1. Devárim 1–3,22 (Deuteronomium)

Mózes ötödik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

DEUTERONOMIUM

A könyv legrégibb elnevezése „A Tóra megismétlése”, vagy: „A Tan másolata”; ez a kifejezés a XVII,18-ban található. A görögül beszélő zsidók ezt az elnevezést így fordították: „Deuteronomion”, azaz „Második Törvény”; ezt a címet a latin Biblia „Deuteronomium” alakban vette át. 

Tartalma. A könyv teljes címe ez lehetne: „Mózes búcsúbeszédei és utolsó éneke”. A törvényadó elvezette népét a Szentföld határához. Ekkor elmondja a negyvenévi vándorlás eseményeit és óva inti őket a kísértésektől, amelyek Kanaánban várnak reájuk, büntetést ígérve azoknak, akik nem teljesítik Isten rendeleteit, áldást azoknak, akik parancsainak engedelmeskednek. A második beszédbe beleszövi a legfontosabb törvények ismétlését (XII–XXVI), amelyekhez alkalmazkodniok kell az új hazában. E törvényeket szabadon ismételve közli: olykor kibővíti buzdító szavaival, máskor megrövidíti, megváltoztatja a régi szöveget az új viszonyoknak megfelelően. Búcsúénekében a halálhoz közelálló vezér Istent, mint Izráel szirtjét dicsőíti. Ezt követi a végső áldás. A sír szélén állva, utolsó áldását adja a törzsekre, akiknek vallási és politikai boldogulása volt élete munkájának célja. Azután felmegy a magaslatra, a sírjához, amit senki sem ismer. „És nem támadt próféta többé Izráelben olyan, mint Mózes.” 

Sajátossága és hatása. A Deuteronomium egészen különleges könyv; különbözik a Szentírás elbeszélő és történeti, törvényeket közlő és prófétái részeitől, de mégis van benne valami rokonság mindegyikkel. Irodalmi szempontból szónokias. E tekintetben egyik könyv sem múlta felül. Ritmikus mondatainak lendületében, a felhevült szenvedély váltakozásában, a buzdítás és a fenyegetés kiemelésében különleges írásművészetről tanúskodik: Mózes beszéde ragyog, mint az arca. Magasan szárnyaló stílusával olyan igazságokat juttat kifejezésre, amelyek mindíg és mindenütt érvényesek: hogy egy az Isten és, hogy az ember teljesen az ő szolgálatának szentelje magát; hogy Isten maga az igazságosság és hűség, kegyelem és szeretet. A beszédek középpontjában a Semá áll, amit a zsidóság felvett mindennapi imái közé. A Semá, mint látni fogjuk, a Teremtő egységét, a világ egységét és az emberiség egységét tanítja.

Isten a Deuteronomium tanítása szerint nemcsak mint uralkodó van kapcsolatban Izráellel és az emberiséggel, hanem egyben barátja és atyja is. „Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel” (VI,5). Az Isten irányában megnyilvánuló, a lélek mélyéről eredő szeretetet és alázatot kísérje az emberek, sőt minden érző lény felé forduló szívből jövő jóakarat, továbbá Isten megtorló igazságosságának, a családi élet és az otthoni vallásos nevelés nagy fontosságának elismerése. A Deuteronomiumnak Izráel egyéni és családi vallásosságára évezredeken keresztül gyakorolt hatását a Szentírásnak egyetlen könyve sem múlta felül. 

