Véletlenszerű, hogy kik úszták meg a nácik és segítőik közül

Tossenberger Adél / Forrás: Hírszerző

A sajtó John Demjanjuk ukrán feltételezett ex-lágerőr ügyétől hangos, egy jogászprofesszor azonban sajnálatosnak tartja, hogy miközben rengeteg háborús bűnös nyugodtan és büntetlenül éli az életét, az idős ukrán férfi most mindenki helyett fizethet.

Bár a német hatóságok most aktivizálták magukat egyes náci háborús bűnösök felderítésében, a bíróságok általában még mindig kínosan passzívak.

"Büszkén jelentem, hogy révbe értünk: a célt, miszerint meg kell oldani a zsidó-problémát Litvániában, teljesítettük. Nincsenek többé zsidók Litvániában" - így adott hírt feletteseinek akciójáról a második világháború alatt Karl Jäger SS ezredes, valóságos tömeggyilkos.

Az ezredes 1941. december elsején kelt aprólékos jelentése szerint alárendeltjei 47 326 férfit, 55 556 nőt és 34 464 gyereket öltek meg. Jager azonban arról is beszámolt, hogy a siker nem csak neki és százhúsz emberének köszönhető - sokat segítettek ugyanis a litván kollaboránsok is.

Utóbbiak alatt olyan antikommunista milicistákat értett, akik korábban, 1940-41-ben a (részben ugyancsak a náci Németországnak, pontosabban az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktumnak köszönhető szovjet megszállás ellen harcoltak, később pedig a németeket segítették. 1941. augusztus 15-16-án a litvániai Rokiskisben nyolcvanan álltak össze közülük, hogy begyűjtsék, majd kivégző osztag elé vigyék a zsidókat. Húsz önkéntes a kivégzésbe is beszállt - két nap alatt több mint háromezer zsidót lőttek agyon.

Mint a kámfor: felszívódott gyilkosok

A Holokuaszt ugyan a megszállt keleti területeken is a német hatóságok parancsára és irányítása alatt ment végbe, de a litvánok, a lettek, az ukránok és a Kelet-Európában élő német kisebbség (Volksdeutsche) tagjainak közreműködése nélkül a halálos áldozatok száma korántsem lett volna olyan magas. A koncentrációs táborok nem német származású tisztjei körülbelül kétszázezren lehettek. Valószínűleg nem létezik még egy olyan bűnözői csoport, akik ellen ilyen komplikált lenne vádat emelni.

A nácik keze alá dolgozó, nem német gyilkosok neveit és adatait igen nehezen találhatjuk meg archívumokban, legtöbbjüknek ugyanis sikerült felszívódnia a háború utáni Európa zűrzavarában, vagy emigráltak. Ha mégis rájuk bukkantak, a többi SS tisztnél könnyebben érvelhettek azzal, hogy nem volt más választásuk - egészen addig, amíg valaki más nem bizonyította ennek ellenkezőjét.

Sokan egyébként valóban azért csatlakoztak az SS-hez, mert el akarták kerülni a Wehrmacht fogolytáboraiban rájuk váró éhhalált. Ilyen körülmények között nem is olyan meglepő, hogy a német ügyészek csak elég későn kezdtek el odafigyelni ezekre a gyanúsítottakra.

Kitoloncolás leállítva

Március közepén a müncheni bíróság elfogató parancsot adott ki John (Ivan) Demjanjuk ellen. A 89 éves ukrán férfi most az Egyesült Államokban él, Clevelandben. A vád szerint legkevesebb 29 ezer ember kivégzésében segédkezett. Úgy tudni, a sobibori haláltáborban volt lágerőr.

Miután megfosztották állampolgárságától, az amerikai bíróság ugyan elindította a férfi deportálását, a kitoloncolást azonban az utolsó pillanatban mégis leállították. Az amerikai bevándorlási hatóság ügynökei ugyan kedd délután már elvitték tolókocsijában a meggyengült egészségi állapotú egykori feltételezett náci táborőrt Ohio állambeli házából, egy szövetségi fellebbviteli bíróság azonban váratlanul elrendelte a kitoloncolási folyamat leállítását. A németek ennek ellenére is bíznak benne, hogy Demjanjuk a müncheni bíróság elé kerül egyszer.

Nincs egyedül - négyen a fókuszban

Rajta kívül azonban négy másik férfire is felfigyelt a náci háborús bűnök felderítésére létrehozott központi hivatal Ludwigsburgban. A négy férfi valószínűsíthetően szintén a németek keze alá játszott a második világháborúban, később pedig mindannyian az USA-ba emigráltak.

A 87 éves Ivan Kalymon Michiganben él. Úgy tudni, az ukrajnai Lembergben dolgozott a náciknak. 1942 augusztusában így jelentett feletteseinek: "Kötelességemnek megfelelően használtam a fegyveremet a 'Zsidó Akcióban' 1942/8/14, 7 órakor, négy lőszert használtam, egy embert megsebesítettem, egyet pedig megöltem." Ez a levél elegendő bizonyítékként szolgálhat Kalymon kitoloncolásához.

