– Izrael most összetart, kormánya a Hamász elleni
háborúra és a győzelemre koncentrál. Ám a zsidóságnak most azt sem szabad elfelejtenie,
hogy a második világháború óta nem tapasztalt antiszemitizmusra csak az emberséges
hozzáállás és korrekt tájékoztatás lehet a jó válasz – ezt dr. Grósz
Andor, a Mazsihisz elnöke nyilatkozta a Magyar Narancsnak adott interjúban.
A Mazsihisz elnöke a hetilapnak adott nyilatkozatában az izraeli helyzetről azt mondta: „Azt mindenki meggyőződéssel vallja, hogy a háborúnak úgy kell véget érnie, hogy Izrael győz. Azt nyilván nem tudják megmondani, hogy ez mikor következik be, és a politikusok sem mondanak olyat, hogy rövidesen, erről mindenki óvatosan beszél. A háborúról szólva jórészt egységesen beszélnek, reménykedéssel. Arról megoszlanak a vélemények, hogy azután hogyan folytatódjon tovább a békés élet, milyen politikai irányultsággal. Az egyik legfontosabb közéleti téma most a túszok helyzete".
Dr. Grósz Andor kifejtette: „A felszínen a megszokott, békés élet megnyilvánulásai látszottak. A Gáza melletti Beeri kibucban, amely nagyon megszenvedte a terrortámadást, és ahová lelki támogatást és adományt is vittünk, végtelenül szomorú emberekkel beszéltünk.
Azzal foglalkoznak, hogy a teljesen szétrombolt kibucot hogyan lehet újjáépíteni, és mikor jöhetnek vissza, akik vissza akarnak térni. A gyerekek a Holt-tengernél vannak. Pszichológusok, gyógypedagógusok foglalkoznak velük, próbálják velük feledtetni az átélt borzalmakat.
Többen közülük nem tudnak aludni, félnek. A politikusok sem alszanak nyugodtan, akikkel beszéltünk – az államfővel, miniszterekkel, a Knesszet külügyi és honvédelmi bizottságának elnökével, az ellenzék vezetőjével, vallásos párt képviselőjével –, arról hallottunk, hogy az országot három helyről fenyegeti veszély: a Hamász és Irán mellett északon a Hezbollah egy pillanatra sem hagyja nyugodni az embereket".
A palesztinokról szólva azt mondta: „Ha a gázaiak tudatát nem dolgozná meg ilyen erőteljesen a terrorszervezet, akkor sem lenne ideális békesség, de idővel kialakulhatna valami hasonló. Ott nincsenek nagy távolságok. Aki járt már Jeruzsálemben, az óvárosban, tudja, a siratófal fölött van két mecset. Emberek imádkoznak egymáshoz nagyon közel, ugyanúgy az Örökkévalóhoz. A Beeri kibuc három kilométerre van Gáza városától. Amikor ott jártunk, odaát lőttek. Meg lehetett ismerni a különböző fegyverek hangját, láttuk a füstfelhőt".
Arra a kérdésre, hogy miképpen reagál ilyenkor egy katonaorvos, az elnök azt válaszolta: „Megrezzen, mint mindenki más, aztán eszébe jut, mire
képezték ki. Engem felkészítettek a
szentpétervári egyetemen arra, mi a teendő háborús helyzetben, mire kell
figyelni első- és másodsorban. Ambivalens helyzet a katonaorvosé, mert
minden emberért meg kell küzdeni, minden életre figyelnie kell, ahogyan a többi orvosnak, de osztályoznia kell a sérülteket az ellátás sorrendje szempontjából. Azokat kell először ellátni, akiknek a legnagyobb sanszuk van arra, hogy a harcba visszatérjenek.
Ebben a
háborúban is így dolgoznak a kollégáim, és a humánum elvei is ugyanúgy
érvényesülnek, az izraeli hadsereg orvosairól tudjuk, palesztin sérülteket is
ellátnak".
Annak kapcsán, hogy sokan bírálják Izrael a gázai háború miatt, a Mazsihisz elnöke felhívta a figyelmet: „Izraelnek meg kell mutatnia, hogy tisztességesebben tud viselkedni ebben a háborúban, mint akik védtelen emberekre támadtak váratlanul, brutális kegyetlenséggel. Ez így tisztességes, függetlenül attól a veszteségtől, ami eddig érte Izraelt. Így lehet meggyőzni a palesztinokat is arról, hogy aminek érdekében a Hamász a halálba hajtja őket, az nem igaz ügy".
Az október hetedike miatti politikai felelősséggel kapcsolatban dr. Grósz Andor így fogalmazott: „Ez az összetartás ideje, ki is mondják, most össze kell kapaszkodni és
egy irányba kell húzni. Ugyanakkor megfogalmazódnak kritikák a politikusok és a
nép körében is.
Sokkolta Izrael lakosságát, hogy az az ország, amely egyébként az egyik legjelentősebb hadsereggel rendelkezik a világon, de a Közel-Keleten mindenképp, amelynek évtizedek óta híresen jól működnek a titkosszolgálatai, ennyire védtelennek bizonyult.
Az állam nem működött
úgy, ahogy kellett volna. Ez mindenkiben felmerül, függetlenül attól,
hogy melyik oldalhoz tartozik, a kormány mellett áll, vagy sem. Kimondták,
milyen hibákat követett el a miniszterelnök és a kormány, mi mindent kell
számonkérni, ez a szándék nyíltan megjelenik, azzal együtt, hogy ennek még nem
jött el az ideje".
Arra a kérdésre, hogy a magyar zsidóság hogyan éli meg az izraeli háborút, az elnök azt válaszolta: „Aggódunk az ottani testvéreink sorsáért. Sokunknak vannak rokonai, barátai Izraelben. A zsidóságot sok sorscsapás érte, utoljára nyolcvan éve Európában, és létrejötte óta Izraelnek sem volt könnyű az élete. Reménykedünk, hogy az Örökkévaló és a józan ész mielőbb felülkerekedik az esztelenségen és embertelenségen".
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Fotó: Magyar Narancs
1.jpg)