Felosztása. I,1–5. Bevezetés. I,6–IV,40. Első beszéd. Izráel vándorlásának áttekintése és figyelmeztetés, hogy ne feledjék el a Hóréb hegyén kinyilatkoztatott igazságokat. IV,41–43. Az első beszéd függeléke. A három menedékváros kijelölése. IV,44–XXVI. Második beszéd. (A IV,44–49. versei a második beszéd feliratának tekinthetők. Maga a beszéd az V,1. verssel kezdődik.) A szövetség vallási alapjai: Isten egysége és az izraeliták kötelessége, hogy szeressék Őt és engedelmeskedjenek parancsolatainak; továbbá a törvény könyve, amely foglalkozik az istentisztelettel (XII,1–XVI,17), a kormányzással (XVI,18–XVIII), a büntető törvényekkel (XIX–XXI,9), a családi élettel (XXI,10–XXV.) és a szentéllyel kapcsolatos szertartásokkal stb. (XXV.) XXVII–XXX. Harmadik beszéd. (A XXVII,1–8. verseit a második beszéd XXVII,9-nél kezdődnék.) A törvény megszilárdítása és a szövetség felújítása Izráel és Isten között. XXXI–XXXIV. Mózes utolsó napjai. A megbízás Józsuának, a Törvény átadása a papoknak, a búcsúének, az utolsó áldás és Mózes halála.

Forrás: Mózes öt könyve és a haftarák, szerkesztette dr. Hertz J. H., a Brit Birodalom főrabbija. A magyar kiadást szerkesztették: dr. Hevesi Simon, dr. Guttmann Mihály, dr. Balassa József, dr. Lőwinger Sámuel, dr. Guttmann Henrik.

Deut 1,1 Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izráelhez intézett a Jordánon túl, a sivatagban, a síkságon, Szúf átellenében, Párán és Tófel és Lábán és Hacérót és Di-Záháb között.

Deut 1,2 Tizenegy napi járó ez a Hórébtől a Széir hegye felé vivő úton Kádés-Barnéáig.

Deut 1,3 És történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján, hogy Mózes szólt Izráel fiaihoz mindenben úgy, ahogy parancsot adott neki az Örökkévaló, hozzájuk;

Deut 1,4 miután megverte Szihónt, az Emórinak királyát, aki Hesbónban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edreiben.

Deut 1,5 A Jordán túlsó partján, Móáb országában hozzáfogott Mózes magyarázni ezt a tant, mondván:

Deut 1,6 Az Örökkévaló, a mi Istenünk, szólt hozzánk a Hórébnél, mondván: Elég volt eddig vesztegelnetek ennél a hegynél;

Deut 1,7 forduljatok meg és induljatok el és menjetek előre az Emórinak hegyéhez és mind a vele szomszédos tájakra, a síkságon, a hegyen és a lapályon, a déli vidéken és a tenger mellékén a Kanaáni országába és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig.

Deut 1,8 Lásd, én elétek adtam az országot, menjetek be és vegyétek birtokba az országot, amelyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja és magzataiknak utánuk.

Deut 1,9 És szóltam hozzátok abban az időben, mondván: Nem bírom, hogy én egyedül vigyelek titeket.

Deut 1,10 Az Örökkévaló, a ti Istenetek megsokasított benneteket és íme ma annyian vagytok sokaságra, mint az égnek csillagai.

Deut 1,11 Az Örökkévaló, őseitek Istene szaporítson titeket ezerszer annyira, mint amennyien vagytok és áldjon meg benneteket, mint ahogy megigérte nektek.

Deut 1,12 Hogyan viseljem egymagam nehéz súlyotokat, terheteket és pörös ügyeiteket?

Deut 1,13 Hozzatok ide magatoknak bölcs, értelmes és ismert férfiakat törzseitek szerint és én őket fölétek helyezem.

Deut 1,14 És ti feleltetek nekem és mondtátok: Jó dolog az, amit te mondtál, hogy megtegyed.

Deut 1,15 Akkor vettem törzseitek fejeit, bölcs és ismert férfiakat és főnökökké tettem őket fölétek, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé és felügyelőkké törzseitek szerint.

Deut 1,16 És megparancsoltam bíráitoknak abban az időben, mondván: testvéreitek között hallgassátok meg az ügyet és ítéljetek igazsággal ember és testvére és a jövevény között, aki vele van.

