A víz, amikor nincsen: az észre sem vett gondoskodás – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 25 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 44 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a HUKÁT hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Egyetlen mondatban tudósít a Tóra Mirjám haláláról. Mintha nem is lenne fontos. Mert azt, ami fontos, amíg van nem vesszük észre.

Mirjám ritkán lép előtérbe, de mindig jelen van. 

Ő menti meg a gyermek Mózest, de mi Mózesre figyelünk. A Sás-tengeren átkelnek a zsidók és ő énekel nekik-velük, vigasztal, megerősít. 

Az ilyen szakmák, amelyekben mások segítését tűzzük ki célul, ezekről a másokról szólnak. Az ilyen pályákon kevés a saját dicsőség. Mások, az általunk megerősített mások tündökölnek. Akiknek segítettünk. Akkor vagyunk eredményesek, ha nem látszunk. Ha nem mi látszunk. 

Az ilyen pályák „elnőiesedtek”, az ápolók, az óvónők, a szerkesztők, a titkárnők dolga ez. Nem csak otthon végeznek sokan láthatatlan munkát, hanem házon kívül is. Olyan a munkájuk, mint a víz. Amíg van, addig észre sem veszik. 

És valóban, Mirjám halála után a nép szomjas lesz, vizet kér, követel. 

Mózes rácsap a sziklára és a türelmetlensége miatt nem mehet be Izraelbe, emiatt kell meghalnia azelőtt, hogy láthatná az országot. A midrás szerint Mirjám érdemei fejében egy kút utazott Izraellel a sivatagban, amíg csak Mirjám élt. 

Aztán nem volt már velük többe, azután, hogy Mirjam meghalt. Ezért estek pánikba vízért könyörögve, ezért esett pánikba az érzelmi támaszát elveszítő, sziklát csapkodó Mózes is. 

Banális a tanulás, de fontos: vedd észre, amíg van, víz, egészség, érzelmi támogatás, segítség. Vigyázz rájuk. 

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása