Élet a megsemmisülésen túl: főhajtás a kitagadott csornai zsidóság előtt

2022. Július 12. / 08:37


Élet a megsemmisülésen túl: főhajtás a kitagadott csornai zsidóság előtt

Szerző: Kácsor Zsolt

A Csornai Múzeumban a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel július 31-ről szeptember 30-ra módosították annak az időszaki kiállításnak a megtekintését, amelyen Kass János „Zsidó ünnepek” rézkarc-sorozata és a csornai zsidóság emlékeit feldolgozó „Élet – A csornai zsidóság története” című összeállítás látható. A kiállításról és a nagy érdeklődés okairól Aszt Ágnes régész-muzeológust, a tárlat kurátorát kérdeztük.

– Sok csornai emberben csak most, a kiállítás megtekintése során tudatosult, hogy a város sok ismert közéleti személyisége zsidó volt. Úgy érzékeljük, hogy a helyiek ismeretei mindeddig nagyon felületesek voltak a csornai zsidóságról, holott a zsidók a XIX. század végén és a XX. század elején különösen nagy szerepet játszottak a város közéletében. Közülük került ki a legtöbb virilista, azaz a legtöbb adót fizető polgár, s mivel a legtöbben értelmiségiek voltak, nagy hatást fejtettek ki Csorna kulturális és gazdasági életére, egyszóval a városfejlődésre – válaszolja Aszt Ágnes régész-muzeológus arra a kérdésemre, hogy mi az oka a Csornai Múzeumban idén áprilistól látható időszaki tárlat nagy sikerének. 

csorna3.jpg

Merthogy a siker tényleg meglepő: a Kass János „Zsidó ünnepek” rézkarc-sorozatát és a csornai zsidóság emlékeit feldolgozó „Élet – A csornai zsidóság története” című kiállításra özönlöttek a látogatók. Ebben – amint azt a kurátortól megtudom – nagy szerepe van két tényezőnek: az egyik az, hogy a többségében mindig is keresztény többségű Csorna lakossága mintha most szembesülnek vele először, hogy mekkora szerepet vittek a városfejlődésben a zsidó polgárok; a másik tényező a tárlat kialakításával magyarázható, a keresztény látogatókat ugyanis arra is rádöbbenti a kiállítás, hogy a kereszténység milyen sok formai és liturgiai elemet vett át a zsidó vallástól. 

– Egészen különös ez a kiállítás, azt hiszem, sokakat tanít meg sok mindenre. Számomra különösen nagy kihívás volt a megrendezése, ugyanakkor nagyon erős belső késztetés is – magyarázza a kurátor. –  Sok apróbb hatás következtében gondoltam rá, hogy meg kellene csinálni, s miközben csináltam, csináltuk a kollégákkal, nagyon sok mindent megtanultam egyrészt a zsidó vallásról, kultúráról, másrészt annak megéléséről: ideértve a mindennapi nehézségeit, hogy mit jelent a diszkrimináció, illetve még erősebben, hogy mit jelent a „napi gyakorlatban” az antiszemitizmus.

Ugyanakkor azzal is szembesültem, hogy mennyire nyitott ez a kör, sem a Kass-féle rézkarcokat díjmentesen kikölcsönző mosoni hitközség, sem a csornai zsidó leszármazottak (akik már nem a városban élnek hosszú évtizedek óta) nemhogy elutasítók nem voltak, vagy távolságtartók, hanem egyetlen kérő és kérdő szóra megnyíltak, előkerültek a fényképek, a történetek, minden esetben tabuk nélkül, közvetlen őszinteségben. Nem csupán otthonaikba engedtek be vadidegenként, de életükbe engedtek bepillantást, a legmélyebb zugokba is. 

csorna5.jpg

Elmondása szerint a negtapasztalás másik oldala az volt, hogy a dominánsan tradicionális keresztény közösségben milyen meglepően nagy érdeklődést váltott ki ez a kiállítás. 

– Bár hosszú ideig azt gondolták, holokauszt-tárlat készül, megértették, hogy az életet szerettük volna bemutatni, és ezzel nemhogy csökkent, de épp ellenkezőleg: nőtt az érdeklődés. Csorna valamennyi iskolájának szinte az összes felsős osztálya, több oktatási intézményből számos középiskolai osztály jött el, többször jöttek a múzeumi szakköreink csoportjai, rászerveztek a kiállításra különböző nyugdíjas csoportok, helytörténeti társaságok, családok, és az átlagnál lényegesen több egyéni látogató is jött – tette hozzá a régész-muzeológus.