Deut 1,17 Ne ismerjetek személyt az ítéletben, hallgassátok meg egyformán a kicsinyt és a nagyot, senkitől ne rettenjetek meg, mert az ítélet Istené; és amely dolog nehéz nektek, azt hozzátok elém és én meghallgatom.

Deut 1,18 És megparancsoltam nektek abban az időben mind a dolgokat, amelyeket tennetek kell.

Deut 1,19 És elindultunk a Hórébtól és végigmentünk az egész nagy és félelmetes sivatagon, amelyet láttatok, az Emóri hegye felé vezető úton, amint megparancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk, és eljutottunk Kádés-Barnéáig.

Deut 1,20 És szóltam hozzátok: elérkeztetek az Emóri hegyéig, amelyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad.

Deut 1,21 Lásd, az Örökkévaló, a te Istened elébed adta az országot, menj föl, foglald el, amint mondta neked az Örökkévaló, őseid Istene; ne félj és ne remegj!

Deut 1,22 És odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék számunkra az országot és hozzanak nekünk hírt az útról, amelyen majd fölmegyünk és a városokról, amelyekhez eljutunk.

Deut 1,23 Jónak tetszett szememben a dolog és vettem közületek tizenkét férfiút, egy-egy férfit minden törzsre.

Deut 1,24 És útnak eredtek és fölmentek a hegyre, eljutottak Eskól völgyéig és kikémlelték.

Deut 1,25 Vettek kezükbe az ország gyümölcséből és lehozták nekünk és hoztak nekünk hírt és mondták: Jó ország az, amelyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk.

Deut 1,26 De ti nem akartatok fölmenni és ellenszegültetek az Örökkévaló, a ti Istenetek szavának.

Deut 1,27 Zúgolódtatok sátraitokban és mondtátok: Mert gyűlöl bennünket az Örökkévaló, azért vezetett ki bennünket Egyiptom országából, hogy az Emóri kezébe adjon minket, hogy elpusztítson minket.

Deut 1,28 Hova menjünk föl mi? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: nagyobb és magasabb nép az nálunk, a városok nagyok és meg vannak erősítve az égig és még az Anákim fiait is láttuk ott!

Deut 1,29 És szóltam hozzátok: Ne ijedjetek meg és ne féljetek tőlük.

Deut 1,30 Az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki előttetek jár, Ő fog érettetek harcolni, egészen úgy amint cselekedett veletek Egyiptomban szemetek előtt,

Deut 1,31 és a sivatagban, amit magad láttál, hogy úgy vitt téged az Örökkévaló, a te Istened, amint viszi az ember az ő fiát az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.

Deut 1,32 És ebben a dologban nem akartok hinni az Örökkévalóban, a ti Istenetekben,

Deut 1,33 aki előttetek járt az úton, hogy kiszemeljen számotokra helyet táborozástokra, éjjel tűzben, hogy mutassa nektek az utat, amelyen menjetek, és nappal felhőben.

Deut 1,34 És az Örökkévaló meghallotta beszédetek szavát, megharagudott és megesküdött, mondván:

Deut 1,35 Nem fogja látni egy sem ez emberek közül, e gonosz nemzedék azt a jó országot, amelyről megesküdtem, hogy őseiteknek adom;

Deut 1,36 kivéve Kálébet, Jefunne fiát; ő látni fogja és neki fogom adni azt a földet, amelyen járt, és fiainak, mivelhogy teljesen követte az Örökkévalót.

Deut 1,37 Reám is megneheztelt az Örökkévaló miattatok, mondván: Te sem fogsz oda bemenni.

Deut 1,38 Józsua, Nún fia, aki előtted áll, ő fog oda bemenni, őt bátorítsd, mert ő fogja azt birtokba adni Izráelnek.

Deut 1,39 Gyermekeitek pedig, akikről mondtátok, hogy martalékká lesznek és fiaitok, akik ma még nem ismerik a jót és a rosszat, ők mennek oda be, nekik adom és majd ők veszik birtokukba.

