő hagyomány kiindulópontjául szolgált. Ennek legékesebb bizonyítékai a különféle zsidó nyelvek (jiddis, arámi, judeo-arab, ladino, judeo-perzsa és még sorolhatnánk). 

A Targum legújabb száma e sokféleségnek kíván tükröt tartani, keresve a diverzitás mögött előtűnő egységet, a kapcsot, amely minden különbözőség ellenére mégis összeköt. A számban fellelhető írások között egységet teremt az a gondolat is, hogy minden tanulmány egy Kelet-Európán, az askenázi kultúrkörön távol eső, így nekünk, magyar nyelvű olvasóknak némileg „egzotikus,” távolabbi vidékre kalauzolja el az olvasót, vagy a múlt egy távoli szegmensébe repít el.

* * *

A lap ötödik, Identitás címet viselő számának bevezetőjét az összeállítás szerkesztői, Bányai Viktória és Konrád Miklós jegyzi:

A modern zsidóság történetének alapvető vetülete az olykor fokozatosan és békésen, máskor drámai tempóban és jelentős dilemmák hatása alatt alakuló identitások története. A 19–20. századi Magyarországon az akkulturáció és a vele járó szekularizáció természetes dinamikája révén a polgárosodó zsidók önazonossága – a többségi társadalom politikai és kulturális elitje által elvárt alkalmazkodás kényszerének nyomásától függetlenül is – nemzedékről nemzedékre képlékenyebbé vált. 

Az integráció csábítása elleni reakcióként formálódó ortodox közösségek tagjainak zsidó identitása sem volt olyan homogén és repedésmentes, mint amilyennek azt külső szemlélők vélhették. Egyrészt mert az ortodoxia mérsékelt szárnya szintén az akkulturáció útjára lépett, másrészt mivel az ideológiai és társadalmi elzárkózásnak is számtalan – az önazonosság megannyi változatával járó – fokozata alakult ki. 

Az emancipáció és asszimiláció korának Magyarországán számosan voltak, akik számára „zsidóságuk” mibenléte és megélése kételyekkel teli dilemmává, olykor marcangoló kérdéssé vált. És bár jóval többen voltak olyanok – és nemcsak az északkeleti ultraortodox közösségekben, de a neológ (kis) polgárság körében egyaránt –, akik látszólag nem tépelődtek zsidó mivoltukon, cselekedeteik az ő esetükben is utalhatnak zsidó önképük változására. 

A Targum 5. számában olyan tanulmányokat adunk közre, amelyek egyes személyek életútjának, közéleti tevékenységének, vagy családi generációk sorának fókuszán keresztül vizsgálják a zsidó önazonosságot és annak változásait, valamint a határkijelölések, a lojalitások, illetve a csoportidentitás összetett kérdéseit. 

Illusztráció: cccD20/Pixabay