1. Smot 1–6,1 (Exodus)

1. Smot 1–6,1 (Exodus)

Mózes második könyve
HÉBER és ANGOL
nyelven itt olvasható

EXODUS

Tartalma. Exodus könyve Genezis könyvének természetes folytatása. Genezis a héber nép ősatyáinak történetét mondja el: Exodus elbeszéli magának a népnek az őstörténetét. Beszámol arról, hogy Izráelt miképen tették rabszolganéppé Egyiptomban és elmondja, miként szabadultak ki Izráel fiai a „Rabszolgaság Házából”. Leírja a peszach ünnepét, a szövetség kötését a Szinaj hegyén, a nyilvános istentisztelet megszervezését, amely Izráelt „Papok birodalmává és megszentelt néppé” (XIX,6) tette. Beszámol Izráel zúgolódásáról és elpártolásáról, valamint az isteni vezérlésről és a tanításról, amely a népnek szól; a nép eretnekségéről az aranyborjúval épúgy, mint a rákövetkező magasztos megnyilatkozásról, amelyben megismerjük a Világ Urát, mint aki „irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes felmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon” (XXXIV,6–7). Jelentősége. 

Majdnem minden alap, amelyen a zsidó vallás és élet felépül, a Tíz Ige, a történeti ünnepek, a polgári törvénykezés alapelvei, az Exodus könyvében található meg. És ennek a könyvnek a jelentősége nem csak Izráelre vonatkozik. A rabszolgaság járma alatt sínylődő Izráel felszabadulásának történetéből megtanulta az emberiség, hogy Isten a szabadság Istene; hogy a Gondviselés, amint Egyiptomban magáévá tette az elnyomott rabszolgák ügyét a királyi zsarnok ellenében, épúgy mindíg diadalra juttatja az igazságot és a szabadságot és megsemmisíti a jogtalanságot és az elnyomást. A Szinájon kinyilatkoztatott Tíz Ige, a vallás és az erkölcs Magna Chartája, először köti össze ezt a kettőt, de örök időkre elválaszthatatlan egyesüléssé. 

Beosztása. A könyvet öt részre lehet osztani. Az első rész (I–XV. fej.) elmondja az elnyomatás és megváltás történetét. A második rész (XVI–XXIV. fej.) leírja a vándorlást a Szinajig, magában foglalja a Tíz igét és a polgári törvényeket, amelyek oly nagy hatást gyakoroltak az emberi társadalomra. Azután következnek a XXV–XXXI. fejezetekben utasítások a szentély építésére. A XXXII–XXXIV. fejezetek Izráel elpártolását az aranyborjúval kapcsolatban adják elő; és a XXXV– XLI. fejezetek leírják a szentély felépítését és így előkészítik az utat Mózes III. könyvéhez, Leviticus-hoz, a Papok Tanához.

Forrás: Mózes öt könyve és a haftarák, szerkesztette dr. Hertz J. H., a Brit Birodalom főrabbija. A magyar kiadást szerkesztették: dr. Hevesi Simon, dr. Guttmann Mihály, dr. Balassa József, dr. Lőwinger Sámuel, dr. Guttmann Henrik.

Ex 1,1 Ezek Izráel gyermekeinek nevei, akik Egyiptomba jöttek, valamennyien Jákóbbal jöttek, mindegyik a maga házanépével.

Ex 1,2 Reubén, Simeón, Lévi és Jehuda.

Ex 1,3 Jisszákár, Zebúlon és Benjámin.

Ex 1,4 Dán és Naftáli, Gád és Ásér.

Ex 1,5 És volt az összes lelkek száma, akik Jákóbtól származtak, hetven lélek; József pedig már Egyiptomban volt.

Ex 1,6 És meghalt József és összes testvérei és az egész nemzedék.

Ex 1,7 És Izráel fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország.

Ex 1,8 És támadt új király Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.

Ex 1,9 És szóla népéhez: Íme, Izráel fiainak népe nagy és hatalmasabb nálunk.

Ex 1,10 Rajta, bánjunk furfangosan velük, nehogy elszaporodjanak, mert ha háború lenne, ők is ellenségeinkhez csatlakoznának, harcolnának ellenünk és eltávoznának az országból.

Ex 1,11 Ezért helyeztek föléjük robottiszttartókat, hogy megtörjék őket terhes munkájukkal; és ők építettek tárházvárosokat Fáraónak, Pitómot és Ráamszészt.

Ex 1,12 De mennél jobban gyötörték a népet, annál inkább sokasodott és gyarapodott, úgyhogy megriadtak Izráel fiai miatt.

