Az ember, aki szereti az életet, és hálás a sorsáért – interjú Nógrádi Gergely főkántorral

Dr. Nógrádi Gergely, Magyarország egyik legismertebb és legszeretettebb főkántora, művészetében egyszerre ötvözi a zsidó hagyományt, a kulturális gazdagságot és az egyetemes emberi értékeket. Énekművészként, egyházi személyként, íróként, tanárként és családapaként egyaránt jelen van a közösség életében, ahol hangja, történetei és személyisége hidat képez múlt és jelen, hit és kultúra között. A főkántorral Riedl Annamária beszélgetett.

A Budapesti Zsidó Hitközség ismert arcaként, valamint a Kolozsvári Zsidó Napok állandó fellépőjeként Gergő nem csupán a zenei előadásaival, hanem emberségével is elnyeri a közönség szeretetét. Nemzetközi koncertjei és könyvei révén a zsidó örökség párbeszédét viszi a modern világba, miközben az alkotás, a hit és a közösséghez tartozás kérdéseiről is nyitottan beszél. Ebben az interjúban mesél fesztiválokról, közelgő külföldi fellépéseiről, új könyvéről, valamint arról, mit jelent számára ma a zsidó közösséghez való tartozás, és hogyan fonódik össze mindez a mindennapi életével, a tanítással és az apasággal.

Évente 80 fellépésed van. A többi helyszínhez képest miben más Kolozsváron énekelni?

A Kolozsvári Zsidó Napok különleges kulturális esemény, amely nemcsak a múlt és a jelen zsidó örökségét mutatja be, hanem közösséget is teremt. A rendezvénysorozat célja az emlékezés, a párbeszéd és a nyitottság más kultúrák felé. A fesztivált a Kolozsvár Társaság, a Mazsihisz és a Határtalan Kultúra program szervezi, és mára a város egyik legfontosabb kulturális eseményévé vált. A programok között koncertek, színházi előadások, filmvetítések, irodalmi estek és várostörténeti séták is szerepelnek. Különösen meghatóak azok a séták, ahol a résztvevők bejárhatják a régi kolozsvári zsidó negyedet, a zsinagógákat, a zsidó kórházat, és közben átélhetik a város egykor virágzó zsidó életét. A fesztivál a kulturális sokszínűség ünnepe, ahol magyar, román és nemzetközi vendégek együtt élik meg a zsidó kultúra gazdagságát.

Hány éve veszel részt a fesztiválon?

Gyakorlatilag az első perctől jelen lehetek Kolozsváron. A fesztivál mostanra egy évtizedes múltra tekint vissza, talán a kétezertizes évek közepén volt az első alkalom, hogy koncertet adhattunk a városban. Annak idején épp csinosítgatták a várost, aszfaltoztak, építkeztek, eközben részben buszokkal hozták le Budapestről a közönséget. Ma már a helyiek várják a programokat, zsidók és nem zsidók egyaránt. Kolozsváron mára ez egy olyan ünnep, amit a város magáénak érez. Csodálatos látni, hogyan nőtt ki egy biztató kezdeményezésből egy igazi kulturális csoda.

A Budapesti Zsidó Fesztiválhoz hasonlítanád?

Igen, tulajdonképpen kisöccsnek mondhatjuk. A Budapesti Zsidó Fesztivál a nagy testvér, de voltak hasonló események Beregszászon, Székesfehérváron is. Azt gondolom, ha Deák Andreán, a szervezőn múlna, akár az egész Kárpát-medencében életre keltene zsidó fesztiválokat.

Mit gondolsz, a kultúrán kívül mi kelti fel leginkább az emberek érdeklődését a zsidóság iránt?

Például a gasztronómia. A konyhánk kivétel nélkül mindig elvarázsolja a nem zsidó közönséget. A vallásunk a maga misztikusságával, bonyolultságával távolinak és valamelyest talán elérhetetlennek is tűnhet a kívülállók számára, de egy ízletes zsidó fogás azonnal „barátokat szerez” a zsidóságnak. A klezmer- és kántorkoncertekkel is ez a helyzet, egy-egy ismert dallam, vagy a közös éneklés mindenkit megszólít. Mindig azt mondom: a művészeti ágainkkal és a gasztronómiánkkal mesélhetünk a legkönnyebben magunkról a nagyvilágnak.

Más városokban is megjelentek ilyen kezdeményezések.

Igen, Nyíregyházán például már évek óta rendeznek zsidó gasztrofesztivált. Ferber Györgyék szervezik az immár hagyományosnak mondható eseményt, rendkívüli sikerrel. Zsidó ételek, beszélgetések, kiállítások, este koncert: a nap végére több száz ember lép eggyel közelebb a zsidósághoz...

Hogyan válogatod össze a repertoárodat, hogy ne ismételd magad?

Alapelvem, hogy minden visszatérésemkor 90%-ban új anyagot vigyek a koncerthelyszínekre. Bár ez olykor igen melós, mégis, szeretem, ha a közönség minden alkalommal más műsort hallhat. Akár Kolozsváron, akár Kassán, New Yorkban vagy Szabadkán lépek fel ismét, a koncertanyag jelentős része új. Ez persze kihívás, ugyanakkor inspiráló is.

És nem csak zsidó dalokat énekelsz.

