Egy hamburgi zsidó kórházban 96 éves korában ma elhunyt Esther Béjarano, aki egyike volt az 1943-ban megalakított, 40 fős női lágerzenekarnak Auschwitz-Birkenauban. Heiko Maas német külügyminiszter így emlékezett meg róla: Esther Béjarano az antiszemitizmus és rasszizmus elleni harc fontos hangja volt.
Esther Löwy néven született 1924. december 15-én, zenei tehetsége korán megmutatkozott: gyermekkorában zongorázni tanult. 1939-ben, 15 évesen sikertelenül próbált Palesztinába jutni, ezután munkatáborba került, ahonnan 1943-ban hurcolták Auschwitzba.
A haláltáborban egyike volt annak a 40 tagú női zenekarnak, amelynek az emberek munkába menetelésekor és az új deportáltak érkezésekor kellett zenélnie, Esther Löwy a zenekarban harmonikán játszott. Szüleit és testvérét a lágerben meggyilkolták.
A világháború után Palesztinába költözött, énekes lett, s Izraelből 1960-ban települt vissza Németországba immár férjes asszonyként, két gyermek édesanyjaként.
Az egész életét annak szentelte, hogy az emberek minél többet tudjanak meg a vészkorszak borzalmairól, a rasszizmus, fajgyűlölet, antiszemitizmus rettenetes tragédiákba torkolló következményeiről. Egyik alapítója volt a Nemzetközi Auschwitz Bizottságnak, járta az iskolákat, a tapasztalatairól mesélt a gyerekeknek, énekelt nekik, s gyakran mondogatta: „az az én bosszúm, hogy járom az iskolákat és elmondom, hogy mi történt velünk, hogy ne történhessen meg újra".
Emlékéből fakadjon áldás!
(Címlapkép: Getty)