„Hozzatok ide magatoknak bölcs, értelmes, és ismert férfiakat...”

Ki alkalmas, milyen képességgel kell rendelkeznie egy vezetőnek? A vezetőket viszont választják! Mik a választási elvek egy adott történelmi helyzetben? Ezekre a kérdésekre keres választ Szerdócz Ervin jelen írásában a Devárim hetiszakasz kapcsán.

Rabbi Tanchuma bar Abba, a talmudi „amorita” korszak ötödik generációjának bölcse szerint Mózesben életének utolsó hónapjában tudatosult az, hogy az élet véges. Kifakad belőle a panasz: „...nem bírlak egymagam vinni (vezetni) benneteket“. (1:9) Mózes félelmét a Tamud bölcse szellemi értelemben magyarázza. „Boldog az ember, aki retteg!  (féli Istent…)” (Péld. 28.14) Azt állítja, hogy az igaz, jámbor emberek nem a haláltól félnek, hanem attól, hogy példaértékű életük hátralevő részében rosszul csinálnak, elronthatnak valamit. Mózes úgy dönt, hogy segítőkre támaszkodik.

A választás soha sem egyszerű! A Tóra két precedenssel szolgál a vezetőválasztás kérdésében. A Jiszró heti szakaszban olvassuk: „Azonban szemelj ki magadnak az egész népből derék férfiakat, akik istenfélők, az igazság emberei és a haszonlesés ellenségei.” (II.M.18/21) Majd a Pinhász heti szakaszban „Rendeljen az Örökkévaló, minden test szellemének Istene, férfiút a község fölé, ki vonuljon ki előttük és jöjjön be előttük, aki kivezesse és aki bevezesse őket, hogy ne legyen az Örökkévaló közössége olyan, mint a juhnyáj, melynek nincs pásztora.” (V.M. 27/16).  

A különbségből arra lehet következtetni, hogy a történelmi körülmény határozza meg a választás elvét. Jiszró szakaszban a rabszolgaságból frissen szabadult, még bizonytalan nép helyzetével találkozunk. A „szemelj ki” arra utal, hogy a népnek nincsen fogalma ki alkalmas a vezetésre. A vezetőnek ebben a történelmi helyzetben derék, istenfélő, kitartó és magabiztos személynek kell lennie, aki bízik az Örökkévalóban. A haszonlesés ellenségének kell lennie, aki a nép érdekeit, saját érdekei elé helyezi. 

Pinhász hetiszakaszban a „pusztában” megpróbáltatásoknak kitett, kiszolgáltatottságtól megzavarodott népnek Isten gondoskodik vezetőről: „És adok nektek pásztorokat szívem szerint, és legeltetnek benneteket tudással és belátással.” (Jer.3/17) Ebben az helyzetben döntő elv a vezetői képesség, ami csak utólag derül ki. Ezért az „Örökkévaló…megvizsgálja az igazságost, látja a veséket és a szívet…” (Jer. 11/12) A vezető legyen szerény: „Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, és ne dicsekedjék a vitéz, az ő vitézségével, …hanem azzal dicsekedjék, hogy belátó….” (Jer. 9/22) A hetiszakasz végén kiderül, hogy a nép már képes választani. Választási elvében döntő szempont a bölcsesség, értelmi képesség, (alkalmazkodó készség) és a tekintély.   

Egy teljesen más történelmi helyzetben a már idős Sámuel, aki egész életét népe szolgálatába állította, azt a titkos reményt táplálja szívében, hogy a nép őt vagy fiait választják királyuknak. Ekkor Izráel minden vénje összegyűlt, és eljöttek Sámuelhez Rámába, és azt mondták neki: „Megöregedtél, és a fiaid nem követték az utadat. Ezért nevezz ki nekünk egy királyt, aki úgy kormányoz minket, mint minden más nemzetet." Sámuel nem örült annak, hogy azt mondták: „Adj nekünk egy királyt, hogy kormányozzon minket." Sámuel imádkozott az Istenhez, és Isten így válaszolt Sámuelnek: „Figyelj a nép követelésére mindenben, amit mondanak neked. Mert nem téged utasítottak el; Én vagyok az, akit királyukként elutasítottak.” (I. Sám. 8/ 4-7) 

„Rabbi Hiya bar Abba mondta: Egyetlen igaz ember (értsd vezető) sem távozik ebből a világból, amig egy másik, hasonló igaz ember nem teremtetett, amint az meg van írva: „és felkel a nap és lenyugszik a nap”. (Koh.1/5) Rabbi Jochanan mondta erre: a Szent, - áldott legyen, - látja, hogy egyre kevesebb az igaz és alkalmas ember…” (Joma 38/13)