Hanuka, a lányok ünnepe

Ritka az arab nevű ünnep a zsidó hagyományban, ám az „éd ál-bánát” – azaz „a lányok napja” ilyen!  A lányok ros hodes-ének, vagyis újhónapjának is szokás nevezni ezt a napot, ami manapság egyre népszerűbbé válik Izrael szerte. Az ünnepet a hanuka hetedik éjszakáján tartják, ami a héber tévét hónap első napjának előestéjére esik. Emiatt az „éd ál-bánát-ot általában Eszter királynő megkoronázásához kötik, amelyre a hagyomány szerint tévét első napján került sor. Azonban a lánynap valójában nem egy, hanem több különböző zsidó hősnőhöz kötődik, köztük Eszterhez, Judithoz és Hannához, akik mindegyike megmentette népét a veszélytől.

Bár az ünnep eredetét jobbára (és talán visszamenőlegesen) a héber bibliának és a zsidó apokrifeknek tulajdonítják, a „lányok napjának” modern megünneplése az észak-afrikai és közel-keleti közösségekben maradt fenn, leginkább Tunéziában, Líbiában, Dzserbában, Marokkóban, Algériában, Törökországban, valamint Szalonikiben.

Az ünnepet megtartó közösségek száma bizonyítja, hogy milyen gazdag és változatos tradíciók övezik. Eleinte az ünnep hagyománya egyfajta titok volt, amelyet csak az ünneplő közösségek asszonyai osztottak meg egymással, de hamarosan az ünneplés elterjedt, így a nők családjaikkal nyíltan és nyilvánosan kezdték megtartani az ünnepet.

A hagyomány szerint a jeruzsálemi szentélyből száműzött papok érkeztek Dzserba szigetére, és magukkal hozták ősi hagyományaikat, köztük az az „éd ál-bánát” ünneplését. A tunéziai zsidóság nagyon büszke a lányünnep hagyományára és rituáléjára, hiszen az nem a diaszpórában alakultak ki, hanem a templom idejéből származtatható.

A lányok napján az édesanyák Jáel és Judit hőstetteiről mesélnek, akik megmentették Izrael népét, valamint Eszter királynő bátorságáról, akit ezen a napon koronáztak királynévá.

Tunéziában a zsidó lányok ilyenkor ajándékot és ételt cseréltek, és tartózkodtak a munkától. Líbiában a fiatal lányok meglátogatták egymást, és vidám partit rendeztek. A tunéziai Dzserba szigetén a hajadon nők is megünnepelték ezt a különleges napot, amelyről úgy gondolták, hogy szerencsét hoz a sikeres házassághoz.

Ezenkívül külön ünnepséget tartottak a házasulandó pároknak. Délután a leendő menyasszony családja egy tálca édességet vitt a vőlegény családjának, este pedig a vőlegény viszonozta mindezt, és ajándékokkal, például parfümmel és ékszerekkel lepte meg menyasszonyát az otthonában. Később a rokonai is csatlakoztak, és a két család közös ünnepi étkezéssel zárta az estét.

Tunéziában az is szokás volt, hogy a lányok napján közös bát micvá bulikat tartottak. Egyesek még tejből és tejtermékekből készült ételekkel is lakomáztak, feltehetően a bibliai hősnő, Jáel hősiességének emlékére, aki megölte a kánaáni hadvezért, Sziszerát, miután finom sós sajttal kínálta meg, majd borral altatta el az éberségét.

A marokkói közösségekben kevésbé voltak elterjedtek a tévét első napján tartott lánynapi ünnepségek, azon egyszerű oknál fogva, hogy a héber naptár minden egyes hónapjának első napján hasonló ünnepséget tartottak. A patriarchális társadalmakban és családokban a nőknek szükségük volt arra, hogy kifejezhessék érzéseiket. A megalakult női körök, a nők, és különösen a fiatal menyasszonyok támogató csoportjaiként működtek. Minden hónap első napján a hölgyek egy bölcs asszony otthonában találkoztak, ahol megtanulták egy-egy különleges étel, például a gyógynövényekből és marhacsontvelőből készült kuszkusz titkát. A szertartás részét képezte a fiatal menyasszonyok beavatása, valamint a vágydalok - a szerelemnek és a szexualitásnak szentelt erotikus versek és mondókák. Ám aki nem osztotta meg a gondjait, azt nem hívták meg a következő összejövetelre.

Írásunk a The Librarians cikke alapján készült