– Csipkés Ernő nem akadékoskodó bürokrata, hanem az emberiesség parancsát szem előtt tartó katonatiszt volt, akinek több száz üldözött köszönhette az életét – hangzott el Csipkés Ernő ezredes (később címzetes vezérőrnagy) emléktáblájának mai felavatása alkalmából az egykori Kilián laktanyánál. Heisler András, a Mazsihisz elnöke bejelentette: a Szövetség kezdeményezi az izraeli Jad Vasem intézetnél, hogy az embermentő katonatiszt kapja meg a Világ Igaza kitüntetést.
Dr. Körmendi István 99 éves háziorvos hajlott hátú aggastyánként ma ugyanazon kapu előtt állva méltatta Csipkés Ernő érdemeit, ahová 1944 novemberében 21 éves fiatalemberként annak idején belépett, hogy segítséget kérjen Budapest akkori városparancsnokától.
Azokban a hetekben a fiatal Körmendi Istvánt munkaszolgálatosként dolgoztatták Vácon mintegy 400 társával együtt. Miután megtudta, hogy munkaszolgálatos századát hamarosan deportálják – ami a biztos halált jelentette –, a fiatalember Vácról az életét kockáztatva gyalogolt el az Üllői út és a Ferenc körút sarkán álló laktanyába, az akkori városparancsnokságra. Vöröskeresztes dolgozónak álcázta magát, így sikerült bejutnia Csipkés Ernő ezredeshez, Budapest városparancsnokához, akitől azt kérte, hogy vezényelje át más szolgálati helyre.
– Csipkés Ernő nem akadékoskodó bürokrata, hanem az emberiesség parancsát szem előtt tartó katonatiszt volt, akinek több száz üldözött köszönhette az életét. Tőlem sem kért papírokat, hanem az életemet jelentő papírokat percek alatt kiállította számomra – mondta dr. Körmendi István, akinek a kezdeményezésére az egykori laktanya épületének falán ma avatták fel Csipkés Ernő emléktábláját, Bokor Péter építész alkotását.
Amint azt a még mindig aktív dr. Körmendi István a bensőséges kis ünnepségen elmondta: abból a bizonyos 400 fős munkaszolgálatos századból, ahonnan Csipkés ezredes segítségével kiszabadulhatott, a vészkorszak után csak mintegy harmincan tértek vissza. Ám nem Körmendi volt az egyetlen, akin az emberséges városparancsnok segített.
– Én magam több mint száz, ma már nem élő társam nevében állok itt, akikről tudom, hogy annak idején ők is ennek az emberséges katonatisztnek köszönhették az életüket – mondta a háziorvos.
Természetesen felmerülhet az olvasóban, hogy 1944 novemberében, azaz a nyilas uralom alatt Csipkés ezredes vajon miképpen állhatott szolgálatban, ha ő maga sem náci, sem nyilas érzelmű nem volt, sőt, igyekezett elszabotálni a hatalom parancsait. Körmendi doktor elmondása szerint erre az volt a magyarázat, hogy Csipkés a Zsidó Tanács kérésére nem szerelt le, a Zsidó Tanács ugyanis attól tartott, hogy ha az ezredes távozik a posztjáról, akkor egy vérszomjas nyilas kerülhet a helyére.
Az ünnepségen beszédet mondott Radvánszki Péter, a Páva utcai körzet rabbija, aki azt hangsúlyozta: Csipkés Ernő a parancsok megtagadásával és elszabotálásával a saját életét kockáztatta annak érdekében, hogy önzetlenül segíthessen az üldözötteken.
– Az ország már a német megszállás előtt erkölcsi mélyponton volt, abban az időszakban a magyar intézmények, hivatalok, és sok esetben a lakosság egy része is a zsidóság kifosztásában volt érdekelt – mondta a rabbi. – Egy ilyen miliőben egy katonatiszt számára életveszélyt jelentett a zsidók megsegítése. Az önzetlen embermentés az egyik legnemesebb erkölcsi cselekedet, és az önzetlen embermentők számunkra azért fontos etikai mércék, mert általuk marad fenn az emberiségbe vetett hitünk.
A rendezvény Heisler Andrásnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének beszédével zárult, aki azt mondta: a kilencedik kerület eddig büszke lehetett a zsidókat mentő legendás futballistára, Tóth Potya Istvánra, de mostantól a Ferencvárosban immár egy másik embermentő, Csipkés vezérőrnagy emlékét is meg kell őrizni. Hozzátette: a Mazsihisz kezdeményezi a Jad Vasem Intézetnél, hogy az egykori városparancsnok megkaphassa a Világ Igaza kitüntetést.
(Címlapkép: a 99 éves dr. Körmendi István az emléktábla avatásán)