Gyász elhunyt Joel Alon Izrael Állam egykori magyarországi nagykövete

A napokban kaptuk a szomorú hírt, hogy Jeruzsálemben, életének 90. évében elhunyt Joel Alon, született Brichta Károly (1935-2025) Izrael Állam egykori magyarországi nagykövete. Sokan szerettük és tiszteltük. Családom hosszú ideje barátsággal állt mellette – alább Bíró Eszter előadóművész, művészeti vezető megemlékezése olvasható.

Joelt akkor ismertem meg, amikor 1994-ben Magyarországra visszatérve elfoglalta nagyköveti posztját. Ekkor hívott fel Mottie Alon, Joel ikertestvére, és kérte, hogy fogadjuk testvérét családtagként. Mottie-t életem első izraeli útján ismertem meg, 1988-ban. Az első magyar zsidó csoporttal látogattam Izraelbe, ahol a Bethlen téri gyerekkórussal léptem fel. Életem meghatározó élménye volt: az első találkozás Izraellel és egy életre szóló barátság Mottie-val, aki vállalta, hogy utunk során idegenvezetőként mutatja be nekünk az országot. Innentől Mottie családtaggá vált – nálunk és a Fischer családnál is.

Joel Alon ikertestvérével és édesanyjával

Joelt magyarországi ittléte alatt ismertük meg igazán, de Izraelbe történt visszatérése után is szoros kapcsolatban maradtunk. Például a Mikor lesz az már? című lemezem héber szövegeinek elkészítésében rengeteget segített. Bátyámmal is szoros viszonyban volt izraeli tanulmányai és kintléte alatt. Utoljára 2022 októberében találkoztam Joel-lel és Mottie-val Jeruzsálemben. Két csodálatos embert veszítettem el: először Mottie-t, most Joelt. Nehéz lesz elfogadni, hogy többé már nem beszélhetünk. De most is, ahogy ezeket a sorokat írom, úgy érzem, mintha mellettem állnának. Mottie talán azt mondaná: „Tudod, hogy nekem mindig te leszel a magyar zsidóság csalogánya…”, míg Joel dörmögve jegyezné meg: „Jól van, jól van, elég lesz ennyi… Mesélj inkább: hogy vannak édesanyádék?”

Joel Alon – születési nevén Brichta Károly – 1935-ben született Budapesten, egy tősgyökeres újpesti család gyermekeként, Brichta László és Balassa Margit ikerfiaként. Gyermekkorát derékba törte a vészkorszak: 1944-ben családjával együtt deportálták, majd ikertestvérével, Andrással a hírhedt Mengele-ikrek közé került Auschwitzban. 1945-ben szabadultak; ők voltak az egyetlenek, akik Újpest zsidó iskolájából – mintegy négyszáz tanár és diák közül – hazatértek.

1949 nyarán családjával Bécsbe szökött, majd még abban az évben, novemberben hajóval indultak Olaszországból, és a líbiai kikötőt érintve érkeztek meg Haifába. A család később Netanyában telepedett le. Joel – ikertestvérével együtt – 1950 januárjától bő másfél évet kibucban töltött, majd szüleihez visszaköltözve Nesz Cionában élt, és Rechovotban járt gimnáziumba.

1954-ben vonult be katonának, Mottie egy évvel követte; mindketten a páncélos alakulatoknál szolgáltak. Joel 1956-ban, két hónappal a szuezi háború előtt szerelt le. Bár önkéntesként jelentkezett, ezúttal nem hívták be. Ezt követően Jeruzsálemben folytatott egyetemi tanulmányokat, ahol történelmet, politológiát (államtudományt), angol irodalmat és pedagógiát hallgatott. Tanulmányai mellett dolgozott is: kezdetben kubikosként, később tanársegédként, tanárként, könyvtárosként és titkárként.

1962-ben vették fel az izraeli Külügyminisztériumba. Először az Ázsia-osztályon szolgált, majd az Afrika-osztály munkatársa lett. Katonai tartalékosként eleinte általános beosztásokban, később katonai szóvivőként látott el feladatokat.

Első külföldi kiküldetése 1966 és 1968 között Genfbe szólt, ahol másodtitkárként képviselte Izraelt az ENSZ és a Vöröskereszt közelében működő diplomáciai térben. 1967 után részt vett az Egyiptomból visszatérő izraeli hadifoglyok átvételében is. 1968-tól Elefántcsontparton első titkárként, 1970-től ismét Genfben, már tanácsosként szolgált. 1974-től Izraelben, a Harmadik Világ-osztályon dolgozott, majd 1978-tól New Yorkban, az ENSZ mellett miniszteri tanácsos volt. 1980-tól Brüsszelben teljesített szolgálatot, később visszatért Izraelbe, ahol a Külügyminisztérium Második Európai Osztályát vezette.

Diplomáciai pályájának egyik csúcspontjaként nagykövet volt Norvégiában és Izlandon, az oslói békefolyamat idején. 1994 és 2000 között Magyarország – valamint Bosznia-Hercegovina – izraeli nagyköveteként tevékenykedett. 2000-es nyugdíjazása után Jeruzsálemben élt, ahol haláláig aktívan részt vett a közéletben és a diaszpórakapcsolatok építésében.

Joel Alon élete a túlélés, az újjáépítés és a szolgálat története volt: megtört gyermekkorból indult, mégis olyan diplomatává vált, aki évtizedeken át képviselte Izrael államát, és minden állomáshelyén hidakat épített zsidó közösségek, országok és emberek között.

1998-ban Újpest díszpolgára lett, 1999-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el munkáját.

Bár nem lehetett saját családja, élete során rengeteg barátra és tisztelőre talált. Emlékét őrzi a Fischer és a Bíró család, valamint izraeli barátai.

Baruch Dayan HaEmet.
Emlékéből és emlékeiből fakadjon áldás.