Ex 1,13 És rabszolgamunkára fogták az egyiptomiak Izráel fiait, kemény szigorúsággal.

Ex 1,14 És megkeserítették életüket súlyos szolgálattal agyaggal és téglavetéssel és minden rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálatukkal, amelyre kényszerítették őket keménységgel.

Ex 1,15 És szólt Egyiptom királya a héber bábaasszonyokhoz, akik egyikének neve Sifra, a másikának neve Púa volt.

Ex 1,16 És mondta: Midőn szülésben segédkeztek a héber asszonyoknak, tekintsetek a szülőszékre; ha fiú, öljétek meg, ha pedig leány, maradjon életben.

Ex 1,17 De a bábaasszonyok félték az Istent és nem cselekedtek úgy, amint mondotta nekik Egyiptom királya és életben hagyták a fiúgyermekeket.

Ex 1,18 Erre hivatta Egyiptom királya a bábákat és szólt hozzájuk: Miért cselekedtétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket?

Ex 1,19 És szóltak a bábák Fáraóhoz: Azért, mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi nők, hanem életerősek, szűlnek mielőtt eljön hozzájuk a bába.

Ex 1,20 És Isten megjutalmazta a bábákat és a nép tovább szaporodott és nagyon erős lett.

Ex 1,21 És mivel a bábák félték Istent, házakat épített számukra Isten.

Ex 1,22 Erre Fáraó megparancsolta egész népének, mondván: Minden születendő fiút a folyamba dobjatok és minden leányt hagyjatok életben.

Ex 2,1 És ment egy férfiú Lévi házából és feleségül vette Lévi leányát.

Ex 2,2 És fogant a nő és fiút szült és látta, hogy derék gyermek és rejtegette három hónapig.

Ex 2,3 És mikor nem tudta tovább rejtegetni, vett számára egy kicsiny gyékénykosárkát, betapasztotta azt gyantával és szurokkal és elhelyezte abba a gyermeket és kitette a sás közé a folyam szélén.

Ex 2,4 És ott állt a nénje távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

Ex 2,5 Ekkor lejött Fáraó leánya fürödni a folyóban és kísérő leányzói jártak a folyam partján; és ő megpillantotta a gyékénykosárkát a sás között és küldte szolgálóleányát, hogy hozza el.

Ex 2,6 És fölnyitotta és meglátta a gyermeket, és íme a fiú sírt. És megszánta őt és szólt: A héberek gyermekei közül való ez!

Ex 2,7 Ekkor a nénje szólott Fáraó leányához: Elmenjek-e és hívjak számodra szoptató nőt a héber asszonyok közül, hogy táplálja számodra a gyermeket?

Ex 2,8 És felelt neki Fáraó leánya: Menj! És ment a hajadon és hívta a gyermek anyját.

Ex 2,9 És mondta neki Fáraó leánya: Vedd ezt a gyermeket és tápláld őt nekem és én megadom a te béredet; és a nő vette a gyermeket és táplálta őt.

Ex 2,10 És felnőtt a gyermek és elvitte őt Fáraó leányához és az ő fia lett és elnevezte Mózesnek és mondta: Mivelhogy a vízből mentettem meg őt.

Ex 2,11 És történt azokban az időkben, midőn Mózes felnőtt, hogy kiment testvéreihez és látta nehéz robotmunkájukat és látta, amint egy egyiptomi férfi ver egy héber férfiút testvérei közül.

Ex 2,12 És fordult jobbra és balra és látta, hogy nincs ott senki más és lesújtotta az egyiptomit és elrejtette a homokban.

Ex 2,13 És kiment a második napon és íme, két héber férfiú civakodott egymással és szólt a bűnösnek: Miért bántod felebarátodat?

Ex 2,14 Az pedig felelt: Ki tett téged hatalmas férfiúvá, úrrá és bíróvá fölöttünk, vajon engem is meg akarsz ölni, amint megölted az egyiptomit? – És félelem fogta el Mózest és szólott: Bizonyosan ismertté lett már a dolog!

Ex 2,15 És midőn Fáraó is meghallotta ezt a dolgot, azon volt, hogy megölje Mózest. De Mózes elmenekült Fáraó elől és tanyázott Midján országában és leült egy kútnál.

Ex 2,16 Midján papjának hét leánya volt és ők eljöttek és vizet merítettek és megtöltötték a vályukat, hogy megitassák atyjuk juhait.

