Laboratórium a hálóban – Rita Levi-Montalcini és a túlélés tudománya

Rita Levi-Montalcini 1909-ben született Torinóban, szefárd zsidó családban. Apja, Adamo Levi mérnök volt, édesanyja, Adele Montalcini festő. A kor társadalmi normái szerint apja nem támogatta, hogy lányai egyetemi pályára lépjenek – Rita azonban húszévesen mégis az orvosi hivatás mellett döntött.

A Levi-Montalcini család. Baloldalt Rita apja, legszélén jobbra az édesanyja áll. Az első sorban jobbról az első gyermek pedig Rita.

A torinói egyetemen tanult, ahol mestere a szövettan és anatómia neves professzora, Giuseppe Levi volt (nem rokona). Itt sajátította el azt a mikroszkópos precizitást, amely később világhírűvé tette.

Levi-Montalcini laboratóriumában az 1960-as évek elején. (Forrás: Becker Orvosi Könyvtár)

1938-ban Benito Mussolini fasiszta rezsimje bevezette az olaszországi faji törvényeket. A zsidó származású tudósokat kizárták az egyetemekről és kutatóintézetekből. Levi-Montalcini elveszítette állását.

Ennek ellenére nem emigrált azonnal. Ehelyett torinói otthonában, saját hálószobájában rendezett be laboratóriumot. Csirketojásokból kivett embriókon végzett idegrendszeri fejlődést vizsgáló kísérleteket. Eszközeit részben saját maga készítette, mikroszkópját kölcsönözte vagy átalakította.

„Köszönetet kellene mondanom Mussolininek, amiért alacsonyabb rendű fajba tartozónak nyilvánított. Így örömömet lelhettem a munkában, azonban már nem egyetemi intézetekben, hanem a hálószobámban.”

Az 1943 szeptemberi német inváziót követően az ország északi részén élő zsidók többségét Auschwitzba küldték. A szakértők szerint 1943 szeptembere és a háború vége, 1945 márciusa között több mint tízezer zsidót deportáltak Olaszországból koncentrációs táborokba. Rita családjával vidékre, majd Firenzébe menekült, ahol nem zsidó családok segítették őket a felszabadulásig, 1944. augusztusáig. Miközben hamis papírokkal bujkáltak, ő tovább folytatta kutatásait.

A háború után meghívást kapott az Egyesült Államokba, a St. Louis-i Washington Universityre. Itt kezdett együtt dolgozni a biokémikus Stanley Cohennel. Közösen azonosították az idegnövekedési faktort (NGF – Nerve Growth Factor), egy fehérjét, amely kulcsszerepet játszik az idegsejtek növekedésében és túlélésében. Felfedezésük alapjaiban változtatta meg az idegrendszer fejlődéséről alkotott képet, és új utakat nyitott a neurodegeneratív betegségek (pl. Alzheimer-kór) kutatásában.

1986-ban Rita Levi-Montalcini elnyerte az fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat az idegnövekedési faktorok felfedezéséért. Később ösztöndíjprogramot hozott létre fiatal afrikai női tudósok számára.

2001-ben az Olasz Köztársaság elnöke élethosszig tartó szenátorrá nevezte ki (Senatore a vita). Aktívan részt vett a közéletben, különösen az oktatás, a tudomány és a nők jogainak kérdéseiben.

Soha nem ment férjhez, nem alapított családot; életét a tudománynak és az intézményépítésnek szentelte. 103 éves koráig dolgozott – szinte halála napjáig publikált és nyilatkozott. 2012-ben hunyt el Rómában.

Forrás: Zsidó Világkongresszus

Zucker-Kertész Lilla