Interjú Palya Beával: „Nekem minden koncert szent”

– Van szent idő és van szent tér. Nekem minden koncert ilyen. Elválik a normálistól. Arra való, hogy tagolja az időt, tagolja a teret – mondja Palya Bea a vele készült beszélgetésünkben. Az énekesnőt annak apropóján kérdeztük, hogy zenészbarátaival hanukai koncertet ad a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában december 10-én, vasárnap este 7 órától. Legyenek ott, ünnepeljük együtt a fény és a zene csodáját!

– Öt éve, 2018-ban beszélgettünk az akkori Zsidó Kulturális Fesztiválon való fellépése előtt, s már akkor feltűnt, milyen elragadtatással beszél a jiddis és ladino zenéről. Mikor és hogyan került ezekkel kapcsolatba, s főképpen mi az, ami megragadta  ebben a zenében?
– Egészen korán beléptem a szefárd és jiddis dalok kincses birodalmába. A magyar, a cigány és a bolgár zenék után ez volt a következő, amelyet mélyen tanulmányoztam. A 20-as éveim elején voltam és nagyon megfogott a szefárd zene ezeregyéjszakás hangulata, a páratlan ritmusok, a szeszélyesen tekergő, gazdagon díszített dallam. És az is megfogott, hogy tisztán érezhető volt számomra emögött egy lüktető, élő hagyomány, rítusok, szokások, az egésznek a közösségi ereje, ami nagyon otthonos volt nekem, hiszen a magyar népzene is ilyen világ, és az a zenei bölcsőm. 

Fotók: Palya Bea/Facebook

– Ha éppen nem énekesnőként egy koncertre készülve hallgat zenét, hanem például baráti összejövetelen ajánlana zenehallgatást, akkor melyek lennének azok a jiddis és/vagy ladino dalok, amelyeket feltétlenül megismertetne a társasággal? S miért?
– Hú, nagyon sok kedvenc dalom van ebből a repertoárból! Azt is el szeretném mesélni, hogy én vagy zenét hallgatok, vagy beszélgetek, a kettő egyszerre nem működik nálam. Ezért inkább figyelmes hallgatásra ajánlok most két dallamot: az egyik legyen a Tengerballada, amelyet Ruth Yaakov lemezein La Partida Del Esposo címen is hallhatnak a zenére nyitott fülek. Én azonban készítettem egy műfordítást, pontosabban egy új szöveget erre, ez az Ezeregy szefárd éjszaka című lemezemen van rajta. Továbbá ajánlanék egy olyan előadót, és tőle egy olyan albumot, Efren Lopezt, akit egyszerűen hallgatni kell. A keleti zenék nagy mestere, nagyon jól ismeri a szefárd zene világát is. Van egy album tőle, Al Andaluz Project, amelyben három kultúrkörből valogattak dalokat, nagyon jó énekesekkel: a szefárd zenéből, az arab zenéből, és a keresztény középkori zenéből, azon belül is portugál cantigakbol. Egy csodarepülés, nagy utazás az egész lemez.

Jegyvásárlás a képre kattintva

– A 2018-as interjúban említette, hogy akkor éppen a Tateshi és a Tanulni jó című jiddis dalok voltak a kedvencei. Úgy fogalmazott, ezek az ,,aktuális kedvenceim”. Most melyek az aktuális kedvencei egyrészt a jiddis/ladino zenei kincsből, másrészt általában? Azaz 2023 őszén mit hallgat vagy tanul a legszívesebben?
– Van most egy altató, amit Efraim Chorny előadásában régóta ismerek már, és a refrénje szerintem mindenkinek ismerősen cseng majd a ringatós „jam tari tari tari” rész, hiszen ez a motívum  felfedezhető Avishai Cohen vagy akár Jávori Fegya zenéjében is. Most lefordítottam én magam is, amelyet a hanukai koncert közönsége is hallhat majd. 