Ex 2,17 És jöttek a pásztorok és elűzték őket, de Mózes felemelkedett és segítségükre kelt és megitatta nyájukat.

Ex 2,18 És midőn hazaértek a leányok atyjukhoz, Reúélhez, ez így szólt: Miért érkeztetek ilyen korán haza a mai napon?

Ex 2,19 És feleltek: Egy egyiptomi férfiú megmentett bennünket a pásztorok kezéből és vizet is merített számunkra és megitatta a juhokat.

Ex 2,20 Ő pedig szólt leányaihoz: Merre van ő, miért hagytátok el azt a férfiút? Hívjátok ide, hogy egyék kenyeret!

Ex 2,21 És beleegyezett Mózes, hogy ott lakjék a férfiúnál és ő leányát, Cippórát feleségül adta Mózesnek.

Ex 2,22 És az asszony fiút szült és elnevezte őt atyja Gérsómnak, mert mondta: „Gér” jövevény voltam idegen földön.

Ex 2,23 És történt hosszú idő elteltével, hogy meghalt Egyiptom királya és Izráel fiai felsóhajtottak a rabszolgamunkából és feljajdultak és fohászkodásuk felszállt az Istenhez a rabszolgaságból.

Ex 2,24 És Isten meghallotta jajkiáltásukat és megemlékezett Isten Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.

Ex 2,25 És látta Isten Izráel gyermekeit és tudomást vett róluk Isten.

Ex 3,1 Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Hórébhez.

Ex 3,2 És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből és látta, hogy íme a tüskebokor tűzben ég és a tüskebokor el nem hamvad.

Ex 3,3 És szólt Mózes: Hadd menjek oda, hogy szemléljem ezt a nagy látványt, miért nem ég el a tüskebokor?

Ex 3,4 És látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni és kiáltott feléje Isten a csipkebokor közepéből és szólt: Mózes! Mózes! Ő pedig felelt: Itt vagyok.

Ex 3,5 És szólt: Ne közeledj ide, vesd le sarudat lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.

Ex 3,6 És szólt tovább: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! És Mózes eltakarta arcát, mert félt Isten felé tekinteni.

Ex 3,7 És szólt az Örökkévaló: Látva láttam népem szenvedését, amely Egyiptomban van és hallottam jajkiáltásukat gyötrőik miatt, mert ismerem fájdalmaikat.

Ex 3,8 És leszállottam, hogy kiszabadítsam őket Egyiptom kezéből és felhozzam abból az országból egy jó és tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi helyére.

Ex 3,9 És most, íme Izráel fiainak jajkiáltása elérkezett hozzám és láttam a kínzást, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.

Ex 3,10 Most tehát jöjj, hogy elküldjelek Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izráel gyermekeit Egyiptomból.

Ex 3,11 És szólt Mózes az Istenhez: Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izráel gyermekeit Egyiptomból?

Ex 3,12 És szólt Isten: Bizonnyal veled leszek és ez legyen számodra a jel, hogy Én küldöttelek: mikor már kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni Istent.

Ex 3,13 És szólt Mózes Istennek: Íme, ha én elmegyek Izráel gyermekeihez és azt mondom nékik, Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? – mit feleljek nékik?

Ex 3,14 És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok – és mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: Ehje, Ki a lét vagyok, az küldött tihozzátok.

Ex 3,15 És újra szólott Isten Mózeshez: Ekképpen szólj Izráel fiaihoz: Az Örökkévaló, Atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött tihozzátok; amaz az én Nevem örökre és ez az én emlékeztető nevem nemzedékről nemzedékre!

Ex 3,16 Menj és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd meg nékik: az Örökkévaló, Atyáitok Istene megjelent nékem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szólván: Megemlékeztem rólatok és arról, amit veletek művelnek Egyiptomban.

Ex 3,17 És elhatároztam: kihozlak benneteket Egyiptom nyomorúságából, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi országába, a tejjel-mézzel folyó országba.

Ex 3,18 És ők majd hallgatnak szavadra és akkor menjetek te és Izráel vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, most tehát hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.

Ex 3,19 De én tudom, hogy Egyiptom királya nem enged benneteket távozni, hacsak nem erős kar hatalma alatt.

Ex 3,20 És én kinyújtom karomat és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatételemmel, amelyeket végrehajtok benne és majd azután elbocsát titeket.

Ex 3,21 És akkor kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében és amikor távoztok, nem fogtok távozni üresen.

Ex 3,22 Hanem minden asszony kérni fog szomszédasszonyától és házában lakó nőtársától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat és ruhákat és fiaitokra és leányaitokra rakjátok azokat és így vegyetek sarcot Egyiptomon.

