Ma 100 éve született Kabos László, a „kis Kabos”

2023. Szeptember 28. / 08:26


Ma 100 éve született Kabos László, a „kis Kabos”

Édesapja sógorának, a nagy Kabos Gyulának, persze, csak a kisöccse volt a mindent makacs életigenléssel kinevető, apró termetű slemil, mindenki becézett kedvence, aki segített elviselni a vigasztalan szocializmust. Aki el is játszotta A veréb is madárban, hogy nem megy innen sehová, aki csak itt volt otthon, a Vidám Színpad és a Dohány utcai Zsinagóga között.

Ő volt „a” kis zsidó a létező szocializmus magyar kabarészínpadán, a kis „vörös Kabos”, akinek semmi sem sikerül és akinek mégis sikerül minden. Igen, egyszerre. Ahogy A veréb is madárban: ő az élet császára amerikás magyarként és ő a saját ikertestvére, a szerencsétlen balek is itt, Pesten a kettős főszerepben. Egész életén keresztül ezt a kettős főszerepet játszotta a chaplini recept szerint.

Kertésznek tanult, munkaszolgálatra vitték, aztán megjárta Mauthausent. Az, amit látott, annyira elkeserítette, hogy amint tehette, azonnal hazajött és egész életén át nevettette ennek a szegény kis országnak a lakóit, akiknek minden kis vigaszra szükségük volt: ő lett a Kádár-korszak emblematikus komikus karaktere. Ahogy Kellér Dezső mondta az 50. születésnapján: „Egy színész karrierjét sok veszély fenyegeti. A naiva felett eljárhat az idő. A bonviván elhájasodhat. Az énekes berekedhet. Téged kezdettől fogva csak egy veszély fenyegetett. Hogy az idők folyamán megszépülsz. A sors kegyes volt hozzád”.

Az az igazság, hogy tényleg kegyes volt hozzá a sors: szinte az utcán kezdte, amolyan vásári komédiásként, parodistaként, „a háború utáni idők úgynevezett „tömbmulatságain”, ahol az udvarokra kitett hokedlikről vagy a körgang rácsaira könyökölve élvezték Jávor Pál-, Gózon Gyula-, Csortos-utánzásait” – írta nekrológjában Molnár Gál Péter. A háború után, a rommá lőtt, lázasan újjáépített városban minden színpaddá vált számára: „Kamaszként egy május elsejei utcabálon, az Almássy téren fölállított alkalmi deszkákon láttam először” – meséli ugyancsak Molnár Gál. Így kezdődött.

A „tüsszentő-szereppel” folytatódott „egy Duna-parti csónakházban”, ahol feltűnt egy pillanatra az Állami Áruház kockáin, hogy egy nála kétszer nagyobb csónakkal küzdve ügyetlenkedjen, 5 másodperc alatt is „megcsinálva” örök magánszámát, önmagát. Ő írta, rendezte és játszotta új és új poénokkal örökké saját „kiskabosságát” és aki az utcáról és a belső udvarokról indult, az meghódította állandó szerepével az országot, a filmet, a tévét és a világot is turnéi során: páratlan népszerűség övezte alakját és páratlan tervgazdasági kasszasikerek. De ugyanaz a szerény, iszonyatos tempóban robotoló komédiás marad, mint aki az Almássy-tér világot jelentő deszkáin is volt. Kedves, szerény figura, két ügyhöz ragaszkodik igazán: a közönségéhez, a magyarul értők picinyke, szétszórt csoportjaihoz, a széles nagyvilágban, – akikért elmegy vidéki kistelepülésekre, a szomszéd országok magyar közösségeihez és a tengeren is túlra – és a hetedik kerület kis zsidó világához: a Vidám Színpad és a Dohány Zsinagóga közötti térhez.

Utolsó, visszavonultan élt éveiben gégedaganattal küszködött, lényegében megnémult és még ekkor is tovább játszotta kettős főszerepét, viccet csinált ebből a nyomorúságból is: „kaptam a sorstól 60 év ráadást, beszélgethettem eleget” – mondta elégedetten, Mauthausenre utalva. Jom kipur napján halt meg, két nappal a születésnapja előtt, 2004 szeptember 26-án.

A Kozma utcai zsidó temetőben pihen ki egy nehéz és mindennek ellenére boldog életet. Ma lett volna 100 éves.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
A Tóra után a próféták: Háftárá-tekercs
Kultúra
Premier a Gólem Színházban: Rómeó és Júlia