Maja Kados: Üzenem a fiataloknak, hogy már ti vagytok a személyes történetek őrzői

Megrendítő eseményre, a Személyes történetek című film és werkfilmjének megtekintésére gyűltek össze tegnap a Síp utcai Goldmark-teremben a magyar zsidó szervezetek képviselői, diplomáciai testületek vezetői és önkormányzati tisztségviselők. A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából szervezett rendezvényen beszédet mondott Julia Gross német nagykövet, Maja Kados izraeli nagykövet, valamint Bóka János uniós miniszter.

A Személyes történetek (a rövidfilm angol címe: I still remember) című filmet a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából vetítették le a Goldmark-teremben. A szívszorító alkotás rendezője Chilton Flóra, producere Borbás Gergő, művészeti vezetője Kallós Viola volt. Az animációs effektekkel készült filmben Léderer Jánosné, Robert Ratonyi, Eva Rachel Sachar és Várkonyi Tiborné visszaemlékezéseit hallhatjuk, miközben a fiatalok bejárják az emlékezők által említett színhelyeket. A projekt honlapja ITT érhető el, míg a művet megtekinthetik az alábbi YouTube-videóban:

Az ünnepélyes eseményen részt vett Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Mazsihisz alelnöke; dr. Nógrádi Péter, a Szövetség másik alelnöke; jelen volt dr. Sándor Fegyir, Ukrajna nagykövete; míg a hetedik kerületi önkormányzatot Szűcs Balázs alpolgármester képviselte.

Balról jobbra: Maja Kados, Julia Gross, Borbás Gergő, Kallós Viola, Bóka János

A felszólalók sorát Julia Gross, Németország nagykövete kezdte, aki hálás szavakkal emlékezett meg az OMIKE Goldmark-teremben zajlott Művészakciójáról, amely sok-sok üldözöttnek biztosított megélhetést. 

Balról Maja Kados, jobbról dr. Nógrádi Péter

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy alázattal és hálával állhatok itt, ebben a teremben, amely néma tanúja volt a legsötétebb óráknak és a közösségi szellem legnemesebb megnyilvánulásainak egyaránt. 1944-ben, amikor a zsidó művészeket kitiltották a nyilvános színpadokról, ez a hely „Láthatatlan Színházként” vált menedékké – mondta a nagykövet.

Középen Mester Tamás

Mint fogalmazott: a náci rezsim és ideológiája különítette el és üldözte a művészeket, s noha a mai Németország már egy másik ország, mélyen tudatában vagyunk annak, hogy Németország maradandó felelősséget visel felmenőink bűneiért. „Ez a felelősség határozza meg identitásunkat és cselekedeteinket ma is” – tette hozzá.

Julia Gross nemcsak a hatmillió kioltott zsidó életre, s köztük a magyar áldozatokra emlékezett, de fejet hajtott a romák, a fogyatékossággal élők, a homoszexuálisok és mindazok emléke előtt is, akiket a náci rezsim üldözött és meggyilkolt. De feltette a kérdést: „mit ér az emlékezés, ha nem fakad belőle bátorság a cselekvéshez?”. 

Julia Gross

Válasza az volt: a múlt felidézése elválaszthatatlan a jelen kihívásaival való szembenézés kötelességétől, hiszen határozottan fel kell lépnünk az antiszemitizmus minden formája ellen, s közös felelősségünk, hogy emlékezésünket a zsidó élet védelméhez szükséges bátorsággá alakítsuk.

A „Személyes történetek” című film kapcsán úgy fogalmazott: ez a projekt biztosítja, hogy az áldozatok milliói ne maradjanak absztrakt számok, és ez a film egy jövőorientált emlékezetkultúra mintamodellje. Mint mondta, az idős visszaemlékezőket meghallgató diákok a túlélők vallomásai alapján „másodlagos tanúkká” válnak, s garantálják, hogy a nácik által célba vett emberek történetei élő párbeszédként maradjanak jelen.

– Németországnak továbbra is ki kell állnia Izrael állam léte és biztonsága, valamint a zsidó élet védelme mellett.  Ugyanakkor kiállunk a nemzetközi humanitárius jog betartása és az ártatlan civil életek védelme mellett. Mélyen megrendít minket az emberi szenvedés Izraelben és Gázában egyaránt, és továbbra is olyan jövőért dolgozunk, ahol izraeliek és palesztinok tartós békében élhetnek – mondta a német nagykövet. – Felemeljük szavunkat az emberi jogok súlyos megsértése ellen, történjen az Iránban, Szudánban vagy Putyin agresszív és brutális háborújában. 

Maja Kados

Izrael állam budapesti nagykövete, Maja Kados a beszédét személyes momentumokkal kezdte. A holokausztot túlélt nagyapjáról szólva elmondta: „testén és lelkében is viselte a Soá hegeit, ám az otthonában a holokauszt nem egy történet volt, hanem a csend. Nem volt hajlandó beszélni az átéltekről, gyerekként eltiltott minket a háborús filmektől, mert meg akart védeni minket".

– Olyan életet akart adni nekünk, amelyet nem árnyékol be az ő múltja. De ennek a védelemnek az volt a paradoxona, hogy emlékek nélkül nőttem fel. Az óvó szándék ellenére egy űr tátongott ott, ahol a történelemnek kellett volna lennie – hangoztatta a nagykövet.

Mint fogalmazott: az elhallgatott részletek „kitöltése” több egyszerű személyes gyakorlatnál, hanem ez az ellenállás egy formája. „Olyan időket élünk, amikor a holokauszt igazságát eltorzítják, mélyen felháborító, hogy például a BBC úgy ad le holokauszt-műsorokat, hogy közben kihagy bizonyos részleteket”. Szerinte ez nem egyszerű hiba, hanem része annak a veszélyes tendenciának, amely „univerzalizálni” akarja a holokausztot, s ezzel megfosztaná az áldozatokat saját történelmüktől. 

– Ha hagyjuk, hogy az áldozatok zsidó identitását kitöröljék, akkor elveszítjük a „Soha többé!” lényegét. Ezért olyan létfontosságú az a projekt, amelynek ma este tanúi vagyunk – mondta. – Amikor ezek a tizenévesek a túlélők vallomásaiból tanulnak, pontosan azt teszik, amit nekem kellett megtennem gondolatban hosszú éveken át. Üzenem a projektben részt vevő fiataloknak: ti mostantól ezeknek a specifikus zsidó történeteknek az őrzői vagytok. Gondoskodtatok róla, hogy a nagyapám által a védelmünkre szánt csendet erőteljes és együttérző hang váltsa fel. 

Bóka János

Bóka János EU-ügyekért felelős miniszter, az antiszemitizmus elleni küzdelem összehangolásáért felelős miniszterelnöki biztos a beszédében kiemelte: „születésünktől fogva mindannyian küzdünk azért, hogy kifejezzünk valamit, amit nem lehet könnyen elmondani, s ugyanígy küzdünk azért, hogy visszaadjuk a holokauszt áldozatainak emberi méltóságát, akiktől életükben, halálukban megvonták emberségüket”.  

– A magyar holokauszt alatt a magyar állam elárulta saját állampolgárait, kirabolta, megbélyegezte és elhurcolta őket, gyilkosok kezére adta vagy maga ölte meg őket – fogalmazott a miniszter. – Ez hatalmas teher minden magyar vállán, ezért ennek a múltnak hosszú az árnyéka: elveszett életek, eltűnt közösségek, generációkon átívelő veszteség és fájdalom.

Hozzátette: „ez a múlt visszhangzik minden újkori magyar kormány politikai felelősségében, ezért Magyarország kormánya nevében megerősítem elkötelezettségünket a magyarországi zsidó közösségek biztonsága, a sokszínű magyar zsidó élet támogatása mellett, hogy a zsidó közösségek minden tagja megélhesse identitását Magyarországon, a hazánkban”. 

Föltette a kérdést: mit is jelent pontosan a „soha többé” szlogene, ha azt látjuk, hogy nagy európai városokban új gettók új falai emelkednek? „Ezek a falak nem téglából vagy deszkából készültek, de attól még falak, hiszen ha a zsidó diákok nem érzik magukat biztonságban az utcán, azok falak; ha zsidó egyetemistákat zaklatnak származásuk vagy véleményük miatt, azok falak; ha zsidó művészektől vagy tudósoktól megtagadják a meghívást vagy a publikációs lehetőséget, mert nem hajlandók nyilvánosan elhatárolódni Izrael államtól, azok falak” – hangoztatta Bóka János.

Kifejtette: Európa ismét azon a ponton áll, hogy cserbenhagyja zsidó közösségeit és ezzel a zsidó örökségét, s ha ez megtörténik, akkor megszűnik Európának lenni, hanem valami mássá válik. Ez nemcsak a a zsidó közösségeket aggasztja,  hanem minden európai aggodalma, mert civilizációnk alapjai forognak kockán. 

Maja Kados és Bóka János

– Nem lehet harcolni az antiszemitizmus ellen, ha az egyetemek az érvelés ereje helyett a hatalom érveinek engednek. És nem lehet harcolni az antiszemitizmus ellen, ha a nap végén nincs politikai felelősségvállalás és elkötelezettség az antiszemita-ellenes jogi keretek és az azokat alkalmazó intézmények mögött – jelentette ki. 

A beszédek után a filmek vetítése következett, majd Borbás Gergő és Kallós Viola osztotta meg gondolatait a művekről és keletkezésükről. 

FOTÓK: M. SCHMIDT JÁNOS / MAZSIHISZ
Borítókép: részlet a Személyes történetek c. filmből