Ex 4,1 És szót emelt Mózes és mondta: De ők nem fognak hinni nekem és nem fognak hallgatni hangomra, hanem azt fogják mondani: Nem jelent meg néked az Örökkévaló!

Ex 4,2 És szólt hozzá az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És felelt: Pásztorbot.

Ex 4,3 És szólt Isten: Dobd a földre. Erre a földre dobta és kígyóvá változott, és Mózes menekült előle.

Ex 4,4 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki kezedet és ragadd meg farkát, és ő kinyujtotta kezét és megragadta és újra bottá változott kezében.

Ex 4,5 Azért, hogy higgyék el, hogy megjelent néked az Örökkévaló, őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene!

Ex 4,6 És szólt újra az Örökkévaló hozzá: Rejtsd kezedet kebledbe! – És kezét keblébe rejtette és mikor kihúzta onnan, íme keze poklossággal volt belepve, fehér volt, mint a hó.

Ex 4,7 És szólt: Tedd vissza kezedet kebledbe! – És visszatette kezét keblébe és kihúzta és íme ismét olyanná lett, mint a teste.

Ex 4,8 És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára.

Ex 4,9 De ha nem hinnének e két jelnek sem és nem hallgatnának hangodra, akkor végy a folyam vizéből és öntsd a szárazföldre és a víz, amelyet a folyamból veszel, vérré változik a száraz földön.

Ex 4,10 És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt, sem amióta először szóltál szolgádnak, hanem nehézajkú és nehézbeszédű vagyok én.

Ex 4,11 És szólt hozzá az Örökkévaló: Ki az, aki szájat alkotott az embernek avagy ki teheti némává, vagy süketté, látóvá vagy pedig világtalanná? Nemde én, az Örökkévaló?

Ex 4,12 Most tehát menj és én a te szájaddal leszek és tanítalak arra, hogy mit beszélj!

Ex 4,13 És felelt Mózes: Kérlek, Uram, küldj üzenetet bárki mással, akit küldeni akarsz!

Ex 4,14 És föllobbant az Örökkévaló haragja Mózes ellen és szólt: Hiszen ott van Áron, a te testvéred, a lévita? Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Ő máris elébed indul és midőn meglát téged, örvendeni fog szívében. 

Ex 4,15 Beszélj őhozzá és helyezd a szavakat szájába, én a te száddal leszek és az övével és tanítalak benneteket, hogy mit műveljetek.

Ex 4,16 És szóljon ő helyetted a néphez és ő legyen neked a szájad helyett, te pedig légy neki Isten helyében.

Ex 4,17 Ezt a pásztorbotot pedig vedd a kezedbe, amellyel művelni fogod a csodajeleket.

Ex 4,18 És ment Mózes és visszatért apósához, Jeterhez és szólott hozzá: Hadd menjek, kérlek, hadd térjek vissza testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hadd lássam, élnek-e még? És szólt Jitró Mózeshez: Menj békével!

Ex 4,19 És szólt az Örökkévaló Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak azok az emberek mind, akik életedre törtek.

Ex 4,20 És vette Mózes feleségét és fiait és szamárhátra ültette őket és visszatért Egyiptom országába és kezébe vette Mózes Istennek botját.

Ex 4,21 És szólt az Örökkévaló Mózeshez? Amidőn mégy, hogy visszatérj Egyiptomba, nézd, hogy végrehajtsad Fáraó előtt mindama csodákat, amelyeket kezedbe tettem; de én megkeményítem az ő szívét és nem fogja elbocsátani a népet.

Ex 4,22 És akkor mondd meg Fáraónak, így szólt az Örökkévaló: Izráel az én elsőszülött fiam.

Ex 4,23 És én megmondtam neked, bocsásd szabadon fiamat, hogy szolgáljon engem; te pedig vonakodtál szabadon bocsátani őt, ezért íme én megölöm a te elsőszülött fiadat!…

Ex 4,24 Ezután történt útközben, hogy a szálláshelyen Istennek küldötte elérte őt és meg akarta ölni.

Ex 4,25 De Cippóra éles kovakövet vett elő és körülmetélte fiát és megérintve őt lábainál, szólott: véren szerzett jegyesem vagy nékem!

Ex 4,26 És midőn megszűnt a veszély, mondta: A körülmetélés vérén szerzett jegyesem ő nekem!

