Ahol és amikor megszületett a bor – 5000 éves szőlőprés a Jezréel-völgyben

Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) rendkívüli leleteket tárt fel a Jezréel-völgyben: egy 5000 éves, sziklába vájt szőlőprést és 3300 éves kánaáni rituális edényeket. A felfedezések Tel Megiddó közelében kerültek elő, és egyedülálló bepillantást nyújtanak a városi civilizáció és a vallási élet korai időszakába az izraeliták megjelenése előttről.

Ősi szőlőprés a Jezréel-völgyben

A Jezréel-völgyben, Tel Megiddótól keletre, az IAA régészei egy 5000 éves sziklába vájt szőlőprést fedeztek fel. A lelet az egyik legrégebbi ismert bortermelő létesítmény Izraelben, amely egyértelműen bizonyítja, hogy már a korai bronzkorban (i. e. 3. évezred eleje) is szervezett borászat működött a térségben.

A létesítmény lejtős taposópadlót és a szőlőlé összegyűjtésére szolgáló mély kádat tartalmazott – a korai bortermelés félreérthetetlen jeleit.

Dr. Amir Golani és Barak Tzin, az IAA ásatásvezetői hangsúlyozták: „Ez a szőlőprés egyedülálló. Eddig csak közvetett bizonyítékaink voltak arra, hogy 5000 évvel ezelőtt bort készítettek itt. Most először találtunk meggyőző régészeti bizonyítékot.”

A szőlőprés körül háztartási épületek maradványait is feltárták, ami egy virágzó közösség jelenlétére utal. A leletek alapján Megiddo városa már ekkor túlnőtt a fődombon, és a környező területekre is kiterjesztette befolyását.

Kánaáni rituális leletek

A lelőhely másik fázisában, a késő bronzkorból (kb. 3300 évvel ezelőttről) származó tárgyakat találtak, amelyek a kánaáni vallási gyakorlatot tükrözik. A régészek épségben eltemetett rituális edények sorozatát fedezték fel: egy miniatűr szentélyt, ciprusi importkorsókat és egy különleges, kos alakú ivóedényt, amelyhez kis tálak tartoztak.

A kutatók szerint a kos száján keresztül folyadék – valószínűleg bor, olaj vagy tej – ömlött ki, amikor az edényt megdöntötték. „Ilyen teljes, épségben megmaradt készlet rendkívül ritka” – mondták a régészek. „Általában csak töredékeket találunk, itt viszont egy teljes rituális kontextust láthatunk.”

A népi kultusz helyszíne Megiddo mellett

A leletek közvetlenül a Tel Megiddón lévő templomkomplexummal egy vonalban helyezkednek el, ami arra utal, hogy a terület a vidéki földművesek rituális zónájaként szolgált. Akik nem férhettek hozzá a város hivatalos templomaihoz, saját szertartásaikat végezhették itt, szabadtéri oltárok mellett.

Egyes felajánlásokat nagy kövek tövében találtak, amelyek természetes oltárokként működhettek. „Megiddót több mint egy évszázada kutatjuk, de ezek a leletek bővítik a városfalakon kívüli életről alkotott képünket” – jegyezték meg a kutatók. „A szőlőprés a szervezett bortermelés korai bizonyítéka, a rituális edények pedig a szertartási hagyományok folytonosságát mutatják.”

Az IAA igazgatója, Eli Escusido hozzátette: „Rétegről rétegre tárul fel a múltunk. A Jezréel-völgy ősi borsajtója és rituális leletei megvilágítják az évezredekkel ezelőtti élet mindennapjait.” 

A Tel Megiddó környékén feltárt leletek több mint 1700 évnyi kulturális folytonosságot mutatnak a Jezréel-völgyben. Az ősi szőlőprés és a kánaáni rituális edények tanúsága szerint e térség egyszerre volt a korai urbanizáció és a rituális hagyományok központja. Itt, ahol az ember először vált földművessé és borászzá, a civilizáció magvait is elültette – és talán az első szőlőtőkéket, amelyekből Izrael híres borászata később kinőtt.

A mult-kor.hu írása alapján