11. Vájigás 44,18–47,27

11. Vájigás 44,18–47,27

Gen 44,18 Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: „Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó.

Gen 44,19 Uram, te kérdezted szolgáidat, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek?

Gen 44,20 És mi mondtuk uramnak: van atyánk, öreg ember és egy öregségére született gyermeke, a legkisebbik; testvére meghalt és ő egyedül maradt meg anyjának és az atyja szereti.

Gen 44,21 És te azt mondtad szolgáidnak: hozzátok le hozzám, hadd vessem reá szememet.

Gen 44,22 És mi mondtuk uramnak, a fiú nem hagyhatja el atyját, ha elhagyja atyját, akkor az meghal.

Gen 44,23 Te pedig azt mondtad szolgáidnak, ha legkisebb testvértek nem jön le veletek, ne lássátok többé arcomat.

Gen 44,24 És történt, hogy midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, megmondtuk neki uram szavait.

Gen 44,25 És atyánk mondta: menjetek újra és vegyetek nekünk egy kis eleséget.

Gen 44,26 És mi azt mondtuk, nem mehetünk le; ha velünk van legkisebb testvérünk, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú arcát, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.

Gen 44,27 És szólt hozzánk szolgád, az én atyám: ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem az én feleségem.

Gen 44,28 Az egyik elment tőlem és akkor azt mondtam, bizony szét lett tépve, és nem is láttam mostanig.

Gen 44,29 És ha elveszitek ezt is színem elől és baleset éri, akkor ősz fejemet gondok közt viszitek le a sírba.

Gen 44,30 És ha most eljövök szolgádhoz, az atyámhoz és a fiú nincs velünk, holott lelke össze van kötve az ő lelkével,

Gen 44,31 ha meglátja, hogy a fiú nincs meg, akkor meghal, és szolgáid, atyánknak, a te szolgádnak ősz fejét búbánatban teszik majd a sírba.

Gen 44,32 Mert szolgád jótállt a fiúért atyámnál, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, minden időre vétkes legyek előtted.

Gen 44,33 Most tehát, kérlek, maradjon szolgád uram rabszolgája a fiú helyett, és engedd a fiút felmenni testvéreivel.

Gen 44,34 Mert hogyan mehetnék fel atyámhoz, ha a fiú nincsen velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, amely atyámat éri.”

Gen 45.Gen 45,1 József nem tudott tovább uralkodni magán mindazok előtt, akik körülötte álltak és fölkiáltott: „Menjen ki mindenki mellőlem!” Nem is maradt senki sem mellette, midőn József megismertette magát testvéreivel.

Gen 45,2 Hangos sírásra fakadt, meghallották az egyiptomiak és meghallotta Fáraó háza.

Gen 45,3 És szólt József testvéreihez: „Én vagyok József! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak neki felelni, meg voltak rendülve színe előtt.

Gen 45,4 És József szólt testvéreihez: „Lépjetek közelebb, kérlek!” És közelebb jöttek. És ő szólt: „Én vagyok József, testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.

Gen 45,5 Most pedig ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy eladtatok ide, mert Isten azért küldött engem ide előttetek, hogy életetek megmaradjon.

Gen 45,6 Mert immár két éve tart az éhség az országban, és még öt éven át nem lesz szántás és aratás.

Gen 45,7 És Isten engem elküldött előttetek, hogy legyen maradékotok a földön és hogy életben tartson benneteket nagy menekülésre.

Gen 45,8 Így tehát nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten; ő tett Fáraó atyjává és egész házának urává és uralkodóvá Egyiptom egész országában.

Gen 45,9 Siessetek, menjetek föl atyámhoz és mondjátok neki: Így szól fiad József, Isten engem egész Egyiptom urává tett: jöjj le hozzám, ne késlekedj.

Gen 45,10 És lakni fogsz Gósen földjén, és közel leszel hozzám, te, fiaid és fiaid fiai, nyájaid és gulyáid és mindened, amid van.

