Isten parancsot ad, hogy szentélyt építsenek számára, hogy legyen hely, ahol megélhetik az „Isten közeli élet” tudatának élményét – írja a TRUMÁ hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin rabbi.
A Midrás Jálkut szerint, amikor a felszólítás elhangzott, Mózes megrettent: „Egek Ura, de hiszen ez áll: „Tele van az egész föld dicsőségeddel.” (Jes. 6/3) Hogyan készítsünk számodra szentélyt? Isten erre azt mondta Mózesnek: „Bízz teljes szívedből az Örökkévalóban és ne hagyatkozz a saját értelmedre.” (Péld. 3/5)
Mózes folytatta: Azt mondod: „Hozzanak nekem adományt!” (II.M. 25/2) De ha a föld minden kincsét elhoznánk eléd, az se lenne elég áldozatul neked.” „Akkor azok, akik félték az Urat, szóltak egymáshoz, és az Úr hallgatta és hallgatta, és az emlékezés könyve íródott előtte azoknak, akik félik az Urat, és az ő nevére gondolnak." (Maleáki 3:16) Isten erre így folytatta: „Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét, és nem bűnhődik senki mindazok közül, akik bíznak benne.” (34.Zsolt/23)
Israel Elijahu Weintraub litván rabbi (1932-2010) szerint Mózesnek igaza volt abban, hogy még ha meg is tudnánk ragadni az egész eget és az egek feletti eget, akkor sem tudnánk megragadni az Örökkévaló egyediségét, dicsőségét és magasztosságát. Mindazonáltal Isten a Szentély építésének parancsával lehetőséget adott arra, hogy a zsidó nép felfogjon valamit Isten nagyságából és megélhesse az „Isten közeli élet” tudatának élményét.
A Midrás irodalom érdekes példával szolgál a kérdés szemléltetéséhez.
„A királynak volt egy lánya. Jött egy másik uralkodó és feleségül vette, majd a feleségével együtt haza akart térni. A király (az apa) így szólt: az egyetlen lányomat adtam hozzád feleségül, képtelen vagyok megválni tőle, de azt sem mondhatom neked, hogy ne vidd el magaddal, hiszen a feleséged. Inkább tegyél velem jót: bárhova is mész, ott készíts nekem egy szobát, hogy veletek lakhassam, mert nem tudok megválni a lányomtól.”
Isten így szólt Izraelhez: „Nektek adtam a Tórát, de nem tudok tőle megválni, ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy ne vegyétek el. Inkább ezt kérem: bárhová is mentek, készítsetek nekem házat, hogy abban lakozzam”. Amint írva van: „készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közöttük” (M.II:25/8). A szövegben az áll „hogy közöttük lakozzam!”, azaz az ígéret minden emberre vonatkozik.
Tánchuma, Nászo a következőképpen fogalmaz: „Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot, azt akarta, hogy lakhelye legyen az Egek alanti (földi) világban.”
Mit jelent „Isten hajléka”? Hiszen Isten jelenléte mindent kitölt és mindenütt jelen van és „nincs hely rajta kívül.” Menachem Mendel Morgenstern (1787-1859) kocki rabbi mondta: „Isten ott van, ahova beengedik”.
