9. Vájésev 37–40

Gen 37,1És Jákób lakott atyja tartózkodásának országában, Kanaán földjén.Gen 37,2Ezek Jákób nemzetségei: József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa, atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz.Gen 37,3Izráel jobban szerette Józsefet, mint többi fiait, mert öregségének gyermeke volt és csináltatott neki egy tarka köntöst.Gen 37,4Mikor testvérei látták, hogy atyjuk őt jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték és nem tudtak vele barátságosan beszélni.Gen 37,5És József álmot álmodott és elmondta testvéreinek; ekkor még inkább gyűlölték.Gen 37,6És szólt hozzájuk: „Halljátok csak azt az álmot, amelyet álmodtam.Gen 37,7Mi kévéket kötöttünk a mezőn, és íme fölkelt az én kévém és meg is állt, a ti kévéitek pedig körülvették és leborultak az én kévém előtt”.Gen 37,8Erre azt mondták neki testvérei: „Igazán, király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk?” Ekkor még inkább gyűlölték álmaiért és beszédeiért.Gen 37,9Ezután még egy másik álmot álmodott és elbeszélte azt is testvéreinek, és így szólt: „Íme, még egy álmot álmodtam; a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előttem”.Gen 37,10És elbeszélte ezt atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta, azt mondván neki: „Micsoda álom ez, amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted”.Gen 37,11És testvérei irígykedtek reá, de atyja emlékezetében tartotta a dolgot.Gen 37,12Ezután elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sekemben.Gen 37,13És szólt Izráel Józsefhez: „Nemde, testvéreid Sekemben legeltetnek? Jer, hadd küldjelek el hozzájuk”. És ő mondta: „Itt vagyok”.Gen 37,14És szólt hozzá: „Menj csak, nézd meg jól vannak-e testvéreid és jól vannak-e a juhok, és hozz nekem hírt”. És elküldte őt Hebrón völgyéből és ő elérkezett Sekembe.Gen 37,15Ott találta őt egy ember, amint a mezőn tévelygett, és kérdezte az ember mondván: „Mit keresel?”Gen 37,16És ő mondta: „Testvéreimet keresem, mondd meg, kérlek, hol legeltetnek?”Gen 37,17És szólt az ember: „Elmentek innen, mert hallottam, hogy mondták: Menjünk Dótánba”. És József felment testvérei után és megtalálta őket Dótánban.Gen 37,18Mikor meglátták távolról, még mielőtt közelükbe ért, összeesküdtek ellene, hogy megölik.Gen 37,19És szóltak egymáshoz: „Íme, ott jön ez az álmodozó.Gen 37,20Most pedig jertek, öljük meg és dobjuk be valamelyik gödörbe, és azután azt mondjuk, hogy egy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz álmaiból”.Gen 37,21És Reubén hallotta ezt, kiszabadította őt kezükből, szólván: „Ne vegyük el az életét”.Gen 37,22Azt mondta nekik Reubén: „Ne ontsatok vért, dobjátok be ebbe a gödörbe a pusztában, de kezet ne emeljetek ellene” – hogy megmentse őt kezükből és visszavigye atyjához.Gen 37,23És történt, hogy midőn József testvéreihez érkezett, lehúzták Józsefről köntösét, a tarka köntöst, amely rajta volt.Gen 37,24Fogták őt és bedobták a gödörbe; a gödör üres volt, nem volt benne víz.Gen 37,25Ezután leültek enni és amikor fölemelték szemüket, látták, hogy izmaélita karaván jön Gileádból, tevéik fűszert, balzsamot és ladánumot visznek és mennek, hogy Egyiptomba szállítsák.Gen 37,26És szólt Jehuda testvéreihez: „Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltitkoljuk vérét?Gen 37,27Gyertek, adjuk el az izmaélitáknak, de kezünk ne érje, mert testvérünk, saját húsunk ő”. És testvérei hallgattak reá.Gen 37,28És arra haladtak mindjánita emberek, kereskedők; kihúzták és felhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az