Jól áll neki, hogy telik vele az idő, körültekintő és szkeptikus
bölcsessége egyre jobban illik majd hozzá, ráadásul egyre „fiatalosabb” lesz,
egyre nagyobb teljesítmény, hogy nem látszik rajta a kor. És ez igenis munka,
dicséretet érdemel.
A fiatal rabbik utáni fiatal rabbik korosztályába tartozott, Verő
Tamásék és Radnóti Zoltánék után jött egy negyed nemzedékkel. Most már fiatal
rabbik további számos nemzedékei léptek a nyomukba. Most elérkezett az idő a
középkorú, tekintélyes, de még nem merev, a világból még nem kifelé tartó,
teljes személyiségével és érettségével jelenlévő rabbivá válás számára.
Részben véletlenül került bele, mint szinte mindenki. Magyarul
megkereste és megtalálta magának, sokkal inkább az övé, mintha mindent
otthonról hozott volna. És számára meg is maradt a judaizmus, a hagyomány
kérdésnek, problémának, a legreflektáltabb, a legintellektuálisabb rabbi, a
leginkább tanító, anélkül, hogy prelegálna, bár az utóbbi években lett
véleménye és egyre inkább a hagyományos rabbinikus zsidóság iránti hűség vezeti
gondolatait. A Tóra lismá eszménye. Az önmagáért való, jutalmat nem remélő, szigorú,
szigorúan öncélú Tóra-tanulásé, a feltétlen elköteleződés a tanulás iránt,
amelyet érdemes távoltartani más, szentimentális vagy önigazoló késztetésektől.
Egyre közelebb került az idők során a Rámbámhoz, a nagy Maimonidészhez. Aki
figyel rá, észreveszi könnyen. Azt, hogy a felnőtt emberek egyre inkább a
munkában hisznek, a figyelemben, az elköteleződésben, a jelenlétben, kevésbé a
szép szavakban. Tudós rabbi, de közösséget épít, hogy taníthasson. Jobban
szeret beszélni, mint írni, bár a Tóra-forgácsokból, a hagyomány érdekes,
elmélyült és frappáns, rövid értelmezéséből, amelyet rövid reggeli
bejegyzésekben küld el sokaknak, igazán lehet tanulni, talán a legkitartóbb és
komolyabb intellektuális teljesítménye ez ma a neológ Tóra-tanításnak.
A tanítás érdekli és a neológ intézmények életében is a tanításban van
jelen. Az iskolában, a közoktatásban és az egyetemen. A tanítványai köre a
Hegedűs-minján fontos tagjai, ide jár a legtöbb rabbi és Tóra-tudós imádkozni.
Ha lesz neológ szellemi élet, alighanem az ő inspirációja révén születik majd
újjá.
Azok az emberek, akik az eszükkel dolgoznak elsősorban, gyakorta
szerencsésen öregszenek. Jól áll nekik az elmélyültség, passzol a haladó
időhöz, beleérnek a korukba lassan, akik ezt az életstratégiát választották. És
ha figyelnek arra, hogy az arcuk, a fizikumuk is egyben maradjon, ami
fokozottan nehéz, ha az absztrakcióban vagy főleg erős, akkor bölcsek is
lesznek és még fiatalosak is középkorúan, nyitottak maradhatnak a fiatalokra és
az idősekre, híddá lesznek az élet kezdete és vége között, a felnövésben éppen
úgy tudnak segíteni, mint a méltóságteljes idősödésben.
Darvas István a
legsajátabb korába ért, az élet delére. És majd, bizonyára, tovább. Százhúsz
éves koráig.