Ex 4,27 És szólt az Örökkévaló Áronhoz: Menj Mózes elébe a sivatagba; és Áron ment és találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta.

Ex 4,28 És Mózes közölte Áronnal az Örökkévalónak minden szavát, amellyel őt küldte és a jeleket mind, amelyek felől parancsot adott neki.

Ex 4,29 És mentek Mózes és Áron és összegyüjtötték Izráel gyermekeinek összes véneit.

Ex 4,30 És előadta Áron mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek mondott és elvégezte mind a csodajeleket a nép szeme előtt.

Ex 4,31 És a nép hitt; és midőn hallották, hogy az Örökkévaló megemlékezett Izráel fiairól és látta az ő szenvedésüket, meghajoltak és a földre borultak…

Ex 5,1 Ezek után Mózes és Áron elment és így szóltak Fáraóhoz: Így szól az Örökkévaló, Izráel Istene, bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a sivatagban!

Ex 5,2 És szólott Fáraó: Ki az Örökkévaló, hogy én hallgassak hangjára, hogy elbocsássam Izráelt? – Nem ismerem az Örökkévalót és Izráelt sem bocsátom el!

Ex 5,3 És szóltak: A héberek Istene megjelent nekünk, hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek, nehogy dögvésszel vagy karddal támadjon meg bennünket!

Ex 5,4 És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron, miért riasztjátok el a népet munkájától? Menjetek a magatok dolga után.

Ex 5,5 És szólott Fáraó: Íme, a föld népe most nagyszámú és ti elzavarjátok őket munkájuktól.

Ex 5,6 És parancsot adott Fáraó azon a napon a nép robottisztijeinek és felügyelőinek, mondván:

Ex 5,7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap és tegnapelőtt, hanem ők maguk menjenek és gyüjtsék össze tallózva maguknak a szalmát!

Ex 5,8 De a téglák számát, amit elkészítettek tegnap és tegnapelőtt, rójátok rájuk, ne vonjatok le belőle, mert renyhék ők, azért kiáltoznak, mondván: Menjünk, áldozzunk Istenünknek.

Ex 5,9 Legyen nehezebb a munka az embereken és azzal foglalkozzanak és ne forduljanak hazug beszédek felé.

Ex 5,10 És kimentek a nép robottisztjei és felügyelői és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó, nem adok nektek többé szalmát!

Ex 5,11 Ti magatok menjetek és szerezzetek magatoknak szalmát, onnan, ahol találtok, mert nem lesz levonva a ti munkavégzéstekből semmi!

Ex 5,12 És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy szedjenek töreket szalmának.

Ex 5,13 A robotmesterek pedig sürgették őket, mondván: végezzétek el munkátokat, a minden napra kiszabott részt a maga napján, épúgy, mint mikor megvolt a szalma!

Ex 5,14 És megbüntették Izráel fiainak felügyelőit, akiket Fáraó robottisztjei föléjük helyeztek, mondván: miért nem végeztétek el kiszabott részeteket a téglavetésben, mint tegnapelőtt és harmadnap, sem tegnap, sem ma?

Ex 5,15 Erre elmentek Izráel fiainak felügyelői és felkiáltottak Fáraóhoz: Miért bánsz így szolgáiddal?

Ex 5,16 Szalmát nem adnak szolgáidnak és – azt mondják – készítsetek téglákat és íme, a te szolgáid verést szenvednek, de a bűn a te népedé.

Ex 5,17 És szólt Fáraó: Renyhék vagytok, renyhék, azért mondjátok, hadd menjünk és áldozzunk az Örökkévalónak.

Ex 5,18 És most menjetek, dolgozzatok, szalmát nem kaptok s a téglák számát szolgáltassátok be!

Ex 5,19 És Izráel fiainak felügyelői látták, hogy azok rossz helyzetbe kerültek, midőn mondták nekik: ne csökkentsétek tégláitok napi számát!

Ex 5,20 És találkoztak Mózessel és Áronnal, akik velük szemben állottak, midőn kiléptek Fáraótól.

Ex 5,21 És szólottak hozzájuk: Tekintsen rátok az Örökkévaló és legyen bíró, amiért útálttá tettétek a mi páránkat is Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy legyilkoljanak minket.

Ex 5,22 És visszatért Mózes az Örökkévaló színe elé és szólt: Uram, miért tettél rosszat ezzel a néppel, minek is küldöttél engem?

Ex 5,23 Mert amióta elmentem Fáraóhoz, hogy beszéljek Nevedben, még rosszabbul bánt ezzel a néppel és Te nem mentetted meg a Te népedet.