Deut 1,40 Ti pedig forduljatok és induljatok a sivatagba a Sástenger felé.

Deut 1,41 És ti feleltetek és mondtátok nekem: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, mi föl akarunk menni, hogy harcoljunk akként, amint megparancsolta az Örökkévaló, a mi Istenünk. Felöveztétek mindnyájan harci eszközeiteket és elszántátok magatokat fölmenni a hegyre.

Deut 1,42 És szólt hozzám az Örökkévaló: Mondd nekik: Ne menjetek fel és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek, nehogy vereséget szenvedjetek ellenségeitek előtt.

Deut 1,43 És szóltam hozzátok, de ti nem hallgattatok reám, engedetlenek voltatok az Örökkévaló parancsa iránt, megátalkodtatok és fölmentetek a hegyre.

Deut 1,44 És kivonult ellenetek az Emóri, aki azon a hegyen lakik, és űzőbe vettek benneteket, mint ahogy a méhek cselekszenek, és megvertek benneteket a Széiren egész Hormáig.

Deut 1,45 És visszatértetek és sírtatok az Örökkévaló színe előtt, de az Örökkévaló nem hallgatott szavatokra és nem figyelt reátok.

Deut 1,46 És maradtatok Kádésben hosszú ideig, ameddig ott maradtatok.

Deut 2.Deut 2,1 És fordultunk és indultunk a sivatagba, a Sástenger felé, amint szólt hozzám az Örökkévaló és megkerültük a Széir hegységet sok időn át.

Deut 2,2 És szólt hozzám az Örökkévaló, mondván:

Deut 2,3 Elég hosszú ideig kerültétek ezt a hegységet, forduljatok észak felé.

Deut 2,4 És parancsold meg a népnek, mondván: Ti átvonultok testvéreitek, Ézsau fiainak határán, akik Széirben laknak, és ők majd félnek tőletek, de ti óvakodjatok nagyon:

Deut 2,5 ne támadjátok meg őket, mert nem adok nektek országukból egy talpalatnyi földet sem, mert örökségül adtam Ézsaunnak a Széir hegységet.

Deut 2,6 Eledelt pénzen vásároljatok tőlük és úgy egyétek; vizet is pénzen szerezzetek tőlük és úgy igyátok.

Deut 2,7 Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat ezen a nagy sivatagon át; immár negyven éve, hogy veled van az Örökkévaló, a te Istened, nem szenvedtél hiányt semmiben.

Deut 2,8 És elvonultunk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, akik Széirben laknak, a síkföld útjáról Élat és Ecjón-Geber felől. És fordultunk és haladtunk Móáb sivataga felé.

Deut 2,9 És szólt az Örökkévaló hozzám: Ne szorongasd Móábot és ne támadd meg háborúval, mert nem adok neked országából birtokot, mert Lót fiainak adtam Árt birtokul.

Deut 2,10 Az Émimek laktak azelőtt benne, nagy és számos nép és magas, mint az Anákimok.

Deut 2,11 Óriásoknak tekintik őket is, mint az Anákimokat, és a móábiták Émimnek nevezik őket.

Deut 2,12 És Széirben azelőtt a Hóriták laktak, de Ézsau fiai elűzték őket, kipusztították maguk elől és letelepedtek helyükbe; amint Izráel is cselekedett az ő öröksége országával, amelyet az Örökkévaló adott nekik.

Deut 2,13 Most keljetek föl, menjetek át a Zered patakon. És átvonultunk a Zered patakon.

Deut 2,14 És az idő, mialatt eljöttünk Kádés-Barnéától, amíg átmentünk a Zered patakon, harmincnyolc esztendő volt; míg végképp kiveszett az egész nemzedék, a harcosok a táborból, amint megesküdött nekik az Örökkévaló.

Deut 2,15 Az Örökkévaló keze is ellenük volt, hogy kipusztítsa őket a táborból, amíg végük nem lett.

