Ki kell nyitnunk Eötvös Károly múltból küldött „palackpostáját”

– Kiállni habozás nélkül, vállalni a kockázatot az igazság védelmében és közben nem merevedni hősi pózba, vigyázni a nagyképűség, az önigazolás és a vészes komolyság kísértéseivel a különösen komoly és komor időkben – mondta Eötvös Károly szellemiségét méltatva Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke az ELTE jogi karán, ahol ma kezdődött egy több napos konferencia a híres jogász-író munkásságáról. 

„Eötvös Károly ébresztése – A Vajda aktualitása a 21. században” címmel ma kezdődött meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán az a 3 napos tudományos tanácskozás, amelynek célja Eötvös Károlynak az ő szellemi rangjához méltó megerősítése a magyar kulturális és politikai hagyományban, valamint minél több fiatal bölcsész, jogász és társadalomtudományi hallgató megismertetése Eötvös munkásságával. 

A jogászok, irodalomtörténészek, történészek, filozófusok, társadalomtudósok, filmes alkotók részvételével zajló konferencia szervezője az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, támogatói pedig a Mazsihisz, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara, valamint az ELTE Bölcsészettudományi Kara.

A tanácskozást Majtényi László jogtudós, egyetemi tanár nyitotta meg, aki beszédében felidézte: az  Eötvös Károlyról rendezendő tanácskozás gondolata Sükösd Miklós szociológustól származik, aki egyszer úgy jellemezte Eötvös Károly munkásságát, hogy az „palackposta-üzenet” a múltból a jövőnek. Hiszen a jogász-író Eötvös olyan alkotó volt, aki íróként voltaképpen egyetlen történetet sem talált ki, hanem azt írta meg, amit saját maga látott és tapasztalt, vagy a múltból igaznak értékelt. Ezért egy ilyen tanácskozás célja az – folytatta Majtényi –, hogy törje össze ezt a bizonyos „palackpostát”, hogy a benne rejlő üzenetet az üveg torzító hatása nélkül láthassuk színről-színre.

A tanácskozást Majtényi László nyitotta meg

– Össze kell törni ezt a szimbolikus palackot legalább a magunk számára, hogy a felejtés homályából végre előbukkanjon Eötvös Károly arcéle – fogalmazott a professzor. – Hiszen a felejtés olyannyira utolérte Eötvöst, hogy 1970-75 között, mialatt én az ELTE jogi karának padjait koptattam, egyszer sem hallottam A nagy per, amely ezer éve folyik, s mégsincs vége című munka szerzőjének nevét az egyetemen. Ami jellemzően mutatja azt a kollektív traumát, amely a nagy perről és annak mai jelenségeiről minha tudomást sem akarna venni.  

Majtényi László az említett Eötvös-mű kapcsán azt mondta:

– Bevallom, engem a mai napig nyomaszt ez a cím: A nagy per, amely ezer éve folyik, s mégsincs vége. Mert hiszen tiszta lelkiismerettel kimondhatjuk-e, hogy az a bizonyos nagy per, a tiszaeszlári vérváddal ártatlanul megvádolt zsidók ügye véget ért? Gondoljunk csak arra: éppen néhány napja történt, hogy pár részeg suhanc Hitlert éltetve szemetet dobált a Dohány utcai zsinagógára, majd le is vizelte. Nagyszerűnek tartom azt a választ, amelyet erre adott a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége: a Mazsihisz meghívta az elkövetőket, hogy meséljenek nekik a holokausztról. A Mazsihisz válasza messzemenően megfelel Eötvös Károly, vagy éppen Bibó István intencióinak.

A professzor végül azt mondta: aktuális Eötvös szellemisége annak láttán is, hogy Oroszországban milliók hiszik el azt, hogy  Oroszország szándékos befeketítésének céljával a most zajló orosz-ukrán háborúban az ukránok saját maguk követnek el tömeggyilkosságokat saját maguk ellen. „Aki ilyen képtelenségeket ma el tud hinni, az holnap el fog hinni egy új vérvádat is” – zárta gondolatait Majtényi László.

A tanácskozás résztvevőit ezután Heisler András, a Mazsihisz elnöke üdvözölte, aki a zsidó hagyomány egyes ceremoniális elemeinek felidézésével kezdte beszédét. Mint elmondta: egy valódi zsidó vallási esküvőn hagyományos rítus szerint a vőlegény – a jeruzsálemi szentély pusztulására emlékezve – eltör egy poharat, széder este pedig, amikor a rabszolgasorsból való megmenekülésünket ünnepeljük, a tíz csapás említésekor egy-egy csepp bort hintünk az asztalra, így ejtve ellenségeink szenvedéseiért szimbolikus könnyeket. 

Heisler András köszönti a résztvevőket (mellette Gábor György professzor)

Hozzátette: Izraelben a Jom Hazikaron emléknapján tegnap emlékeztek meg az elesett katonákról, a hősi halottakról, a terrorizmus áldozatairól, a mai nap pedig a  Jom Hacmaut, azaz Izrael függetlenségének örömünnepe. A Jom Hazikaron és a Jom Hacmaut mindig egymás után következik, azaz a gyász és az öröm a zsidó gondolkodásban mindig együtt jár – fogalmazott Heisler András.

– S hogy miért ezzel a különös dichotómiával kezdtem köszöntőmet? – tette föl a kérdést. – Mert egy 1883-as történelmi siker és egy 2022-es szégyen kettősségéről akartam szólni.

Ezt a dichotómiát kifejtve Heisler András elmondta: egyrészt Eötvös Károly és ügyvédcsapata annak idején fantasztikus munkával, egy káprázatos, hét órás védőbeszéddel darabokra szedte a középkor óta rendszeresen visszatérő igaztalan vérvádat. 1883. augusztus 3-án ennek köszönhetően felmentették a megvádolt tiszaeszlári zsidókat. Másrészt azonban ezen a héten megalakult a magyar Országgyűlés, benne egy olyan szélsőjobboldali párt képviselőivel, akiknek vezetője 2008. április 7-én, azaz pontosan 125 évvel a tiszaeszlári vérvádat követően egy tragikus körmendi gyermekgyilkosság kapcsán újra a zsidók vérvádjáról írt – mondta az elnök.

A konferencia helyszíne

Heisler András ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: szerinte hiba lenne, ha egy Eötvös Károlyról szóló konferencia kizárólag a nagy perről szólna. 

– Eötvös Károly ügyvédi munkája mellett az egyik legnagyobb magyar anekdotázó és ízesen elbeszélő szellemóriás volt – mondta. – A Tiszaeszlárról szóló visszaemlékezése is efféle nyelven íródott, lendületes, láttató próza. A nagy per megmutatta, hogy Eötvösnek az igazsághoz való makacs ragaszkodása megfér kedélyességével. Jurátusként jól tudta, mikor kell latba vetni az igazságért okos szellemességét, meggyőző erejét. Eötvös alakját éppen az teszi különösen vonzóvá, hogy komoly, de kedélyes ember maradt. Miközben a jog, az érvelés, a kérlelhetetlenül előre haladó logika igazságában hitt, nem vált mániákus, önimádó jogi vezérré. Amit talán a leginkább tanulhatunk tőle, éppen ez. 

„Kiállni, habozás nélkül, vállalni a kockázatot az igazság védelmében és közben nem merevedni hősi pózba, hanem anekdotázni tovább, vigyázni a nagyképűség, az önigazolás és a vészes komolyság kísértéseivel a különösen komoly és komor időkben. Ez abban is segít bennünket, hogy egy lassan hanyatló közjogi és világrendben megérezzük a nehéz idők előszelét, amelyet ugyan nemzedékekre készítenek elő, de gyakorta alig él túl akár egyet is” – hangsúlyozta a Mazsihisz elnöke. 

Iványi Gábor lelkész

A tanácskozás résztvevőit röviden köszöntötte Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke is, aki így fogalmazott: a vérvád olyan vírus, amelyet elpusztítani nem lehet, újra és újra visszatér, ezért újra és újra harcolni kell ellene. 

A konferencia ma az ELTE jogi karán zajlik, holnap az ELTE Bölcsészettudományi Kara lesz a helyszín, majd a tanácskozás a Rumbach-zsinagógában fejeződik be e héten vasárnap. A konferencia záróeseményeként a Rumbach-ban  vasárnap délután 3 órától levetítik Erdély Miklós 1977-ben készült, Verzió című filmjét, majd Groó Diána és Báron György beszélgetését hallgathatják meg a nagy per filmterveiről és filmfeldolgozásairól. 

A tanácskozás teljes programja ezen a honlapon olvasható.

(Címlapkép: az ELTE jogi karának főépülete, a tanácskozás színhelye)