Palya Bea és barátainak koncertjén az énekesnővel színpadra lép Jávori Ferenc „Fegya” (zongora), Szokolay „Dongó” Balázs (fúvós hangszerek); Gazda Bence (hegedű). A dalok közötti átvezető szövegeket Turi Tímea költő mondja majd.

– Nem először fog zsinagógában énekelni, hiszen a Dohányban is fellépett, úgyhogy a Rumbach mint zsinagógai tér már ismerős lesz előadóként. Milyen érzés egy ilyen, végtére is emelkedett, szakrális helyen fellépni, ahol egyébként istentiszteletek szoktak zajlani?  A művészben másfajta lelki rákészülést igényel egy ilyen szakrális hely, mint egy szokványos koncertterem?
– Nagyon szeretem Mircea Eliade-tól A szent és a profán című könyvet. Pontosan leírja, hogy mitől szent a szent. Hogy elkülönül a normálistól. Elválik tőle. A zsinagóga vagy bármilyen szent hely fölfelé irányul, Isten felé. De szent hely lehet egy óriási tölgyfa is,  kinek mi a hitrendszere, ki miben hisz. Van szent idő és van szent tér. Nekem minden koncert ilyen. Elválik a normálistól. Arra való, hogy tagolja az időt, tagolja a teret. 

Hogy egy kicsit átpillantsunk az itteni, normális világból a túlsó, illékony világba, és onnan visszatérve kincseket hozzunk ide, hogy egy picit könnyebb fényesebb, értelemmel bíróbb legyen itt az élet. Ilyen szempontból a felkészülés mindig hasonló. Minden koncert szent. 

Ugyanakkor természetesen figyelembe veszem az adott hely rendszerét, az ott addig már elhangzott imákat, zenéket, és tiszteletben tartom szabályokat. Otthonosan mozgok ezekben a terekben, hiszen 47 évesen úgy érzem, hogy nekem kényelmes átillani az illékony birodalomba,  és onnan visszajönni, főleg ha ezt énekléssel tehetem. És főleg, ha másoknak is megmutathatom ennek örömét. Rengeteget énekelek templomokban, egy csodás orgonistával közösen csak idén  bejátszottam a magyar vidék keresztény templomait, zsinagógáit. És mindig átjárást kaptunk odaátra és vissza is jöttünk onnan együtt, emelkedettebben, fényesebben. Egyébként pedig a Rumbach-ban legutoljára hat hónapos várandósan játszottam, ez az emlék is külön megszenteli a mostani hanukai koncertet majd nekem. 

–  Olvastam azt a pár soros verset vagy dalt, amit a koncert kapcsán írt, úgy kezdődik, hogy „Most tél van és sötétség", az valami egészen gyönyörű szöveg! Ez egy készülő, vagy esetleg már kész dal? Mindenesetre, ha ez egy kész dal, akkor hallani fogjuk a hanukai koncerten?
– Micsoda lelke, füle, szíve van az olvasásra! Nagyon remek ötletet adott. Igazából én csak elképzeltem,  hogy mi van most bennünk és hogy mi lesz azon a koncerten, és csak lejegyeztem, ami belül volt. De Bíró Eszter is azt kérdezte, hogy ki írta ezt a verset,  úgyhogy akkor lehet, hogy ez a szöveg tenyleg dallá akar válni…  Még az is lehet, hogy elkészül a hanukai koncertig…

– A mostani hanukai előadáson mi lesz a repertoár? Vagy ez maradjon meglepetés?
– Maradjon meglepetés, de aki az interjúnkat figyelemmel olvasta, a dalok listájának egy részét tudja is…. 

„Most tél van és sötétség.
Most fény kell és melegség.
Ragyogás kell és közelség.
Mély levegő, lehelet-fűtötte tér. 
Igaz szavak és tágas dallamok.
Hogy földibb legyen a test,
Égibb legyen a lélek.”
(Szerző: Palya Bea)