Ex 6,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Most fogod látni, mit cselekszem Fáraóval, mert erős kar alatt el fogja bocsátani, erős kar alatt el fogja őket űzni országából!

* * *

Magyarázatok a hetiszakaszhoz

A Világ Igazai: királynők és szülésznők

Mózes azért nőhet fel, mert akadnak olyan nem zsidó nők, akik az életüket kockáztatják érte, szegény bábák és gazdag hercegnők. A Világ Igazai, akik félik az Örökkévalót.

Sifra és Pua bábaasszonyok a héber Biblia mellékszereplői. Szülésznők, akiknek megparancsolja a Fáraó, hogy öljenek meg minden megszülető fiúgyermeket. A hetiszakasz szerint „héber szülésznők”, úgy tűnik, zsidók. De mi indokolja, hogy a fáraó, Egyiptom ura héber rabszolgákat bízzon meg bármivel, legfőképp azzal, hogy saját közösségük gyerekeit irtsák ki? Van a szószerkezetnek, a „héber szülésznők”-nek egy másik, sokáig kissé háttérbe szoruló olvasata, ha nem jelzős, hanem birtokos szerkezetként értjük. 

A „héberek szülésznői”, olyan szülésznők, akik a héber asszonyokat segítették. Ha elfogadjuk, ez az értelmezés azt jelenti, hogy ők maguk nem voltak zsidók. Egy midrás, rabbinikus kommentár felsorolja őket azok között a nem zsidó nők között, akik segítették Izrael népét. Sokan voltak. Feltűnően sokan. A nők különösen kitüntették magukat a héber Bibliában, a Világ Igazai között.

A bábaasszonyok kemény munkát végző proletárasszonyok voltak, de volt egy segítőjük Egyiptom csúcsán, az uralkodói palotában. A fáraó lánya. A szülésznők, mivel félték az Örökkévalót, nem hajtották végre a fáraó gonosz parancsát és azzal védekeztek, hogy a zsidó asszonyok életerősek, mire kiérnek, már maguktól megszülik a gyerekeiket. Félték az Istent, tehát parancsra sem öltek embert, pláne nem újszülöttet, gyereket. Ha zsidó, ha nem. 

Van olyan Istenhit, amely közös bennünk, zsidókban és nem zsidókban. A legalapvetőbb erkölcsi törvények tisztelete az, ami összeköt mindannyiunkat, akik féljük Őt. Összeköti a zsidókat a nem zsidókkal, a bábasszonyokat a hercegnőkkel, megteremti a gyerekeket féltő nők szövetségét minden etnikai, társadalmi, vallási határon túl. Mózes megmentőinek szövetségét. 

Erről a nagy vallásközi és nemzetközi szövetségről tanít a Tóra, arról, hogy, bár mindannyian más oldaláról ismerjük Őt, mindannyian ugyanazt az Örökkévalót ismerjük. Az egyiptomi asszonyok a Világ Igazainak mintái, őket követték végig a történelem folyamán az üldözött zsidók és nem zsidók megmentői.

A mostani hetiszakasz érthető akár a másokért, a gyerekekért minden áldozatra kész, a parancsot, a saját közösségéhez fűződő lojalitást, a saját apjuk embertelenségét is bármikor megtagadni hajlandó nem zsidó nők magasztos szövetségének magasztalásaként is.

Éljenek ők most, a bátor nem zsidó nők, akiknek Mózes tanítónkat köszönhetjük.

Forrás: MAZSIHISZ.HU

* * *

Radnóti Zoltán: Egybeolvadva

Sokszor keressük Isten tulajdonságait. Milyen is ő valójában? Honnan vehetem észre, hogy ott van valahol? Pedig léptem-nyomon mesél nekünk róla a Tóra.

Például ebben a mondatban: „És látta Isten Izráel gyermekeit, és tudomást vett róluk Isten.” (II/25.) „Ráá" és "jádá" –  a mondat két igéje... Lát és tud... Isten lát? Isten tud? Ezek teljesen emberi tulajdonságok!

1. Meglátni valakit…Ez annyit tesz, hogy felfigyelni arra, amit megpillantott. Olyasfajta figyelem, ami azzal jár, hogy lesz reakciója a szemlélőnek, ez esetben az Örökkévalónak.

2. És mit jelent az Örökkévaló részéről a tudomásulvétel? Vegyünk egy példát! Valaki jön szembe velem az úton, akit nem ismerek – lényegében nem észlelem őt, nem látom. Ugyanígy teszünk, ha olyan jön szembe, akit ismerünk, de nem szeretünk.Á m ha ismerős jön szembe? Őt észleljük, róla tudomást veszünk.

