Nagy elődeink

Nagy elődeink / 2022. Január 24. / 12:37

Dr. Hirschler Pál rabbi, tudós és műfordító Nagykanizsán született 1907-ben, és Auschwitzban halt mártírhalált 1944-ben. Hirschler Pál a legvészjóslóbb és legtragikusabb években, a harmincas évek elejétől és a soá idején kovácsolt közösséget Székesfehérváron, az utolsó pillanatig tartva a lelket közösségében.

Nagy elődeink / 2022. Január 11. / 12:50

Dr. Geyer Artúr rabbi, könyvtáros 1894-ben Budapesten született, és 1976-ban Budapesten halt meg. Geyer Artúr úttörő munkát végzett a magyarországi soá kutatásában az első szépirodalmi, történeti és forrásmunkák, újságcikkek bibligráfiájának összeállításával.

Nagy elődeink / 2022. Január 06. / 12:57

Dr. Kálmán Ödön rabbi, a Rabbiképző tanára 1888-ban Kunszentmártonban született, és Budapesten halt meg 1951-ben. Modern szemléletű rabbiszemélyiség volt, aki a neológ rabbiideál szellemében tudományos kutatással is foglalkozott, és többek között megírta a Jászság és a jászberényi zsidóság történetét, de legfontosabb feladatának a közösségépítést valamint a rabbi gyakorlati teendőit, és annak oktatását tekintette.

Nagy elődeink / 2021. Október 29. / 00:14

Dr. Venetiáner Lajos rabbi és történész 1867-ben született Budapesten, és 1922-ben halt meg Újpesten. Miközben a klasszikus neológ rabbieszmény szellemiségének jegyében a vallási és világi műveltsége mellett tudományos munkásságára is nagy hangsúlyt fektetett, azon modern szemléletű rabbi közé tartozott, akik munkásságukban nagy figyelmet fordítottak a zsinagógán kívüli közösségépítésre is.

Nagy elődeink / 2021. Október 21. / 11:33

Dr. Kecskeméti Lipót rabbi, irodalomtörténész és Szentírás-kutató, 1865-ben Kecskeméten született és 1936-ban Nagyváradon halt meg. A neológ rabbieszmény szellemében a hagyományban és a világi tudományban és műveltségben egyaránt járatos és a közössége iránt elkötelezett rabbi volt, aki vallási tudását a legmodernebb tudományos eredményekkel ötvözte.

Nagy elődeink / 2021. Augusztus 03. / 15:50

A neológ tudós rabbik első nemzedékének jeles képviselőjeként Steinherz Jakab a közösségépítés és a hitoktatás mellett nagy hangsúlyt helyezett a tudományos tevékenységére, ezen belül saját hitközsége történetének kutatására és megírására is.