izmaélitáknak húsz ezüstért; ezek pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.Gen 37,29És Reubén visszatért a gödörhöz és íme József nem volt a gödörben, és ő megszaggatta ruháit.Gen 37,30És visszatért testvéreihez és szólt: „A gyermek nincs meg, és én most hova legyek?”Gen 37,31Ezután vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és bemártották a köntöst a vérbe.Gen 37,32És elküldték a tarka köntöst, és elvitték atyjukhoz és szóltak: „Ezt találtuk, ismerd meg, vajon fiad köntöse-e vagy nem?”Gen 37,33És ő megismerte és szólt: „Fiam köntöse ez, vadállat falta fel, bizonyosan széttépte Józsefet”.Gen 37,34És Jákób megszaggatta ruháit, zsákot tett derekára és gyászolta fiát hosszú ideig.Gen 37,35És fölkeltek mind a fiai és mind a leányai, hogy megvigasztalják, de nem akart megvigasztalódni, hanem szólt: „Bizony gyászolva szállok le fiamhoz a sírba”. És siratta őt atyja.Gen 37,36A midjaniták pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.Gen 38. Gen 38,1És történt abban az időben, hogy Jehuda elment testvéreitől és betért egy adullami férfiúhoz, neve Hira.Gen 38,2És meglátta ott Jehuda egy Sua nevű kanaáni férfiúnak a leányát, elvette és bement hozzá.Gen 38,3És viselős lett és szült egy fiút, és elnevezte Érnek.Gen 38,4És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak.Gen 38,5És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; Kezibben volt, midőn szülte őt.Gen 38,6És Jehuda feleséget vett Érnek, az elsőszülöttjének, neve volt Támár.Gen 38,7De Ér, Jehuda elsőszülöttje rossz volt Isten szemében, és megölte őt az Örökkévaló.Gen 38,8Erre Jehuda szólt Ónánnak: „Menj be testvéred feleségéhez és teljesítsd az elhalt férj testvérének a kötelességét és támassz magzatot testvérednek”.Gen 38,9És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat, és történt, hogy midőn bement testvére feleségéhez, a földre ontotta, hogy ne adjon magzatot testvérének.Gen 38,10Az, amit tett, rossz volt az Örökkévaló szemében, és megölte őt is.Gen 38,11Ekkor mondta Jehuda Támárnak, a menyének: „Maradj özvegyen atyád házában, míg megnő Séla fiam”; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és atyja házában lakott.Gen 38,12Sok idő mult el és meghalt Sua leánya, Jehuda felesége; és megvigasztalódott Jehuda és fölment juhainak nyíróihoz, ő és Hira, az ő adullámi barátja, Timnába.Gen 38,13És tudtára adták ezt Támárnak, mondván: „Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni”.Gen 38,14Ekkor levetette magáról özvegyi ruháit, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába vezető úton van, mert látta, hogy Séla már felnőtt és őt nem adták hozzá feleségül.Gen 38,15Midőn Jehuda meglátta őt, paráznának vélte, mert elfödte arcát.Gen 38,16És letért hozzá az útra, és szólt hozzá: „Kérlek, hadd menjek be hozzád”. Mert nem tudta, hogy ez a menye. És ő így szólt: „Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?”Gen 38,17És ő szólt: „Majd küldök neked egy kecskegödölyét a nyájból”. Ő mondta: „Adsz nekem zálogot, amíg elküldöd?”Gen 38,18És ő szólt: „Mi legyen a zálog, amit adjak?” Felelt: „Pecséted, zsinórod és a botod, amely kezedben van”. És ő odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle.Gen 38,19Ezután fölkelt, elment, levetette fátyolát és fölöltötte özvegyi ruháit.Gen 38,20Jehuda elküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta őt.Gen 38,21És megkérdezte a helység embereit, mondván: „Hol van a parázna nő, aki Énájimban az út mellett volt?” Azt mondták: „Nem volt erre parázna nő”.Gen 38,22És ő visszatért Jehudához, mondván: „Nem találtam meg és a helység emberei is mondták: nem volt arra parázna nő”.Gen 38,23Erre Jehuda azt mondta: „Tartsa meg hát magának, nehogy csúffá legyünk; íme én elküldtem e gödölyét, de te nem találtad meg őt”.Gen 38,24És történt mintegy három hónap múlva, hogy elmondták Jehudának, mondván: „Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból”. Erre Jehuda szólt: „Vezessétek ki, hogy elégessék”.Gen 38,25Mikor kivezették, elküldött ipjához, mondván: „Attól a férfiútól, akié ezek, vagyok én viselős”. Szólt továbbá: „Ismerd meg, kérlek, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot”.Gen 38,26Jehuda fölismerte és azt mondta: „Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamnak”. És többé nem ismerte őt meg.Gen 38,27És történt, hogy szülésekor, íme, ikrek voltak a méhében.Gen 38,28És történt, hogy midőn szült, az egyik kinyujtotta kezét és a bába vett piros fonalat és rákötötte kezére, mondván: „Ez jött először”.Gen 38,29S történt, hogy midőn visszahúzta kezét, íme kijött a testvére, és ő szólt: „Miért törtél magadnak rést?” Ezért nevezték őt Perecnek.Gen 38,30Azután kijött testvére, akinek kezén volt a piros fonal és elnevezték Zeráhnak.Gen 39. Gen 39,1Józsefet elvitték Egyiptomba és megvette őt az izmaelitáktól, akik odavitték, Potifár, Fáraó udvari tisztje, a testőrök kapitánya, egy egyiptomi férfiú.Gen 39,2És az Örökkévaló Józseffel volt és ő szerencsés ember lett, urának, az egyiptominak házában lakott.Gen 39,3És ura látta, hogy az Örökkévaló vele van és hogy az Örökkévaló mindent, amit cselekszik, sikeressé tesz az ő kezében.Gen 39,4És József kegyességet talált az ő szemében, vele szolgáltatta ki magát, háza fölé rendelte és mindenét kezére bízta.Gen 39,5És történt, hogy amióta háza és minden vagyona felügyelőjévé rendelte, megáldotta az Örökkévaló József kedvéért az egyiptomi házát, az Örökkévaló áldása volt mindenen, ami az övé volt a házában és a mezőn.Gen 39,6És ő mindenét József kezére bízta, nem gondolt mellette semmivel, csakis a kenyérrel, amit evett. És József szép termetű és szép arcú volt.Gen 39,7És történt ezen dolgok után, hogy urának felesége szemet vetett Józsefre és mondta: „Hálj velem”.Gen 39,8De ő visszautasította és azt mondta ura feleségének: „Íme, az én uram nem gondol mellettem semmivel a házban, és amije van, mindent a kezembe adott.Gen 39,9Ő nem nagyobb ebben a házban nálamnál, és nem vont meg tőlem semmit, csakis téged, mert te a felesége vagy; hogy tenném tehát e nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen”.Gen 39,10És történt, hogy midőn Józsefhez nap nap után beszélt, ő mégsem hallgatott reá, hogy háljon nála, hogy vele legyen.Gen 39,11És történt egy napon, hogy bement a házba, hogy elvégezze munkáját, és nem volt senki a ház emberei közül ott a házban.Gen 39,12És a nő megragadta őt köntösénél fogva, mondván: „Hálj velem!” De ő otthagyta köntösét annak kezében, elmenekült és kiment az utcára.Gen 39,13És történt, hogy midőn látta, hogy ott hagyta kezében a ruháját és elmenekült az utcára,Gen 39,14hívta házának embereit és szólt hozzájuk, mondván: „Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, hogy csúfot űzzön velünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, és én hangosan kiáltottam.Gen 39,15És történt, hogy midőn hallotta, hogy fölemelem hangomat és kiáltok, otthagyta ruháját nálam, elmenekült és kiment az utcára.”Gen 39,16És magánál tartotta ruháját, míg ura hazajött.Gen 39,17És szólt hozzá ezekkel a szavakkal, mondván: „Bejött hozzám a héber szolga, akit te hoztál hozzánk, hogy csúfot űzzön velem;Gen 39,18és történt, hogy midőn fölemeltem hangomat és kiáltottam, itthagyta ruháját nálam és elmenekült az utcára.”Gen 39,19És történt, hogy amint ura meghallotta felesége szavait, amiket hozzá szólt, mondván: „Ilyen dolgokat tett velem a te szolgád”, – haragra lobbant.Gen 39,20És József ura vette őt és börtönbe vetette, arra a helyre, ahol a király foglyai fogva voltak; és ő ott volt a börtönben.Gen 39,21De az Örökkévaló Józseffel volt, kegyes volt hozzá és kegyességet adott számára a börtön őre szemében.Gen 39,22És a börtön őre József kezébe adta mind a foglyokat, kik a börtönben voltak, és minden, ami ott történt, ő általa történt.Gen 39,23A börtön őre nem nézett semminek utána, ami az ő kezére volt bízva, mert az Örökkévaló vele volt, s amit cselekedett, az Örökkévaló sikeressé tette.Gen 40. Gen 40,1Történt ezen dolgok után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütője vétkeztek uruk, az egyiptomi király ellen.Gen 40,2És Fáraó megharagudott két udvari tisztjére, a főpohárnokra és a fősütőre.Gen 40,3És őrizetbe adta őket a testőrök kapitányának házába, a börtönbe, oda, ahol József fogva volt.Gen 40,4A testőrök kapitánya Józsefet melléjük rendelte, és ő kiszolgálta őket; és ezek egy ideig őrizetben voltak.Gen 40,5És álmodtak mindketten álmot, mindegyik a maga álmát ugyanazon éjjel, mindegyik álmának jelentése szerint: Egyiptom királyának pohárnoka és sütője, akik fogva voltak a börtönben.Gen 40,6És József belépett hozzájuk reggel és látta őket, hogy kedvetlenek.Gen 40,7És megkérdete Fáraó udvari tisztjeit, kik vele voltak ura házának őrizetében: „Miért vagytok oly szomorúak ma?”Gen 40,8Ők mondták neki: „Álmot álmodtunk és nincs, aki megfejtse”. És József szólt hozzájuk: „Nem Istennél van a megfejtés? Beszéljétek el nekem”.Gen 40,9És a főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek és azt mondta neki: „Álmomban egy szőlőtő volt előttem.Gen 40,10És a szőlőtőn három venyige, és amíg bimbózott, kihajtott a virága és fürtjei bogyókat érleltek,Gen 40,11és Fáraó serlege kezemben volt, és fogtam a bogyókat s kipréseltem őket Fáraó serlegébe; és a serleget Fáraó kezébe adtam”.Gen 40,12És József szólt hozzá: „Ez a megfejtése: a három venyige, három nap.Gen 40,13Három nap múlva számonveszi Fáraó fejedet és visszahelyez állásodba és odaadod majd Fáraó serlegét kezébe, szokás szerint, mint amikor pohárnoka voltál.Gen 40,14Hanem azután emlékezz meg rólam, ha jó sorod lesz, és gyakorolj irántam szeretetet; említs meg engem Fáraónál és vezess ki ebből a házból.Gen 40,15Mert elloptak engem a héberek országából, s itt sem követtem el semmit, hogy börtönbe vessenek”.Gen 40,16És midőn a fősütő látta, hogy jó megfejtést adott, szólt Józsefhez: „Nekem is volt álmom: három kosár fehér kenyér volt a fejemen.Gen 40,17A felső kosárban mindenféle étel, sütő műve volt Fáraó számára, és a madarak ették a kosárból a fejemen”.Gen 40,18József felelt és így szólt: „Ez a megfejtése: A három kosár, három nap.Gen 40,19Három nap múlva Fáraó fejedet számon veszi és felakasztat egy fára s a madarak eszik le rólad a húsod”.Gen 40,20És történt a harmadik napon, Fáraó születése napján, hogy lakomát szerzett összes szolgáinak. Ekkor számon vette a főpohárnok fejét és a fősütő fejét szolgái között.Gen 40,21A főpohárnokot visszahelyezte főpohárnokságába, és ő Fáraó kezébe adta a serleget.Gen 40,22A fősütőt pedig felakasztatta, amint azt nekik József megfejtette.Gen 40,23De a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről és elfelejtette őt.