Gen 45,11 És én majd eltartalak ott, mert még öt évig éhség lesz; nehogy elszegényedj te, házad és minden, ami a tied.

Gen 45,12 És íme szemetek látja és Benjámin testvérem szeme, hogy az én szám szól hozzátok.

Gen 45,13 És mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindent, amit láttatok, siessetek és hozzátok el atyámat ide”.

Gen 45,14 És ráborult testvére Benjámin nyakára és sírt, és Benjámin sírt az ő nyakán.

Gen 45,15 Megcsókolta mindegyik testvérét és sírt rajtuk, és azután beszéltek vele testvérei.

Gen 45,16 Hallották a hírt Fáraó házában is, mondván: Eljöttek József testvérei. És jónak tetszett Fáraónak és szolgáinak.

Gen 45,17 És szólt Fáraó Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, ezt cselekedjétek: rakodjatok fel barmaitokra, induljatok és menjetek el Kanaán országába.

Gen 45,18 És vegyétek atyátokat meg házatok népét és jöjjetek hozzám, nektek adom Egyiptom országának javát és egyétek az ország zsírját.

Gen 45,19 Neked pedig meghagyom: ezt cselekedjétek, vegyetek magatoknak Egyiptom országából szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára és hozzátok fel atyátokat és jöjjetek.

Gen 45,20 Szemetek pedig ne sajnálja holmitokat, mert Egyiptom egész országának java a tietek.”

Gen 45,21 Így is cselekedtek Izráel fiai, és József adott nekik Fáraó parancsa szerint szekereket és adott nekik élelmet az útra.

Gen 45,22 Mindnyájuknak adott egy-egy öltő ruhát, Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt öltő ruhát.

Gen 45,23 És atyjának ezeket küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptomnak legjobb dolgaival, tíz nőstény szamarat, megrakva gabonával, kenyérrel és élelemmel atyjának az útra.

Gen 45,24 Így bocsátotta el testvéreit és ők elmentek. És még mondta nekik: „Ne háborogjatok az úton”.

Gen 45,25 És mindnyájan fölmentek Egyiptomból és megérkeztek Kanaán országába atyjukhoz, Jákóbhoz.

Gen 45,26 És elmondták neki, szólván: „József még él és uralkodik Egyiptom egész országa fölött”. És szíve megdöbbent, mert nem hitt nekik.

Gen 45,27 És elmondták neki József minden szavát, amit hozzájuk beszélt és mikor meglátta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt atyjuk Jákób lelke.

Gen 45,28 És szólt Izráel: „Elég – József fiam még él! Elmegyek, hogy még lássam őt, mielőtt meghalok”.

Gen 46.Gen 46,1 És elindult Izráel mindennel, amije volt és elérkezett Beér Sebába. Ott áldozatokat mutatott be atyja Izsák Istenének.

Gen 46,2 És szólt Isten Izráelhez éjjeli megjelenésben mondván: „Jákób! Jákób!” És ő mondta: „Itt vagyok”.

Gen 46,3 És ő így szólt: „Én vagyok az Isten, atyád Istene, ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek majd ott.

Gen 46,4 Én lemegyek veled Egyiptomba és én majd fel is hozlak; József pedig ráteszi kezét a szemedre”.

Gen 46,5 És elindult Jákób Beér-Sebából, és Izráel fiai elvitték atyjukat Jákóbot, gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, amelyeket Fáraó küldött, hogy elvigyék őt.

Gen 46,6 És vették jószágukat és vagyonukat, amit Kanaán országában szereztek, és Egyiptomba ért Jákób minden magzatával.

Gen 46,7 Fiait és fiai fiait, leányait és fiainak leányait s minden magzatát magával vitte Egyiptomba.

Gen 46,8 Ezek pedig Izráel fiainak nevei, akik Egyiptomba jöttek: Jákób és fiai. Jákób elsőszülöttje Reubén.

Gen 46,9 Reubén fiai: Hanók, Pallu, Hecrón és Kármi.

