Halljuk meg a jelet! – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 53 perckor köszönt be, a királynő holnap 17 óra 04 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a SMOT hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

„És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára.”
(2 Mózes 4:8)

A fenti mondat előzménye két csodás esemény: a vonakodó és kételkedő Mózest, aki nem bízik abban, hogy a héber rabszolgák hisznek majd a szavainak, az Örökkévaló egymás után két csodával kápráztatja el. Először Mózes pásztorbotját változtatja kígyóvá, majd újra bottá; majd Mózes kezét „fertőzi meg” poklossággal, hogy egy pillanat múlva meg is gyógyítsa.

Ezek meglehetősen drámai képek – miért beszél akkor a Tóra a jelek „hangjáról”? Hiszen a szöveg úgy kezeli a jelenetet, a vizuális „jelet" (héberül: ot), mintha annak saját „hangja" (héberül: kol) volna. 

Az Örökkévaló talán arra számít, hogy ha Mózes elmeséli a rabszolgáknak, hogy milyen csodák estek meg vele, akkor majd hinni fognak neki? Bizonyára nem, hiszen nem sokkal ezután újabb csodát hajt végre a vérré változó vízzel. 

Lehetséges, hogy „a jelek meghallásának” rejtélyét abban a gondolatmenetben kell keresnünk, amit Jonathan Sacks rabbi fejtett ki az öt kötetes Tóra-magyarázatában. Ennek lényege, hogy a rabbi szerint a Tórát bizony nem elegendő olvasni és magunkban tanulmányoznunk, hanem rendszeresen meg kell hallgatnunk, méghozzá együtt, közösségben, a zsinagógabeli Tóra-olvasások során. 

A rabbi ezt többek között abból vezeti le, hogy az Örökkévaló soha nem látható, csak hallható. Igaz, egyvalaki láthatta, maga Mózes, de ő is csupán hátulról, elhaladtában. Míg a hangját mindenki hallhatta, az egész nép, egyszerre, a Szináj-hegyen történt kinyilatkoztatás alkalmával. 

„És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára.” Ebből a mondatból tehát az a következtetés is levonható, hogy az Örökkévaló itt nem csak Mózeshez beszél, hanem hozzánk is, hogy felhívja a figyelmünket az elhangzott szó erejére és annak hatására. 

Azt kéri tőlünk, hogy hallgassuk meg a jeleket, sőt halljuk meg a jeleket, figyeljünk oda azokra, méghozzá együtt, közösen, közösségben, a zsinagógában, akár már holnap délelőtt, a szombati Tóra-olvasás során. Azaz lehetőleg ne mulasszunk el egyetlen alkalmat sem, amikor az Örökkévaló szavait hallhatjuk a világ legtitokzatosabb nyelvén: héberül.

Jó szombatot!