Csornán az első zsidó hitközség 1853-ban jött létre, nem sokkal ezután építettek egy imaházat, 1854-ben pedig már a zsinagógájuk is állt. Míg az 1850-es évek elején még csak néhány zsidó család lakott itt, a századfordulóra a helyi zsidóság létszáma elérte ez ezres nagyságrendet. Még a zsinagógát is át kellett építeni, hogy az ünnepeken az emberek elférjenek. A csornai zsidóság – a zsidó szokásoknak és hagyományoknak megfelelően – létrehozta a saját intézményeit és szervezeteit, egyesületeket alapítottak, és elemi iskolát működtettek.

csorna1.jpg

– Az anyag összeállítása során döbbenetes volt számomra azzal szembesülni – mondja a kurátor –, hogy azok az emberek, akik oly sok mindent tettek a városért, az 1940-es évekre senkivé váltak a saját szülővárosukban, mintha a többség egyszerűen kitagadta volna őket a városból. Igaz, a holokausztnak Csornán is megvoltak az előjelei: az I. világháborúban hősi halált halt csornai katonák emlékművén egyetlen zsidó katona sem szerepelt, holott az első világháborúban tizenhét csornai zsidó áldozta életét a hazájáért. Hiába várta a zsidó közösség, hogy az elesettek listáját kiegészítsék, ez nem történt meg, ezért a helyi zsidóság összefogott és ők maguk állítottak egy emlékművet a hősi halottaknak.

Nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a holokausztban megöljék a csornai zsidók nagy részét, s persze velük együtt „megsemmisültek” az utánuk maradt ingóságok is. „Eltűntek” a bútoraik, a tárgyaik, ez az oka annak, hogy szívszorító módon csak kevés helyi csornai zsidó tárgyi emléket tudtunk bemutatni a kiállításon. A fentebbi két mondatban azért tettem ki az idézőjeleket, mert a csornai zsidók vagyona nem „eltűnt” és nem is „megsemmisült”, hanem vélhetően a helybéli lakosok fosztották ki a zsidók elhagyott házait. 

A városban mindössze egy emberről tudnak, aki zsidókat mentett meg igazoltan, a Jad Vashem Intézet által is elismerten. Őt Dreisziger Miklósnak hívták, vendéglőt működtetett a városban, és azzal tudta megmenteni a helyi Weisz család tagjait a deportálástól, hogy azt mondta a hatóságoknak: ezekre az emberekre szükség van a konyhán, különben nem lesz főtt étel. Ez hatott. Weiszék maradhattak – a többieket azonban a halálba küldték.

Megtudom a kurátortól, hogy az antiszemitizmus réme lappangó módon ugyan, de jelen van: a kiállításról szóló Facebook-oldalra ugyanis olyan üzenetek is érkeztek, amelyek kifogásolták a tárlat megrendezését.

– Valaki azt kérdezte, hogy miért a zsidókkal foglalkozunk, miért nem a Donnál odaveszett magyar katonákkal – teszi hozzá Aszt Ágnes –, ami jókora csúsztatás, hiszen a Donnál hősi halált halt magyar katonákról minden évben megemlékezik a város. S akkor éppen ez az egy kiállítás szúrja valakinek a szemét? 

Arra a kérdésre, hogy a tragédiák ellenére miért az „Élet” lett a tárlat címe, a kurátor azt válaszolta: 

– Ebben két tényező motívált. Egyrészt az egyik leszármazott nyakában látott Haim-medal, az élet örökkévalóságának hirdetése egy olyan nénin keresztül, akinek szülei a holokausztban elvesztették családjukat, saját szüleiket, férjüket/feleségüket, kicsiny gyermeküket, de egymásra találtak a háború után, egymás vigaszaként, és e vigasz gyümölcse lett a néni. 

Másrészt az utolsó csornai zsidó, vagyis az utolsó ember, aki Csornán zsidónak vallotta magát, a nehéz élete során, a sokszorosan terhelt élethelyzetekben versekben írta ki magából a feldolgozhatatlan fájdalmat, kiadott egy kötetet is, és a könyv címe ez volt: Élet. Úgy tűnt, bármely vonalra is kanyarodik a kutatás, a végeredmény mindig ugyanaz: az élet hirdetése. Így ez lett a cím.

csorna7.jpg

A tárlaton láthatók Kass János rézkarcai is a zsidó ünnepekről. Ezekről az alkotásokról a kurátornak az a véleménye, hogy Kass olyan mély természetességgel ábrázolta a zsidó ünnepeket, ahogyan azokat a zsidók valóban megélhették, vagyis vallásos mélységgel, de mindennapi természetességgel, hiszen a zsidóság volt a mindenük, a zsidóság és az ünnepek voltak azok, amelyek a helyi zsidó közösséget éltették. 

A tárlat eredetileg július 31-én zárt volna be, de a nagy érdeklődésre való tekintettel szeptember 30-ig még látogatható. Ha a nyárba belefér, utazzanak el Csornára, és nézzék meg, miként emlékezik a múzeum a hajdani csornai polgárokra.

A Kass János „Zsidó ünnepek” rézkarc-sorozatát és a csornai zsidóság emlékeit feldolgozó „Élet – A csornai zsidóság története” című, időszaki kiállítás megnyitója 2022. április 22-én volt. A megjelenteket Szalayné Galambosi Tímea múzeumigazgató köszöntötte, majd a tárlatot Ligeti László, a Mosoni Zsidó Hitközség elnöke és Aszt Ágnes régész-muzeológus, a kiállítás kurátora mutatta be.

(Fotók: Horváthné Kovács Katalin. Forrás: Beősze Antal/Csornai Múzeum/Facebook)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó ünnepek
Miért olvassuk Ruth könyvét Sávuotkor?
Hírek, lapszemle
Teherán azonnali elhagyására szólított fel Donald Trump