Gen 46,10 Simeón fiai: Jemuél, Jámin, Óhad, Jákin és Cóhar, meg Saul, a kanaánita nő fia.

Gen 46,11 Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári.Gen 46,12Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári.Gen 46,12Jehuda fiai: Ér, Ónán, Séla, Perec és Zerah; de Ér meg Ónán meghalt Kanaán országában. Perec fiai voltak Hecrón és Hámul.

Gen 46,13 Jisszákár fiai: Tólá, Puvva, Jób és Simrón.

Gen 46,14 Zebúlon fiai: Szered, Élón és Jahleél.

Gen 46,15 Ezek Léa fiai, akiket Jákóbnak szült Paddan-Arámban és Dinát, a leányát. Fiainak és leányainak egész lélekszáma harminchárom.

Gen 46,16 És Gád fiai: Cifjón, Haggi, Suni és Ecbón; Éri, Aródi és Aréli.

Gen 46,17 Ásér fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, meg Szerah nővérük; Beria fiai pedig Heber és Malkiél.

Gen 46,18 Ezek Zilpa fiai, akit adott Lábán Léa leányának és szülte ezeket Jákóbnak, tizenhat lélek.

Gen 46,19 Ráhel, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.

Gen 46,20 És született Józsefnek Egyiptom országában, akiket neki Ászenat, Pótiferá, Ón papjának leánya szült: Menasse és Efráim.

Gen 46,21 Benjámin fiai pedig: Bela, Beker, Asbél, Géra, Náamán, Éhi és Rós; Muppim, Huppim és Árd.

Gen 46,22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek, mind a lélek tizennégy.Gen 46,23Dán fiai: Husim.

Gen 46,24 Naftáli fiai pedig: Jahceél, Guni, Jécer és Sillém.

Gen 46,25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán Ráhel leányának adott, ezeket szülte Jákóbnak; mind a lélek hét.

Gen 46,26 Mind a lélek, akik Jákóbbal Egyiptomba jöttek, az ő ágyékából származók, Jákób fiainak feleségein kívül, mind a lélek hatvanhat.

Gen 46,27 És József fiai, akik születtek neki Egyiptomban, két lélek; Jákób házának lelkei tehát, kik lejöttek Egyiptomba, összesen hetven.

Gen 46,28 Jehudát pedig előre küldte Józsefhez, hogy mutassa neki az utat Gósenbe és megérkeztek Gósen földjére.

Gen 46,29 És József befogott kocsijába és fölment atyja Izráel elé Gósenbe; megjelent előtte, nyakába borult és sokáig sírt nyakán.

Gen 46,30 És Izráel szólt Józsefhez: „Immár meghalhatok, miután láttam arcodat, hogy még élsz”.

Gen 46,31 És József szólt testvéreihez és atyja népéhez: „Fölmegyek és jelentem Fáraónak és szólok neki: testvéreim és atyám háza, akik Kanaán országában voltak, eljöttek hozzám.

Gen 46,32 Az emberek pásztorok, mert baromtenyésztők voltak, nyájaikat és gulyájukat és mindenüket elhozták.

Gen 46,33 És midőn hivat majd benneteket Fáraó és mondja: Mi a foglalkozástok?

Gen 46,34 Mondjátok: Baromtenyésztők voltunk mi, szolgáid, ifjúságunk óta egész mostanáig, mind mi, mind atyáink, hogy lakhassatok Gósen földjén, mert utálat az egyiptomiak előtt minden juhpásztor.”

Gen 47.Gen 47,1 Elment József és jelentette Fáraónak, mondván: „Atyám és testvéreim, nyájuk és gulyájuk és mindenük amijük van, eljöttek Kanaán országából és most Gósen földjén vannak.

Gen 47,2 És testvérei közül vett öt embert és Fáraó elé állította őket.

Gen 47,3 És Fáraó szólt az ő testvéreihez: „Mi a foglalkozástok?” És ők mondták Fáraónak: „Pásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink”.