A Tóra üzen! Ez a két ige azt mutatja, hogy az Örökkévaló meglátta, meghallotta és megértette a zsidó nép fájdalmát. Ami természetes is, ám Isten azt vette észre, hogy a zsidó nép végre hozzá szól, hogy emlékszik rá. És ekkor minden megváltozik!

De ha elmerülünk a zsidó misztikus szövegértelmezésben, akkor meglátjuk, hogy az odafigyelés sokféle lehet. Ha jobban megnézzük a szavakat, akkor látjuk, hogy ez az ige (jádá = tud) ugyanaz, mint amikor Ádámról írja a Tóra, hogy intim viszonyba került Évával.J ádá = megszerette, szereti, eggyé válik vele.

Mózes belép a zsidó történelembe, ám ő csak akkor lesz hiteles, ha átérzi mindazt a csodát, amit Isten jelenthet a népének. Akkor és ott kollektív módon megtanulta a zsidó nép, hogy milyen is az a szeretet, ami az emberbe –  a teremtéskor – bele lett lehelve:

    – felfigyelve a másik gondjaira,
    – szeretetteli és bensőséges viszonyt alakítva ki.

És ezen bensőséges kapcsolódás miatt tud Isten (és ember) azokra az erényekre gondolni, amelyek ekkor még nem is jellemzik a népet. (Ahelyett, hogy például a meglevő hiányosságokra gondolna.) 

A jó hírem, hogy ezek a tulajdonságok benned is ott élnek! Az Örökkévaló előbb szavaz bizalmat nekünk, mielőtt bemutatnánk neki, hogy mit vagyunk hajlandók megtenni és mire leszünk képesek a jövőben. És itt a zsidó nép…

Mondhatnók, csak arra voltunk képesek ott, Egyiptomban (túlnyomó részben bálványimádó népként), hogy panaszunkat elsírtuk az Örökkévalónak. Mélyponton fizikailag, szellemileg, lelkileg, amikor úgy tűnt, nincs kiút: hozzá fordultunk. 

És a Tóra szerint ennyi elég volt Istennek ahhoz, hogy gondjaiba vegyen minket! Hogy előbb lépjen közbe, mintsem arra érdemesnek mutatkoznánk. Bízik bennünk, hogy majd egyszer képesek leszünk elfogadni a Tórát. Pedig ekkor még nagyon messze vagyunk a „megcselekedjük és meghallgatjuk” kijelentéstől.

Tiszteltjeim, nem bonyolult dolog ez! A bennünk élő, egyik legfontosabb isteni attribútum, hogy képesek vagyunk bármit életben tartani az emlékezettel és szeretetünkkel .És a bennünk élő egyik legfontosabb zsidó attribútum, hogy a Tórára úgy tekintünk, mint a minden volt, mostani és leendő zsidót magához kötő törvényre. Ami értünk van. És ez a kettő bennünk találkozik, hiszen nemcsak minket köt Önmagához, de Őt magát is hozzánk.Csodás kölcsönösség, mint Ádám és Éva egyesülése, vagy az Énekek Énekének szerelmespárja. 

Ugye emlékezünk a két igére? 

Meglátni, szeretettel rátekinteni, viszonozni a másik szempillantását. Megismerni, megfelelő érzékenységgel és intimitással közeledni. Igen! Számíthatunk egymásra, de csak a szereteten alapuló kölcsönös megismerés és elfogadás alapján. 

És így és ekkor születik meg a zsidó nép! Mázl tov!

Forrás:  Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

Szerdócz Ervin: Tiszteljétek is az asszonyt,
ne csak szeressétek!

„És szólt Egyiptom királya a héber bábaasszonyoknak, akik egyikének neve Sifra, a másiknak neve Pua volt.”
(I.M. 1/15.)

Smot  néven ismert Mózes II. könyve  a zsidó nép első diaszpóra-történetével kezdődik. Ábrahám  Ősapa életével kapcsolatosan jegyezte meg a troyes-i Rasi  (1040-1105) Talmud- és Tóra kommentátor: „ha valaki szülőföldjét elhagyni kényszerül, három dologban éri vesztesség: hírnévben, anyagi helyzetben és gyereknemzésben".