Deut 2,16 És történt, hogy midőn mind elpusztultak és kihaltak a harcra képesek a nép közül,

Deut 2,17 szólt hozzám az Örökkévaló mondván;

Deut 2,18 Te átvonulsz a mai napon Móáb határán Ár mellett,

Deut 2,19 és ha közeledel Ammón fiai felé, ne szorongasd és ne támadd meg őket, mert mit sem adok Ammón fiainak országából neked birtokul, mert Lót fiainak adtam birtokul.

Deut 2,20 Óriások országának tekintik azt is; óriások laktak benne azelőtt, és az Ammóniták Zamzummimnak nevezik őket.

Deut 2,21 Hatalmas és nagyszámú nép és magas, mint az Anákim; de az Örökkévaló elpusztította őket előlük, elűzték őket és letelepedtek helyükbe.

Deut 2,22 Úgy, amint Ézsau fiaival tett, akik Széirben laknak, midőn elpusztította előlük a Hórit, elűzték őket és letelepedtek helyükbe, mind e mai napig.

Deut 2,23 És az Avveusokat, akik falvakban laktak Azzáig, a Kaftórbeliek, akik kivándoroltak Kaftórból, kipusztították és letelepedtek helyükbe.

Deut 2,24 Keljetek föl immár, induljatok el és menjetek át az Arnón patakon; íme, kezedbe adtam az emóri Szihónt, Hesbón királyát és országát, kezdjed elfoglalni és támadd meg háborúval.

Deut 2,25  Ezen a napon kezdek tőled való rettegést és félelmet árasztani a népekre, akik az ég alatt laknak; amidőn hallják híredet, reszketnek és remegnek tőled.

Deut 2,26 És követeket küldtem Kedémót sivatagából Szihónhoz, Hesbón királyához, békeszavakkal, mondván:

Deut 2,27 Hadd vonuljak át országodon; mindig az országúton fogok menni, nem térek le sem jobbra, sem balra.

Deut 2,28 Eledelt pénzért adj el nekem, hogy ehessek, és vizet pénzért adj nekem, hogy ihassak, csak hadd vonuljak át gyalogszerrel,

Deut 2,29  úgy, mint Ézsau fiai tettek velem, akik Széirben laknak és a móábiták, akik Árban laknak, amíg átmegyek a Jordánon abba az országba, amelyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk.

Deut 2,30  De Szihón, Hesbón királya, nem akart minket átbocsátani, mert megkeményítette lelkét az Örökkévaló, a te Istened és makaccsá tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint látod a mai napon.

Deut 2,31 És szólt hozzám az Örökkévaló: Íme, kezdtem eléd adni Szihónt és országát, kezdd meg elfoglalni, hogy bírjad az országát.

Deut 2,32 És Szihón kivonult ellenünk, ő és egész népe harcra Jáhacba.

Deut 2,33 És az Örökkévaló, a mi Istenünk, elénk adta őt, megvertük őt és fiait és egész népét.

Deut 2,34  Bevettük összes városait abban az időben és kipusztítottunk minden várost, férfiakat és nőket és gyermekeket, nem hagytunk meg maradékot,

Deut 2,35 csak a barmokat vettük prédául magunknak és a városok zsákmányát, amelyeket elfoglaltunk.

Deut 2,36 Aróértól, amely az Arnón patak partján van, és a várostól, amely a völgyben van, egész Gileádig nem volt vár, amely túlságos magas lett volna nékünk; mind elénk adta az Örökkévaló, a mi Istenünk,

Deut 2,37 csak Ammón fiainak országához nem közeledtél; a Jabbók patak egész partjához és a hegység városaihoz és mindahhoz, amitől eltiltott az Örökkévaló, a mi Istenünk.

Deut III.Deut 3,1 És megfordultunk és fölmentünk Básán felé; és kivonult ellenünk Óg, Básán királya, ő és egész népe harcra, Edreibe.

