Ádár harmadika: Domán István főrabbi Jahrzeitja

A héten beköszöntő ádár hónap 3-án, a polgári naptár szerint február 20-án lesz a 2015-ben elhunyt Domán István főrabbi halálozási évfordulója. Ebből az alkalomból megemlékezést tart a Hunyadi téri templom körzete a február 20-i pénteki, és a február 21-i, szombati istentiszteleten.

A Hunyadi téri zsinagógakörzet vezetése, Fináli Gábor rabbi és Chikán-Sonne Zoltán elnök tájékoztatása szerint közösségük megemlékezést tart dr. Domán István főrabbi-professzor emlékére ezen a héten pénteken este és szombaton délelőtt a zsinagógában tartott istentiszteleten. 

A szertartás február 20-án délután 6-kor, míg másnap délelőtt 10 órakor kezdődik. Az istentiszteletek után kidussal várja a megjelenteket a főrabbi özvegye, Dr. Domán Istvánné Kati és a körzet vezetősége.

Domán István rabbicsaládban született. Édesapja, Domán Ernő többek között a Páva utcai és a Hunyadi téri zsinagóga főrabbija volt, valamint az Országos Rabbiképző Intézet Talmud-tanára. Fiának is a legelmélyültebb vallásos neveltetést igyekezett biztosítani, így Domán István a polgári iskola első négy osztályának befejezése után különböző jesivákban tanult. Azonban világi tanulmányait sem adta fel, és a Madách Imre Állami Főgimnáziumban érettségizett. A soá idején munkaszolgálatra hurcolták, és tanulmányait csak 1945-ben tudta folytatni. Az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult történelmet, földrajzot és művészettörténetet, és 1948-ban szerzett bölcsészdoktori fokozatot summa cum laude minősítéssel. 

1983-tól 1991-ig az Új Élet főszerkesztője volt. 1981-től a Rabbiképző Intézet tanára, később habilitált egyetemi tanára és professor emeritusa lett, Dr. Schweitzer József mellett az igazgatóhelyettesi pozíciót is betöltötte. 1990-1991-ben az ELTE Asszíriológiai és Hebraisztikai Tanszékén, 1992-1993-ban és 1996-1997-ben a folklór tanszéken előadó. 

Dr. Scheiber Sándor kérésére kezdte meg a soá idején elpusztult magyarországi zsidóság és a jesivák történetének és folklórjának kutatását, és a terület legavatottabb szakértőjévé vált. Tagja volt a Nemzetközi (ICCJ) és a Magyar Keresztény – Zsidó Tanácsnak és a Keresztény – Zsidó Társaságnak. 

Oktatói és vallástudományi tevékenységéből kiemelkednek Talmud-antológiái, amelyek szövegeit ő maga válogatta, fordította és látta el magyarázatokkal (Talmud, 1994, Origó könyvek; Talmud. Részletek, kommentárok magyarul, 2007, Ulpius Ház: Budapest). A magyarországi jesivák kutatásában végzett kiemelkedő munkájának eredményeit tartalmazza számos magyarul és angolul megjelent tanulmánya, valamint a 2001-ben az Ulpius Ház kiadásában A Talmudiskolák titkai címmel megjelent kötet. 

Fontos történelmi és vallástörténeti forrásgyűjtemény és elemzés a Múlt és Jövő kiadásában 2004-ben kiadott Ráv Elijáhu Domán élete – Domán Ernő: Buchenwaldi nyelvemlék című kötet is, amelyben Domán István édesapja rabbinikus és tudományos munkásságának állít emléket, közreadva édesapja életrajza mellett a Jad Vasem számára írt héber nyelvű buchenwaldi visszaemlékezéseinek magyarázatos fordítását is. Könyvei közül kiemelkedik életrajzi ihletésű regénytrilógiája, amelynek kötetei 2006-2011 között jelentek meg (Rettegés, Múlt és Jövő, 2006; Menekülés. Egy zsidó fiatalember New Yorkban. Háttér Kiadó, 2009; Szembesülés. Háttér Kiadó, 2011). 

(Az életrajz megírásában közreműködött Domán Katalin Domán Dávid.)