Obadja ben Szforno  (1475-1550) itáliai kommentátor, filozófus, orvos a kommentárjában kifejti: „Amikor őseink rabszolgák voltak, az egyiptomiak meg akarták akadályozni szaporodásukat, hogy eltöröljék Izrael népét. Ennek érdekében hajnaltól szürkületig kemény munkával sújtották őket, és arra kényszerítették a férfiakat, hogy ne térjenek haza, hanem a mezőn aludjanak”. 

A zsidó férfiakat aggasztotta, hogy feleségeik lemondanak róluk és egyiptomi férfiaké lesznek. Úgy érezték, hogy képtelenek asszonyaik szemébe nézni. Nem volt lehetőségük védelmet nyújtani, megvédeni feleségeiket az egyiptomiaktól, hiszen rabszolgák voltak. Az asszonyok azonban nem mondtak le róluk, hanem minden nő azt mondta férjének: 

„Bár megvetett rabszolga vagy az egyiptomiak szemében, az én szememben viszont értékes és fontos. Ahogy boldogan fogadnálak, ha egy tiszteletre méltó munkából térnél haza, úgy boldogan fogadlak bármilyen helyzetben.” 

És a feleségeknek köszönhetően „…. Izrael fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország. (II.M. 1/7.) 

Ekkor a fáraó utasított két bábaasszonyt, hogy az újszülött fiúkat öljék meg. A bábaasszonyok azonban nem engedelmeskedtek parancsának. Bölcseink megkérdezték: ki volt a két bábaasszony, akiket néven nevez a Tóra? Elvégre nem csak két bábaasszony lehetett a héberek között.

Talmud Sota11b  szerint a két bábaasszony: Sifra (vagyis  Mózes anyja, Jocheved) és Pua , Mózes nővére (Mirjám) volt. A midrás irodalomból többet tudunk meg kettőjükről: Sifra tisztította meg a gyermekeket, amikor vérrel borítva kijönnek anyjuk méhéből. A kivételes képességű Púa  a halottnak hitt héber gyermekeket borban fürdette és így életre keltette. (Smot Rabba 1/13)

Más helyen az olvasható, hogy Púa (azaz Mirjám, Mózes nővére) apja, Amram ellen fordult, aki az akkori a Szanhedrin (bíróság) feje volt. Amram ugyanis, miután a Fáraó elrendelte, hogy ha az újszülött fiúgyermek vettessék a folyóba, utasította a zsidókat, hogy tartózkodjanak a házasélettől, a gyermeknemzéstől. Azzal érvelt, hogy ha a fáraó parancsára meg fogják ölni a fiukat, jobb, ha meg sem születnek. Lányok tekintetében Amram azzal érvelt, hogy ha a fiúgyermekek nem maradnak életben, a felnőtt lányok az egyiptomiak feleségei lesznek, gyermekeik is egyiptomiként nőnek fel. Mit tett Amram? A feleségével, Jochevedettel (példát mutatva népének) nem élt többé házaséletet, majd rövidesen el is vált tőle, amikor az már három hónapos terhes volt. Példáját követve a zsidók mind elváltak feleségeiktől.

Erre Púa, azaz Mirjam, Amram lánya azt mondta apjának: 

„ a rendeleted kegyetlenebb Fáraóénál. Az övé ugyanis csak a fiúgyermekekre vonatkozik, a tied a fiú és lánygyermekekre egyaránt vonatkozik. A gonosz Fáraó rendeletét megtartják vagy sem. Te viszont igaz jámbor, cadik vagy! A te rendeletedet meg fogják tartani. Nem születik zsidó gyerek és a nép kihal". 

Amram a lánya dorgálására visszavette feleségét, minek utána a rabszolga zsidó férfiak is mind visszavették feleségeiket. (Smot Rabba 1/20.)  Ezek után a zsidók „..szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek…” (II.M. 1/7.)

„Az asszony hozza az áldást, az asszony miatt kerüli a baj a házat, az asszonnyal jön a boldogság. Tiszteljétek az asszonyt, ne csak szeressétek' – mondta rabbi Chelbo.

– Tiszteljétek asszonyaitokat – mondta rabbi Rává, a nagy bölcs a machuzabeli zsidóknak –, mert csak általuk lesztek erősekké és gazdagokká.” (Kidusin 82.b.)

Minden sikeres férfi mögött egy szerető nő áll, szól a népi megfigyelés. A példából kikövetkeztethető, hogy az „Ám Izrael Háj” („Él a zsidó nemzet”) az asszonyoknak köszönhető. Asszonyoknak, akik spirituálisan mindig is közelebb álltak Istenhez!

Forrás: Mazsihisz.hu


mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek