Ma 165 éve született Baumhorn Lipót, a nagy zsinagógatervező

A Komárom-Esztergom vármegyei Kisbéren 1860. december 28-án, azaz ma 165 éve született Baumhorn Lipót, a magyar historizmus és szecesszió egyik legjelentősebb építésze, akinek neve elválaszthatatlan a magyarországi zsidó közösségek aranykorától. Zsidó identitása és szakmai életútja szorosan összefonódott a dualizmus kori neológ zsidóság társadalmi és kulturális felemelkedésével. Legyen áldott az emléke!

Baumhorn Lipót mestere a kor jelentős építésze, Lechner Ödön (1845-1914) volt, akinek a hatását egész pályáján érzékelhetjük: a historizáló formák, a keleti motívumok és a modern szerkezeti megoldások bátor ötvözése jellemzi munkáit. 

Baumhorn Lipót (1860-1932)

Életművének középpontjában a zsinagógaépítés áll: mintegy húsz zsinagógát tervezett a történelmi Magyarország területén, többet, mint bárki más a korszakban. Legismertebb alkotása a szegedi Új Zsinagóga, amely nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik legnagyobb és legszebb zsinagógája. Kupolája, belső tere, szimbolikája egyszerre fejezi ki a zsidó hagyományt és a modern magyar zsidó polgárság gyarapodását és önbizalmát. 

A szegedi Új Zsinagóga kupolája

Ugyancsak kiemelkedő művei a szolnoki, az esztergomi, a nyíregyházi és a losonci zsinagóga, amelyek mind a helyi zsidó közösségek erejét és önazonosságát hirdették. De Baumhorn Lipót nemcsak zsinagógákat tervezett: nevéhez fűződnek bérházak, banképületek és középületek is, például a szegedi Gróf-palota. 

A szegedi Új Zsinagóga homlokzata. Fotók: Mazsihisz.hu

Munkái ma is állnak, tanúi egy világnak, amelyet a 20. század tragédiái elsöpörtek. Életműve így tehát nem pusztán építészeti örökség, hanem emlékeztetés arra, hogy milyen sokat adott ennek az országnak a magyar zsidó polgárság, amely nélkül a mai Magyarország városainak arculata elképzelhetetlen. Baumhorn Lipót alkotási azt a hitet és alkotóerőt tükrözik, amelyet tragikusan megtört a holokauszt példátlan rettenete.

Éltető forrásként fakadjon áldás emlékéből!