„És Mózes magával vitte József csontjait…”

2025. Február 06. / 08:03


„És Mózes magával vitte József csontjait…”

József előre látta azt, ami a későbbiekben hagyománnyá vált: a halott mosdatását, öltöztetését, búcsúztatását közösségi imákkal, Tóratanulással, jótékonyság gyakorlásával és rendezett temetőkkel – tanítja írásában a BESÁLÁH hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.

Miután testvérei eladták az izmaelita kereskedőknek, József Egyiptomba került, ahol sok viszontagság után a Fáraó alkirállyá tette: „Te leszel házam fölött és a te parancsod szerint igazodjék egész népem, csak a trónon leszek nagyobb, mint te.” (I.M.41/40) József jellemét rangja és hatalma nem változtatta meg: megmaradt zsidónak.

Köztudott, hogy a zsidó nép tagjai két identitással rendelkeznek. Genetikaival: zsidó felmenőktől származnak és zsidó szülőktől születtek. És vallási identitással is, azáltal, hogy a Tóra törvényei szerint élnek.

Ez a kettős identitás három és fél évezred óta, tulajdonképpen csak három alkalommal jutott kifejezésre minden zsidó életében. Születése után zsidóként anyakönyvezik, a fiúkat nyolc napos korukban körülmetélik. Házasságkötés alkalmával, amikor diszsátor alatt, jelképes gyűrű által férfi és nő egymásnak lesznek szentelve és ennek dokumentálására a feleség „házasságlevelet” (ketubát) kap. Végül az életből való távozást követően, amikor a zsidó hagyomány szerint zsidó temetőbe temetik. Ennek tudatában kéri József testvéreit, hogy vigyék magukkal csontjait és temessék el abba a földbe, amire Isten ígéretet tett őseinek.

A Tóra szövegének érdekessége, hogy József testvéreit bízza meg, hogy csontjait magukkal vigyék az Ígéret Földjére. Ennek ellenére Mózes tesz eleget kérésének. József előre látta: Mózes csak részben tudja teljesíteni kérését, mivel Isten akaratából nem mehetett be az országba. A tórai szöveg úgy is értelmezhető: 

„Vegyétek át Mózestől csontjaimat, mivel csak általatok nyugodhatok őseim földjében.” (Midrás Rábbá Smot 27)

József kérésével hagyományt teremtett és azt az utókor örökölte. A szövegben ezért áll: „vigyétek magatokkal csontjaim” és nem az, hogy vigyétek „holttestem”. József és az Ősök csontjainak „elvitele”, emlékük, cselekedeteik, érdemeik, szokásaik megőrzésére utal. József előre látta, a későbbi korokra megőrzött hagyományt: a halott mosdatását, öltöztetését, búcsúztatását közösségi imákkal, Tóra tanulással, jótékonyság gyakorlásával és rendezett temetőkkel. A holttesttel való „foglalkozás” köztudott dolog, a legnagyobb érdem, mivel az holttest nem tudja megköszönni, meghálálni a vele való törődést.

József az egyedüli, akit a Tóra „cádik”-nak (értsd: jámbornak, istenfélőnek) nevez. József olyan becsben volt Isten előtt, hogy a tenger is csak akkor vált ketté, amikor koporsója megérkezett a tengerhez.

A Talmud szerint a negyven év alatt, amíg a zsidók a pusztában bolyongtak, József csontjai a koporsóban hánykolódtak volna. 

„Ekkor jött Mózes és irgalomért esedezett: Világ Ura! Vedd figyelembe szolgád József, a „cadik” érdemeit! Hallgasd meg Uram kiáltásunkat József testvérünkért! Erre Isten összeállította csontjait, lelkét azonban még nem engedte be a mennyei kollégiumba, csak miután eltemették Sekemben. Rabbi Jehuda HaNaszit (a fejedelemet) kérdezték tanítványai: miért temették el Józsefet Sekemben, miért nem a Makpéla barlangba, ahol Ősei nyugodnak? Így válaszolt: „mivel Józsefet testvérei Sekemből rabolták el, oda is vitték vissza, hogy eltemessék” (Bava Metzia 92a).

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek