Sir Nicholas Winton – Az elfeledett hős, aki 669 gyermeket mentett meg a holokauszt idején

A történelem néha hallgat a hősökről. Sir Nicholas Winton neve évtizedekig ismeretlen maradt a nyilvánosság számára – pedig ő volt az, aki 1939-ben saját kezdeményezésére 669, főként zsidó gyermek életét mentette meg a náci megszállás küszöbén álló Csehszlovákiából.

Winton 1909-ben született a londoni Hampsteadben, német zsidó származású családban, akik idővel keresztény hitre tértek át. 1923-ban Winton egyike lett az újonnan megnyitott Buckinghamshire-i Stowe School első tanulóinak. Bár képesítés megszerzése nélkül távozott az intézményből, a matematika iránti szeretet átjárta a későbbiekben is. Tanulmányait esti tagozaton folytatta, mielőtt Németországba költözött, ahol Hamburgban és Berlinben bankokban dolgozott.

1931-ben, alig két évvel azelőtt, hogy Hitler német kancellár lett, Párizsba ment dolgozni, majd visszatért Londonba. 1938 decemberében, 29 éves korában Winton lemondta tervezett síelős nyaralását, miután egy barátja, Martin Blake arra biztatta, hogy menjen Prágába, hogy saját szemével lássa a szörnyű helyzetet. A fiatal bróker szembesült vele, hogy a területet elárasztották a menekültek, miután Németország annektálta a Szudéta-vidéket, Csehszlovákia többnyire német nyelvű területét. Winton Csehszlovákiába utazott, ahová Doreen Warriner küldte, hogy megnézzen több menekülttábort. Blake és Warriner egy olyan szervezetnek dolgozott, amely a felnőttek áttelepítésében segített, és Winton hamar rájött, hogy valamit tenni kell a helyzetbe került gyerekek megmentése érdekében. Egyszerűen nem tudott tétlen maradni.

A háború alatt Winton mentőautó sofőr volt. Forrás: BBC

A nácik 1938. november 9-10-én, a kristályéjszakán a zsidó lakosság ellen folytatott náci gyűlöletkampány elérte tetőpontját. Becslések szerint 91 zsidót öltek meg, 30 ezret tartóztattak le, és 267 zsinagógát romboltak le.

Ezt követően a brit kormány enyhített a bevándorlási törvényeken, és beleegyezett abba, hogy korlátozott számú gyermeket engedjenek be Németországból és Ausztriából. Ez a program Kindertransport néven vált ismertté, és mintegy 10 ezer gyermeket sikerült Nagy-Britanniába szállítani. Winton kérte a brit kormányt, hogy néhány cseh gyermeket is engedjenek be az Egyesült Királyságba; az engedélyt azzal a feltétellel adták meg, hogy minden gyermekhez egy befogadó családot kell találni, amely 18 éves korukig gondoskodik róluk, és minden gyermeknek 50 font garanciát kell vállalnia a családja által. Winton néhány önkéntessel - köztük az édesanyjával - együtt fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy megszervezzen mindent, amire a gyerekeknek szükségük volt, beleértve a fogadó családok megtalálását és a gyerekek utazási költségeinek fedezésére szolgáló pénzeszközök összegyűjtését.

1939 márciusától augusztusig 669 gyermeket mentett meg Csehszlovákiából, és az Egyesült Királyságba menekítette őket: ebben a kilenc hónapban nyolc vonat indult el Prágából Londonba, ezzel a gyerekeket befogadó családokhoz juttatva. A kilencedik vonat, amely 250 gyermekkel a háború kitörésének napján indult volna, már soha nem hagyta el Prágát. A gyerekek sorsa ismeretlen, nagy valószínűséggel Auschwitzban pusztultak el.

Winton egy menekült kisgyermekkel 1939-ben Forrás: BBC

Bár a gyerekek közül sokan remélték, hogy a háború után újra találkozhatnak szüleikkel és családjukkal, többségükről kiderült, hogy szüleiket a holokauszt során meggyilkolták. Winton és kollégái, köztük Trevor Chadwick és Doreen Warriner, akik listákat állítottak össze a gyerekekről, és velük utaztak a vonatokon, csak Wintonnak köszönhetően tudták megakadályozni, hogy a gyerekek ugyanerre a sorsra jussanak. 

A háború alatt Nicholas Winton mentőautó-sofőr lett, majd belépett a RAF-hoz. A háború után csatlakozott a párizsi Nemzetközi Bankhoz, itt ismerkedett meg feleségével, Grete-vel. Három gyermekük született, akik közül az egyik sajnos egy nappal a hetedik születésnapja előtt meghalt. Nyugdíjba vonulása után Winton ideje nagy részét önkéntes munkával töltötte: több mint 40 évig volt a Mencap Maidenhead-i fiókjának elnöke, valamint az Abbeyfield Maidenhead Society társalapítója és elnöke.

Sir Nicholas Winton 2014-ben. Fénykép: David Levene/The Guardian

Winton saját tevékenységét nem tartotta különösnek: évtizedekig még a családja sem tudott róla, mit tett. Felesége, Grete csak az 1980-as években talált rá egy régi bőröndre, benne a menekített gyermekek listájával, fotóival és dokumentumaival.

„Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Én csak egy kicsit segítettem; a megfelelő helyen voltam a megfelelő időben”

Winton több alkalommal is hangsúlyozta az interjúkban, hogy ő maga sosem volt közvetlen életveszélyben. Évekkel később megpróbálta egy archívumnak vagy múzeumnak adományozni a papírjait, amelyekben azonosította a gyerekeket, és családokhoz rendelte őket. Nem sokkal később meghívást kapott a That's Life! című televíziós műsorba, ahol legnagyobb meglepetésére újra találkozott néhány olyan gyermekkel, akiken segített, köztük Vera Schaufelddel. A legtöbb gyermek számára ez volt az első alkalom, hogy megtudták, ki mentette meg őket, és igazi megtiszteltetésnek és kiváltságnak érezték, hogy szemtől szemben találkozhattak megmentőjükkel.

A találkozás megható pillanatait megtekinthetik az alábbi videóban:

Winton később számos kitüntetést kapott, 2002-ben lovaggá ütötték, valamint megkapta a Fehér Oroszlán-rendet, a Cseh Köztársaság legmagasabb kitüntetését. Sir Nicholas Winton sok embert inspirált a világ minden táján. Alázatosan ragaszkodott ahhoz a gondolathoz, hogy bárki ugyanezt tette volna. De nem tették meg. A legtöbben tétlenül álltak.

Winton találkozása azokkal, akiket egykor ő mentett meg. (Forrás: BBC)

2015-ben, 106 éves korában hunyt el. A „Winton-gyermekek” közül sokan maguk is kiváló tudósok, művészek, orvosok, közéleti szereplők lettek. Az ő életük lett a legnagyobb emlékmű, amit ez a csendes ember maga mögött hagyott.

Sir Nicholas Winton története nemcsak a zsidó közösség, hanem az egész emberiség öröksége. A XX. század legsötétebb óráiban ő azok közé tartozott, akik nem kérdezték, hogy lehet-e tenni valamit – csak tették, amit kellett.

Winton erőfeszítéseinek ez a szobor állít emléket a prágai vasútállomáson. (Forrás: BBC)

Ma, amikor egyre fontosabbá válik az emberiesség, a felelősségvállalás és a civil kurázsi példája, Winton élete időtálló üzenetet hordoz: egy ember is képes megváltoztatni a világot – ha van bátorsága cselekedni.

források: wikipédia, hmd.org.uk, bbc.com

Zucker-Kertész Lilla