Talán mégis vannak csodák, valahol Európában – Harkányi Endre halálára

2025. Február 23. / 16:53


Talán mégis vannak csodák, valahol Európában – Harkányi Endre halálára

Harkányi Endre a holokauszt következtében  olyan rettenetes lelki terheket cipelt, amelyektől csak a színpadon, másvalaki bőrébe bújva tudott megszabadulni – ám akkor is csupán rövid időre... 

„Az én életem is mindig arról szólt, hogy mindent át kell vészelni. A második világháborút, a holokausztot, ötvenhatot, a szüleim elvesztését, mindent..." – mesélte a színművész korábban a Magyar Narancsnak.

Harkányi Endre / Forrás: PORT.huHarkányi Endre / Forrás: PORT.hu

Kilencven éves korában elhunyt Harkányi Endre Kossuth-díjas színész, pontosabban Színművész – számára ugyanis a művész szó rangot jelentett, a művészet pedig kivételes életlehetőséget a saját démonaival való szembenézésre. Pedig meglehetősen későn ismerte fel, hogy az ő valódi világa a színre vitt fikció maga: a színház és a film varázslatos, rejtelmes és titokzatos univerzuma. Ahol egy-egy előadás és egy-egy film erejéig a színészekkel együtt elhisszük, hogy van remény, van igazság, van szépség, lám, csak meg kell mutatni...

Pedig ő hazulról azt hozta magával, hogy ,,nincsenek csodák". Édesanyját elvesztette a holokauszt alatt, édesapja pedig hazajött ugyan a munkaszolgálatból, de rövidesen meghalt – így a korán elárvult, holokauszt-túlélő Harkányi Endrének mi lettünk a nagy családja: a nézők. 

,,Nincsenek csodák", ezt tanította neki egy tanára is a színművészetin, s Harkányi Endre hitt neki. Hiszen valóban: a színházban tulajdonképpen tényleg „csak" színészek vannak. S egy hosszú, szeretettel és népszerűséggel övezett, több évtizeden át tartó rivaldafény kellett számára ahhoz, hogy a Valahol Európában című remekműből megismert érzékeny, sokat szenvedett, magyar zsidó kisfiú megértse: igenis vannak csodák, feltéve, ha nem hadakozunk ésszel a létezésük ellen. 

Ilyen csoda az, ha egy-egy pillanatra elhiszi a néző: van valami földöntúlian igaz abban a fura nagyüzemben, amit kőszínháznak hívnak. És ez a földöntúli igazság az, hogy akkor is érdemes színpadra állni, amikor nem látni semmi értelmét; hogy akkor is elhallatszik a színész hangja a másik ember szívéig, ha a színpadon történetesen egy szót sem szól; és akkor is valódi könnyekkel tudunk megsiratni valakit, akinek az igazi énjét nem is ismertük, csak azt a Valakit, akit a színpadon vagy filmben láttunk belőle. 

Hiszen miután legördült a függöny, s kihunytak a fények, Harkányi Endre visszaváltozott azzá az érzékeny, sokat szenvedett, magyar zsidó kisfiúvá, amilyennek megismertük... S hiába igyekezett aztán még idős korában is mosolygósan, derűsen nézni erre a sokszor kibíhatatlan, s mégis csodálatos világra, a tekintete mégis azt üzente, hogy az a bizonyos kisfiú hordta az ő igazi arcát. Valahol messze, Európában.

Emlékéből és emlékeiből fakadjon áldás!

Harkányi Endre, Kossuth-és Jászai Mari-díjas színészművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1934. március 26-án született Budapesten, a Józsefvárosban. Szüleit a vészkorszakban vesztette el: édesanyját deportálták, édesapja az ukrajnai munkaszolgálatból betegen tért haza és hamarosan meghalt, ő maga egy csillagos házban élte túl a holokausztot. Harkányi Endre az egyik legismertebb, korszakos jelentőségű művész, a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt.

Harkányi Endre temetésére 2025. február 27-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. A gyászszertartáson a művész urat dr. Verő Tamás főrabbi és dr. Nógrádi Gergely főkántor búcsúztatja.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Hogyan legyünk szentek? – Jó szombatot!
Mazsihisz hírek
Meghívó a Mazsihisz májusi közgyűlésére