Gen 47,4 És mondták Fáraónak: „Azért jöttünk, hogy az országban tartózkodjunk, mert nincs legelő szolgáid juhai számára, mert súlyos az éhség Kanaán országában; és most hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén”.

Gen 47,5 És Fáraó szólt Józsefhez, mondván: „Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.

Gen 47,6 Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet, lakjanak Gósen földjén. És ha tudod, hogy vannak közöttük derék férfiak, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé”.

Gen 47,7 És József elhozta atyját Jákóbot és Fáraó elé állította és Jákób megáldotta Fáraót.

Gen 47,8 És Fáraó szólt Jákóbhoz: „Mennyi életed éveinek napjai?”

Gen 47,9 És Jákób felelt Fáraónak: „Vándoréletem éveinek napjai százharminc év; kevés és szomorú volt életéveim napjainak sora és nem érték el őseim életéveinek napjait vándorlásuk idejében”.

Gen 47,10 Ezután megáldotta Jákób Fáraót és elment Fáraó elől.

Gen 47,11 És József letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország javában, Ráamszész földjén, amint Fáraó megparancsolta.

Gen 47,12 És ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész házanépét kenyérrel a gyermekek számának megfelelően.

Gen 47,13 És nem volt kenyér az egész országban, mert az éhség nagyon súlyos lett; és ellankadt Egyiptom országa és Kanaán országa az éhség miatt.

Gen 47,14 És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kanaán országában, a gabonáért, amelyet vettek; és József bevitte a pénzt Fáraó házába.

Gen 47,15 És midőn elfogyott a pénz Egyiptom országából és Kanaán országából, akkor eljöttek az egyiptomiak Józsefhez, mondván: „Adj nekünk kenyeret; miért haljunk meg előtted?, mert elfogyott a pénzünk”.

Gen 47,16 És szólt József: „Adjátok ide barmaitokat és én adok nektek barmaitokért, ha elfogyott a pénzetek”.

Gen 47,17 Elhozták barmaikat Józsefhez és ő adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a gulyákért és a szamarakért és ellátta őket kenyérrel mind az ő barmaikért abban az évben.

Gen 47,18 És midőn elmúlt az az év, eljöttek hozzá a második évben és mondták neki: „Nem titkoljuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénzünk és a baromcsordák uramnál vannak; nem maradt meg uram szeme előtt semmi, csak testünk és földünk.

Gen 47,19 Miért haljunk meg szemed előtt, mi is, földünk is; végy meg bennünket és földünket kenyérért, és leszünk mi és földünk Fáraónak szolgái; adj vetőmagot is, hogy éljünk és meg ne haljunk, és hogy a föld el ne pusztuljon”.

Gen 47,20 És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert az egyiptomiak eladták mindegyik a maga földjét, mert erőt vett rajtuk az éhség és az ország Fáraóé lett.

Gen 47,21 A népet pedig áthelyezte a városokba, Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig.

Gen 47,22 Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papok Fáraótól kapták részüket és ették részüket, melyet Fáraó nekik adott, tehát nem adták el földjüket.

Gen 47,23 És szólt József a néphez: „Íme, megvettelek benneteket ma és földeteket Fáraó számára; imhol számotokra vetőmag, vessétek be a földet.

Gen 47,24 És fog történni aratáskor, hogy a termésből adtok egy ötödöt Fáraónak, négy rész pedig legyen a tietek vetőmagul a földnek és eledelül nektek és házaitok népének, és hogy legyen enniök gyermekeiteknek”.

Gen 47,25 És mondták: „Megmentetted életünket, hadd találjunk kegyet uram szemében, és mi szolgái leszünk Fáraónak.”

Gen 47,26 József törvényül tette meg ezt Egyiptom országa számára mindezen napig. Hogy Fáraóé az ötöd, csakis a papok földje nem lett Fáraóé.

Gen 47,27 És Izráel lakott Egyiptom országában, Gósen földjén, birtokukba vették és nagyon megszaporodtak és megsokasodtak.

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek