Binjomin rabbi: Bikurim, avagy a tökéletes hála ereje

– Mi köze a gyümölcseink legjavának az egyiptomi szabaduláshoz? Egyáltalán: mi teszi ezt az alkalmat ennyire különlegessé, ünnepiessé? – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija mostani hetiszakaszunk, a KI TÁVÓ  hetiszakasz kapcsán az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin legújabb számában.

Aktuális hetiszakaszunk az év olvasmányainak egyfajta záróakkordja. Leghosszabb szakaszáról, a parancsolatok be nem tartásáért járó részletes feddésekről [tocháchá] a Talmud így ír:

„Érjen véget az év és érjenek véget az átkai” (Megilá 31b)

Szemben az előző hetiszakasszal, ami a micvákban a leginkább gazdag volt, a mostani hetiszakaszban a micvák gyakorlatilag véget érnek. A Tóraolvasás hátralévő heteiben, Mózes beszédének zárásában ugyan fontos alapelvek hangoznak majd el, de ugyanolyan formában már nem következnek törvények, ahogyan az elmúlt hetek során olvashattuk. 

Talán észre sem vesszük: amikor a mostani hetiszakaszt éppen hogy csak elkezdjük olvasni, akkor valójában egy hosszú folyamatnak a legvégét olvassuk. 

A micvák vége pedig a bikurim [első gyümölcsök] micvája: 

„Vegyél a legjavából a föld minden gyümölcsének […] és tedd azt kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet az Örökkévaló Istened választ, hogy oda helyezze Nevét.” (Mózes 5., 26:2) 

Ez az utolsó micva ugyan egyszerűnek látszik a felszínen, viszont ha a részleteiben alaposabban elmélyedünk, azt találjuk, hogy megfejthetetlennek tűnő rejtélyekkel van körülvéve.

Binjomin rabbi magyarázatát teljes terjedelmében az OMEK magazinban olvashatják.