Domán István főrabbi, történész 1922-ben Budapesten született, és
2015-ben hunyt el. A hagyományos zsidó oktatásban, a jesivában és a Rabbiképző
Intézetben elsajátított rabbinikus tudását a felnőttként megszerzett kimagasló
világi műveltségével ötvözve vált a klasszikus neológ rabbieszmény holokauszt
utáni egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé.
Domán István rabbicsaládban született. Édesapja, Domán Ernő többek
között a Páva utcai és a Hunyadi téri zsinagóga főrabbija volt, valamint az
Országos Rabbiképző Intézet Talmud-tanára. Fiának is a legelmélyültebb vallásos
neveltetést igyekezett biztosítani, így Domán István a polgári iskola első négy
osztályának befejezése után különböző jesivákban tanult. Azonban világi
tanulmányait sem adta fel, és a Madách Imre Állami Főgimnáziumban
érettségizett. A soá idején munkaszolgálatra hurcolták, és tanulmányait csak
1945-ben tudta folytatni. Az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult történelmet,
földrajzot és művészettörténetet, és 1948-ban szerzett bölcsészdoktori
fokozatot summa cum laude minősítéssel.
Bölcsészettudományi tanulmányaival párhuzamosan végezte tanulmányait az
Országos Rabbiképző Intézetben. Rabbivizsgáját azonban ekkor, kitűnő elővizsgái
ellenére, politikai okokból nem tehette le, így történelem-földrajz szakos
tanári oklevelet szerzett, és 1950-1956 között a Tankönyvkiadónál
történelemtankönyv-szerkesztőként dolgozott. A forradalom leverését követően az
Egyesült Államokba emigrált, ahol hittanárként helyezkedett el. 1965-ben – dr.
Scheiber Sándor, a Rabbiképző Intézet akkori igazgatójának hívására – tért
vissza Magyarországra, ekkor tehette le a rabbivizsgát is, és avatták fel
rabbivá. Több városban is működött rabbiként, többek között Kaposváron,
Szegeden és Budapesten. A fővárosban Újpesten, a Vasvári Pál utcában, majd a
Hunyadi téri zsinagóga rabbijaként tevékenykedett, édesapja örökébe lépve.
1983-tól 1991-ig az Új Élet főszerkesztője volt. 1981-től a Rabbiképző
Intézet tanára, később habilitált egyetemi tanára és professor emeritusa lett,
Dr. Schweitzer József mellett az igazgatóhelyettesi pozíciót is betöltötte.
1990-1991-ben az ELTE Asszíriológiai és Hebraisztikai Tanszékén, 1992-1993-ban
és 1996-1997-ben a folklór tanszéken előadó. Dr. Scheiber Sándor kérésére
kezdte meg a soá idején elpusztult magyarországi zsidóság és a jesivák
történetének és folklórjának kutatását, és a terület legavatottabb szakértőjévé
vált.
Tagja volt a Nemzetközi (ICCJ) és a Magyar Keresztény – Zsidó Tanácsnak és
a Keresztény – Zsidó Társaságnak. 1996-ban Scheiber Sándor-díjat kapott,
2002-ben pedig az OR-ZSE nyolcvanadik születésnapja alkalmából díszoklevélben
részesítette, majd megkapta az egyetem díszdoktori címét is. A Zsidó
Hitközségek és Közösségek Állandó Fóruma 2003-ban Életmű-díjjal jutalmazta
munkásságát. 2012-ben a MAZSHISZ „Magyarországi Zsidókért” díjjal tüntette ki.
Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Szenátusától megkapta az Arany, a Gyémánt és
a Vasdiplomát.
Domán István oktatói és vallástudományi tevékenységéből
kiemelkednek Talmud-antológiái, amelyek szövegeit Domán István válogatta,
fordította és látta el magyarázatokkal (Talmud, 1994, Origó könyvek; Talmud.
Részletek, kommentárok magyarul, 2007, Ulpius Ház: Budapest). A magyarországi
jesivák kutatásában végzett kiemelkedő munkájának eredményeit tartalmazza
számos magyarul és angolul megjelent tanulmánya, valamint a 2001-ben az Ulpius
Ház kiadásában A Talmudiskolák titkai címmel megjelent kötet. Fontos
történelmi és vallástörténeti forrásgyűjtemény és elemzés a Múlt és Jövő
kiadásában 2004-ben kiadott Ráv Elijáhu Domán élete – Domán Ernő:
Buchenwaldi nyelvemlék című kötet is, amelyben Domán István édesapja
rabbinikus és tudományos munkásságának állít emléket, közreadva édesapja életrajza
mellett a Jad Vasem számára írt héber nyelvű buchenwaldi visszaemlékezéseinek
magyarázatos fordítását is. Második kiadása A Talmud matróza címmel
2005-ben jelent meg. Könyvei közül kiemelkedik életrajzi ihletésű
regénytrilógiája, amelynek kötetei 2006-2011 között jelentek meg (Rettegés,
Múlt és Jövő, 2006; Menekülés. Egy zsidó fiatalember New Yorkban. Háttér
Kiadó, 2009; Szembesülés. Háttér Kiadó, 2011). A Rabbinical Assembly is,
amelynek tagja volt, megemlékezett a főrabbi haláláról New Yorkban, és 2015-ben
kiadott Memorial Bookjában állított emléket Domán Istvánnak.
Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben, a rabbiparcellában található.
Szeretnénk ezúton is megköszönni Domán Katalinnak és Domán Dávidnak
a portré megírásához nyújtott segítségét.
Felhasznált források:
Domán István köszöntése 80. születésnapján
Gyász: 93 éves korában elhunyt Domán István főrabbi