A férfit megfosztották amerikai állampolgárságától, ami ellen tavaly ősszel hiába fellebbezett. Ennek megfelelően bármikor Németországba deportálhatják. A másik három esetben a német hatóságok még a nyomozás elején járnak.

Kumpf nem úszta meg a kitoloncolást

A 83 éves szlovákiai születésű Johann Breyer bevallotta, hogy Buchenwaldban és Auschwitzban dolgozott lágerőrként - most Philadelphiában él. Néhány héttel ezelőtt az amerikaiak a szintén 83 éves Josias Kumpfot toloncolták ki Ausztriába, ahonnan korábban az Egyesült Államokba emigrált. Kumpf jelen volt akkor, amikor 1943 novemberében az SS néhány nap leforgása alatt körülbelül nyolcezer zsidót lőtt agyon a trawniki koncentrációs táborban a lengyelországi Lublin mellett. Kumpf állítja: neki az volt a feladata, hogy túlélőket keressen a holttest kupacokban, de a gyilkosságokért nem felelős.

A 87 éves litván Algimantas Dailide ügye már a német bíróságok hatáskörébe tartozik. Dailide a második világháborúban a litván titkosrendőrség tagjaként a vilniusi gettóból szökni próbáló zsidókat juttatta a nácik kezére; ezekre az emberekre halál várt. A háború után a férfi Németországban bujkált, megnősült, majd feleségével együtt - Demjanjukhoz hasonlóan - Clevelandben telepedett le.

2001-ben, rettegve a deportálástól, önként hagyta el az Egyesült Államokat. A litván bíróság öt év börtönre ítélte, de büntetését rossz egészségi állapotára való tekintettel felfüggesztették. Most Ludwigsburgban vizsgálják az ügyét.

Passzív hatóságok

Az amerikai hatóságok következetesek abban, hogy a fentiekhez hasonló esetekben nem csinálnak mást, mint megfosztják a náci háborús bűnösöket amerikai állampolgárságuktól, majd a megfelelő európai országba toloncolják őket. Ennek jogi akadálya igen kevés van: az is elég hozzá, ha kiderül, az illető anno hazudott az USA-ba való emigrációjának valódi okairól.

Az amerikaiak egy meggyanúsított náci háborús bűnöst sem citáltak bíróság elé annak ellenére, hogy a háború zsidó áldozatai között rengeteg volt az Európában élő, vagy ideiglenesen ott tartózkodó amerikai. Történészek és jogi szakértők becslése szerint körülbelül tízezer náci kollaboráns menekült az Egyesült Államokba a háború utáni kaotikus években.

A háborús bűnösök felderítésében és elítélésében azonban nem csak az Egyesült Államok ilyen passzív, hanem az európai országok is. Jó példa erre, hogy az Egyesült Államok már sokkal korábban kiadta volna Demjanjukot Ukrajnának vagy Lengyelországnak, ha azok mutattak volna némi hajlandóságot a peres eljárás elindítására.

Szomorú mulasztás

A legszomorúbb mulasztás azonban a német bíróság számlájára írható. Még ha a német hatóságok most el is kezdtek foglalkozni a külföldi nácibérencekkel, a német mészáros-segédek évekig kibújhattak a büntetés alól. A második világháború óta a német bíróságok több mint százezer esetet vizsgáltak ki, de ebből mindössze hatezerötszáz esetben ítélték el a vádlottat.

"Amíg a kormányhivatalnokok és parancsnokok nyugodtan élvezték nyugdíjas éveiket, ennek az idős embernek kell most megfizetnie mindenért" - utalt Demjanjuk sorsára Christiaan F. Rüter, amszterdami jogászprofesszor.

Miért ússzák meg?

A gyilkosságok kiötlői és segédeik is a német törvényalkotók sajátos állásfoglalásának köszönhették, hogy megúszták a büntetést. Ennek lényege: minden esetben meg kell állapítani, hogy a gyilkosságban érintett gyanúsított személy különös vágyat érzett a gyilkossághoz, vagy különösen fontos szerepet játszott a bűntényben.

A Bundestag 1968-ban elfogadott egy titkos kiegészítést ehhez a törvényhez, melynek értelmében azok a gyilkosok, akik parancsra öltek - a legtöbb eset ilyen volt - enyhe büntetéssel megúszhatták.

Az új záradék hatályba lépésének első évében legkevesebb háromszáz folyamatban lévő ügy esetében ejtették a vádat. Ezek közül a vádlottak közül a világháború idején sokan dolgoztak a zsidógyilkosságok megszervezéséért felelős hivatalnak.

Erich Nellmann akkori főügyész ötven évvel ezelőtt így írta le a helyzetet: "Néhányan szerencsétlenek és feljelentik őket a hatóságoknál, néhányan pedig megússzák. Az elítélt bűnösök tisztában vannak vele, hogy rengeteg bűnös éli az életét büntetlenül. Mindezt pedig igazságtalannak tartják."


(Forrás: International Spiegel, Wikipédia, MTI)