Deut 3,2 És szólt hozzám az Örökkévaló: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és egész népét és országát; tégy vele, amint tettél Szihónnal, az Emóri királyával, aki Hesbónban lakott.

Deut 3,3 És kezünkbe adta az Örökkévaló, a mi Istenünk Ógot is, Básán királyát és egész népét; és megvertük, alig hagyva néki maradékot.

Deut 3,4 És bevettük összes városait abban az időben; nem volt egy város sem, amelyet el nem vettünk tőlük; hatvan várost, az Argób egész vidékét, Óg királyságát Básánban.

Deut 3,5 Mindezek magas fallal, kapukkal és tolózárral erősített városok voltak a nagyon sok nyílt városon kívül.

Deut 3,6 És kipusztítottuk őket, amint tettük Szihónnal, Hesbón királyával, elpusztítva minden várost, férfiakat, a nőket és a gyermekeket.

Deut 3,7 És a barmot mind és a városok zsákmányát prédául vettük magunknak.

Deut 3,8 És elvettük abban az időben az Emóri két királyának kezéből az országot, amely a Jordánon innen van, az Arnón pataktól a Hermón hegyig.

Deut 3,9 A Szidónbeliek a Hermónt Szirjónnak nevezik, az Emóri pedig Szenírnek nevezi;

Deut 3,10 a síkföld összes városait, egész Gileádot, egész Básánt, Szalkáig és Edreiig, Óg birodalmának városait Básánban.

Deut 3,11 Mert csak Óg, Básán királya maradt meg utolsónak az óriások maradékából; lám, ágya vasból való ágy volt, hiszen még ott van Rabbát-Bené-Ammónban; kilenc könyök a hosszúsága és négy könyök a szélessége, férfi karhosszával mérve.

Deut 3,12 És ezt az országot elfoglaltuk abban az időben: Aróértól, amely az Arnón patak mellett van, és Gileád hegységének felét és városait a Reúbéninek adtam és a Gádinak;

Deut 3,13 és Gileád többi részét és az egész Básánt, Óg birodalmát a Menasse féltörzsének adtam, az Argób egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások országának nevezik.

Deut 3,14 Jáir, Menasse fia elfoglalta Argób egész vidékét, a Gesúri és a Máakáti határáig és nevezték azokat, a Básánt, az ő nevéről Jáir faluinak mind e mai napig.

Deut 3,15 És Gileádot Mákirnak adtam.

Deut 3,16 És a Reúbéninek és a Gádinak adtam területet Gileádtól egész az Arnón patakig, a patak közepét határul, és a Jabbók patakig, mely Ammón fiainak határa,

Deut 3,17 és a síkföldet és a Jordánt, határral Kinnerettől a síkföld tengeréig, a Sóstengerig, a Piszga lejtői alatt kelet felé.

Deut 3,18 És megparancsoltam nektek abban az időben, mondván: Az Örökkévaló, a ti Istenetek adta nektek ez országot, hogy elfoglaljátok; fegyveresen vonuljatok testvéreitek, Izráel fiai előtt, minden hadba való ember.

Deut 3,19 Csak feleségeitek, gyermekeitek és jószágtok – tudom, hogy sok jószágtok van – maradjanak városaitokban, amelyeket nektek adtam,

Deut 3,20 míg nyugalmat nem szerez az Örökkévaló testvéreiteknek, valamint nektek, és ők is birtokba veszik az országot, amelyet az Örökkévaló, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl, akkor térjen vissza mindenki a birtokába, amelyet adtam nektek.

Deut 3,21 És Józsuának megparancsoltam abban az időben, mondván: A te szemed látta mindazt, amit az Örökkévaló, a ti Istenetek tett e két királlyal; úgy fog tenni az Örökkévaló mind a birodalmakkal, ahova te átvonulsz.

Deut 3,22 Ne féljetek tőlük, mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az, aki harcol érettetek.