Marc Chagall litográfiái a badacsonyi Egry József Emlékmúzeumban

Magyar Hajnalka / Forrás: Zalai Hírlap

Kék lélek, csillogó higany

Szárnyaló kecskék, összesimuló szerelmespár, gyertyatartó, hegedű. Marc Chagall, a modern művészet egyik legegyénibb alakjának védjegyei a fentiek, amelyekkel most Badacsonyban, az Egry József emlékházban találkozhatunk. Októberig ugyanis a kivételes tehetségű alkotó litográfiáiból látható itt kiállítás.

A mintegy harminc grafikai lap bepillantást kínál a géniusz életművébe, aminek kezdőpontja Vityebszk (Belorusszia) volt. Itt látta meg a napvilágot Marc, egy kilencgyermekes zsidó család első sarjaként, 1887-ben. Anyja egyszerű asszony, apja heringkereskedő volt. A vézna, kissé dadogó zsidógyerek már 9 évesen festészetet tanult egy helyi művésztől, majd Szentpétervárra költözött, hogy tanulmányait kiteljesítse.

Kedvenc színe a kék volt, úgy vélte, ez a szeretet színe. Önéletírásában az alábbiakat jegyezte le: "Apámnak kék szeme volt. A keze csupa bőrkeményedés. Dolgozott, imádkozott és nyugodtan élt. Én ugyanolyan csendes voltam, mint ő. Vajon mi lesz belőlem? Ilyen maradok egész életemben, a fal mellett üldögélek, vagy én is hordókat cipelek? Ránéztem a kezemre. A kezem túl finom volt... Valami olyan foglalkozást kellett találnom, valami olyan munkát, ami nem fordítja el a pillantásomat az égtől és a csillagoktól."

A húszas évei elején járt, amikor pártolói támogatással Párizsba utazott, Van Gogh és a Vadak erőteljes színhasználata elbűvölte, egy épületben volt műterme Modiglianival. Hazatérve 1914-ben Szentpéterváron egy hadiüzemben dolgozott. Feleségül vette egy otthoni ékszerész lányát, kislányuk született. Modern művészeti iskolát alapított, ám Maleviccsel való vitája után elhagyta az akadémiát. Rajztanárként dolgozott a hadiárvák otthonában, majd ’21-ben örökre elhagyta Oroszországot. Az egész família Párizsba költözött, Chagall '37-ben meg is kapta az állampolgárságot.

chagall_3.jpg

A nácik elől Amerikába menekült, a háború után azonban visszatért Franciaországba. Az 50-es évektől életében igen intenzív, pezsgő szakasz következett, újból rátalált a szerelem (első felesége még New York-ban meghalt vírusfertőzésben), az életöröm. A festészeten túl szobrászattal, kerámiával, üvegfestéssel kezdett foglalkozni. Leghíresebb munkái közé tartoznak a Metz-i katedrális üvegablakai, valamint a 12 részből álló Jeruzsálemi ablakok sorozat, amelynek tervei a badacsonyi kiállításon is láthatók. Az ablakok Izrael 12 törzsét jelképezik, egyenként 3,4 méter magasak és 2,5 méter szélesek. Ő volt az egyetlen művész, akinek még életében kiállítást rendeztek a párizsi Louvre-ban.

chagal_badacsony_2.jpg

Az impresszionizmus és a kubizmus idegen volt tőle, nem hitt a tudomány által átszőtt művészetben. Számára a művészet elsősorban a lélek állapota, amihez a vityebszki gyermekkor emlékei adtak kifogyhatatlan muníciót és belső örömöt. Művészetéről így vallott: "Mindenki tudja, hogy ha valaki jó ember, attól még lehet rossz művész. De soha nem lesz valaki igazi művész, ha hiányzik belőle az emberi nagyság és jóság. Talán a művészetem egy őrült agy szüleménye... csak csillogó higany, s kék lélek ömlik el vásznaimon..."

1978-ban megkapta a Becsületrendet, 1985-ben hunyt el.


Még több kép, ide kattintva tekinthető meg