A Harvard és a Yale húsz-húsz hallgatója látogatott Budapestre, hogy megismerkedjen a magyar zsidóság történetével, s főleg a jelenével. Az egyetemisták jártak a Mazsihisz-székházban, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban, valamint a Dohány-zsinagógában. Vezetőjük Erdős Zebulon (Harvard) volt, akit az út egyik izraeli vezetője így nevezett: „a magyar zsidóság amerikai nagykövete”.
– Etnikai, vallási és kulturális értelemben a legszínesebb társaság – így jellemezte Erdős Zebulon azokat az egyetemistákat, akik múlt héten töltöttek négy napot Budapesten. A fiatalember 22 éves, kisgyermekkora óta az Egyesült Államokban él a családjával, jelenleg a Harvard végzős hallgatója. Őt Ishay Shamit, az út izraeli koordinátora így jellemezte: „hihetetlenül kedves és okos fiú, igazán büszkék lehettek rá, hogy magyar zsidóként tanul a Harvardon”. Majd a szavait ezzel magyarázta:
– Ezek az elitegyetemisták a jövő politikai és gazdasági vezetői, akik számára Zeb a magyar zsidóság amerikai nagykövete.
A Harvard és a Yale Egyetem tavaly ősszel kezdte szervezni ezt a tanulmányutat, amelyen a két egyetemről 20-20 diák vehetett részt. Eredetileg Auschwitz-Birkenau volt a cél, de Erdős Zebulon ötletére beiktatták a budapesti látogatást is, hogy a diákok ne csak a halottainkkal történt rettenet helyszínét lássák, hanem azt is: milyen egy élő, virágzó zsidó közösség. Ezért részt vettek egy szombatfogadáson is a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában.
A budapesti látogatásban jelentős szerepet játszott, hogy Erdős Zebulon középiskolás korában a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban dolgozott önkéntesként.
A Mazsihisz-székház Goldmark termében
Időközben megtörtént október hetedike rettenete, majd utána a több amerikai egyetemen fellángoló antiszemitizmus, ami (sajnos) mélyebb értelmet is adott a tanulmányútnak. A híradások szerint sok egyetemen palesztinpárti diákok demonstráltak, ám aligha hihető, hogy gondolkodásukat kizárólag a „mindenkori kisebbségvédelem” határozza meg, sokkal inkább a palesztinpártiságba és Izrael-ellenességbe bújtatott antiszemitizmus.
Ebből a szempontból óriási jelentősége volt annak, hogy a két elitegyetem 40 hallgatója testközelből élhette át: milyen egy valódi zsidó közösség, s milyen drámai következményei vannak az antiszemitizmusnak.
A diákok közül többen életükben először jártak Európában, s szinte egyikük sem volt még Magyarországon. A szervezők természetesen nem kategorizálták a résztvevőket vallási hovatartozás szerint, de azért a velük folytatott beszélgetésekből az kiderült, hogy többségük nem zsidó.
Beszéltünk egy lánnyal, aki a Yale egyetemen nemzetközi kapcsolatokat tanul, ő például eléggé rácsodálkozott a budapesti zsidó életre – és több diáktársához arra is, hogy miképpen történhetett meg velünk a holokauszt. A magyar zsidó történelemről dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke tartott nekik rövid összefoglalót, aki dr. Kunos Péterrel, a Mazsihisz-BZSH ügyvezetőjével fogadta őket a felekezet Síp utcai székházában.
Balról jobbra: Erdős Zebulon, dr. Grósz Andor, dr. Kunos Péter
Ezután a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállítását tekintették meg – ez volt az a helyszín, ahol igazából rádöbbenhettek: milyen vallási és kulturális értékei voltak annak a magyar zsidó közösségnek, amit a holokauszt szinte teljesen elpusztított.
Látható és tapintható volt a megrendültségük – remélhetőleg ezt a megrendültséget is megemlítik majd az Egyesült Államokban azoknak a diáktársaiknak, akik palesztin kendőbe burkolózva tüntetnek Izrael és a zsidóság ellen.
Útjuk Budapestről Lengyelországba, Auschwitz-Birkenauba vezetett, ahol a már említett Ishay Savit kalauzolta őket. Június elején utaznak haza, felvértezve azokkal a másoknak is átadható történelmi ismeretekkel, amelyeket az érzelmi megérintettség minden bizonnyal még hitelesebbé tesz.
(A budapesti programokat Dóra Bálint, Halász Eszter és Toronyi Zsuzsanna szervezte. A címlapképen Nemecsek Panni, a múzeum munkatársa beszél az intézmény gyűjteményéről.)