Operett, musical, kuplé, olasz slágerek – minden jöhet, ha valamilyen módon kötődik a zsidósághoz: a szerző, az előadó vagy akár a kompozíció szövege, keletkezésének története révén. Legutóbb például a Keresztapa film betétdalát énekeltem a MÁV Szimfonikusokkal, mert abban is van zsidó vonal: Hymen Roth, az igazi keresztapa egy zsidó maffiózó volt, akit Lee Strasberg, a legendás színésziskola – ugyancsak zsidó – alapítója alakított a híres moziban. Ilyen történeteket mindig szívesen hall a közönség, s én bizony örömmel mesélek a nézőknek a zenei számok között.

Milyen lesz az idei kolozsvári műsorod?

Elénekelem majd – életemben először – a József és a színes szélesvásznú álomkabát egyik slágerét, a „Börtöndalt”, ezt az örökzöldet idézi az idei fesztiválkoncertünk címe is: Izrael gyermeke sosincs egyedül. De énekelek a Hegedűs a háztetőnből, és elhangzik az Exodus meg a Bella Ciao is, ez utóbbit 1944-ben a partizánok között zsidók is énekelték. Műsoron lesznek  magyar klasszikusok is: Meseautó, Jamaicai trombitás, Borban az igazság, és a fináléban Kálmán Imrétől a Művészhimnusz.

Idén is zenekarral lépsz fel?

Igen, ezúttal a Kuna fivéreket viszem magammal – trombita, harsona, kürt – és Teszter Nellit, aki évek óta a legkedvesebb koncertpartnerem. Nelli tanszékvezető zongoraművész, és tökéletesen értjük egymást a színpadon. Két próbánk lesz itthon, utána irány Kolozsvár.

A fellépéseiden mindig van valami játékosság, közvetlenség?

Szeretem bevonni a közönséget. Odamegyek a nézőkhöz, megénekeltetem őket, ajándékokat is osztogatok: apró játékokat, porcelánfigurákat, csokoládét, könyveket. Akik a leglelkesebben énekelnek, mindig kapnak tőlem valamit.

Decemberben Donald Trump privát partiján is énekelsz, méghozzá egymás után két napon. Hogyan fogadtad ezt a lehetőséget?

Nagyon örültem neki, rendkívül megtisztelő a felkérés. De az utána következő, szintén Floridában sorra kerülő hanukai koncertjeimre is odaadással készülök. A Mar-a-Lago-i fellépések egész napos események lesznek, reggel kilenc órától estig tartó készülődéssel, biztonsági ellenőrzésekkel. Ötvenperces műsort kell adnom, tíz számból nyolcat éneklek, kettőt a zenekar muzsikál. Zsidó, magyar és nemzetközi dalokat viszek, például a Time to Say Goodbye-t is. Az ügynökömön keresztül érkezett a felkérés – több jelölt közül választottak ki. A zenekaromból viszem a lengyel billentyűsömet, az ukrán hegedűsömet és a testvéremként szeretett, Egyesült Államokban élő gitárfenomént, Lakatos Györgyöt is.

A fellépéssorozat után jönnek az itthoni hanuka koncertek, de előtte még egy könyvbemutató is. Mit tudhatunk az új kötetedről?

A címe Fekete Flamingó. Egyetlen példány létezik a világon ebből a madárból, ez szimbolizálja a főszereplőm egyediségét. A könyv főhőse, Oszkár, az egykor ünnepelt operaénekes, aki elveszítette a hangját, s ezzel a feleségét és az egzisztenciáját is. Oszkár egyedül marad a fiával, és bár legszívesebben eldobná az életét, a gyermek miatt feláll a padlóról. A történet fikció, de a regényt átható apai szeretet és önfeláldozás, a szülői felelősség sokunk számára ismerős lehet. A világirodalom ritkán beszél az apai szívről, a Fekete Flamingó most megteszi.

Elképesztően multitask személyiség vagy. Mennyire van jelen még a világi fellépői életed? 

Teljes mértékben. A napokban egy zalahalápi iskolában tartottunk rendhagyó irodalomórát 120 gyereknek, egy hete, Pápán pedig Jókairól beszéltem a városi könyvtárban. Ezer író-olvasó találkozón vagyok túl, külön boldogság, hogy ezek egy jelentős részén édesapámmal, Nógrádi Gáborral együtt vehettem részt.

Hogyan tudsz ennyi szerep között váltani – kántor, író, tanár, énekes?

Nincsenek szerepek. Amikor énekelek, tanítok vagy imádkozom, ugyanaz az ember vagyok.

És ha belenézel a tükörbe, számodra ki Nógrádi Gergő?

Egy ember, aki szereti az életet, és hálás a sorsáért. Házasságban, családban, karrierben, hitben – minden rendben van. A legnagyobb büszkeségem a két gyermekem: a lányom joghallgató, a fiam orvostanhallgató. Ehhez persze kellett egy csodálatos társ is, a feleségem, aki eredetileg balettművész és balettmester. Sőt, azt hiszem, ahol a gyerekeink tartanak, az elsősorban Anitának köszönhető.

Mi a legfontosabb számodra most?

A család, a Frankel Zsinagóga közössége, és az, hogy minél több hívet szerezhessek a magyarországi zsidó kultúrának. Hiszem, hogy a zene és a művészet képes összekötni embereket. A dalban ott a hit, valamint a múlt üzenete, a jövő reménye és az élet szeretete. Szerencsés vagyok, ha mindezt megoszthatom másokkal.