Ki alkalmas, milyen képességgel kell rendelkeznie egy vezetőnek? A vezetőket viszont választják! Mik a választási elvek egy adott történelmi helyzetben? Ezekre a kérdésekre keres választ Szerdócz Ervin jelen írásában a Devárim hetiszakasz kapcsán.
Rabbi Tanchuma bar
Abba, a talmudi „amorita” korszak ötödik generációjának bölcse szerint Mózesben életének
utolsó hónapjában tudatosult az, hogy az élet véges. Kifakad belőle a panasz: „...nem
bírlak egymagam vinni (vezetni) benneteket“. (1:9) Mózes félelmét a Tamud bölcse szellemi
értelemben magyarázza. „Boldog az ember, aki retteg! (féli Istent…)” (Péld. 28.14) Azt állítja, hogy az igaz,
jámbor emberek nem a haláltól félnek, hanem attól, hogy példaértékű életük
hátralevő részében rosszul csinálnak, elronthatnak valamit. Mózes úgy dönt, hogy
segítőkre támaszkodik.
A választás soha sem
egyszerű! A Tóra két precedenssel szolgál a vezetőválasztás kérdésében. A Jiszró
heti szakaszban olvassuk: „Azonban szemelj ki magadnak az egész népből derék
férfiakat, akik istenfélők, az igazság emberei és a haszonlesés ellenségei.” (II.M.18/21) Majd a Pinhász heti szakaszban „Rendeljen az Örökkévaló, minden
test szellemének Istene, férfiút a község fölé, ki vonuljon ki előttük és
jöjjön be előttük, aki kivezesse és aki bevezesse őket, hogy ne legyen az
Örökkévaló közössége olyan, mint a juhnyáj, melynek nincs pásztora.” (V.M. 27/16).
A különbségből arra lehet következtetni, hogy a történelmi körülmény
határozza meg a választás elvét. Jiszró szakaszban a rabszolgaságból frissen
szabadult, még bizonytalan nép helyzetével találkozunk. A „szemelj ki” arra
utal, hogy a népnek nincsen fogalma ki alkalmas a vezetésre. A vezetőnek ebben
a történelmi helyzetben derék, istenfélő, kitartó és magabiztos személynek kell
lennie, aki bízik az Örökkévalóban. A haszonlesés ellenségének kell lennie, aki
a nép érdekeit, saját érdekei elé helyezi.
Pinhász hetiszakaszban a
„pusztában” megpróbáltatásoknak kitett, kiszolgáltatottságtól megzavarodott
népnek Isten gondoskodik vezetőről: „És adok nektek pásztorokat szívem szerint,
és legeltetnek benneteket tudással és belátással.” (Jer.3/17) Ebben az helyzetben döntő elv a vezetői képesség, ami csak utólag
derül ki. Ezért az „Örökkévaló…megvizsgálja az igazságost, látja a veséket és a
szívet…” (Jer. 11/12) A vezető legyen szerény: „Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével,
és ne dicsekedjék a vitéz, az ő vitézségével, …hanem azzal dicsekedjék, hogy
belátó….” (Jer. 9/22) A hetiszakasz végén kiderül, hogy a nép már képes választani. Választási
elvében döntő szempont a bölcsesség, értelmi képesség, (alkalmazkodó készség)
és a tekintély.
Egy teljesen más
történelmi helyzetben a már idős Sámuel, aki egész életét népe szolgálatába
állította, azt a titkos reményt táplálja szívében, hogy a nép őt vagy fiait
választják királyuknak. Ekkor Izráel minden
vénje összegyűlt, és eljöttek Sámuelhez Rámába, és azt mondták neki: „Megöregedtél,
és a fiaid nem követték az utadat. Ezért nevezz ki nekünk egy királyt, aki úgy
kormányoz minket, mint minden más nemzetet." Sámuel nem örült annak, hogy
azt mondták: „Adj nekünk egy királyt, hogy kormányozzon minket." Sámuel
imádkozott az Istenhez, és Isten így válaszolt Sámuelnek: „Figyelj a nép
követelésére mindenben, amit mondanak neked. Mert nem téged utasítottak el; Én
vagyok az, akit királyukként elutasítottak.” (I. Sám. 8/ 4-7)
„Rabbi Hiya
bar Abba mondta: Egyetlen igaz ember (értsd vezető) sem távozik ebből a
világból, amig egy másik, hasonló igaz ember nem teremtetett, amint az meg van
írva: „és felkel a nap és lenyugszik a nap”. (Koh.1/5) Rabbi Jochanan
mondta erre: a Szent, - áldott legyen, - látja, hogy egyre kevesebb az igaz és
alkalmas ember…” (Joma 38/13)
