Gáza nem Auschwitz! Mondjunk nemet a holokauszt bagatellizálására

Az Izraelt ért rágalmak közül a mai palesztinok és a zsidók sorsának összehasonlítása a Holokauszt okán, valamint a "népirtás" alaptalan vádja a leggyalázatosabb. Az alábbiakban Dr. Ariel Muzicant, az Európai Zsidó Kongresszus elnökének és Yonathan Arfi, a Francia Zsidó Intézmények Képviseleti Tanácsa (CRIF) elnökének közös állásfoglalását olvashatják.

A képlet jól ismert: "A dolgokat helytelenül megnevezni annyit tesz, mint a világ szerencsétlenségét növelni" – írta Albert Camus 1944-ben. Miközben a hágai Nemzetközi Bíróságon (ICJ) zajlik a Dél-Afrika által kezdeményezett Izrael elleni tárgyalás, a közbeszéd számos szereplője folyamodik ezekhez a hazug vádakhoz, Jeremy Corbyn volt brit munkáspárti vezetőtől a Netanyahut Hitlerhez hasonlító török elnökig, a szélsőbaloldaltól az európai utcákon tüntetőkig, akik azt követelik: "A folyótól a tengerig".

Anélkül, hogy elvitatnánk a palesztin polgári lakosság és a Hamász által indított háború áldozatainak és túszainak szenvedése iránti jogos együttérzést, ezeket a vádakat határozottan vissza kell utasítani.

Yonathan Arfi és Dr. Ariel Muzicant

Mit jelent tehát a népirtás vádja? Mit jelent Izrael lenácizása? A népirtás gondolatának a gázai háborúval való összekapcsolása azt a célt szolgálja, hogy Izrael államot a végső gyalázat címkéjével illessék. Ez a vád tartalmilag és jogilag is megalapozatlan, valójában más, politikai célokat szolgál.

Először is, a fogalmak jelentésének ez a perverz megfordítása Izraelt, a holokauszt áldozatainak menedéket nyújtó államot a hóhérok államaként ábrázolja, és célja, hogy megzavarja társadalmunk erkölcsi iránytűjét. Azzal, hogy Izraelt szimbolikusan nácinak bélyegezi, a vád felmenti az európai lelkiismeretet a holokauszt bűnössége alól. Végezetül, Izrael erkölcsi bűnösségének maximalizálásával a vád minimalizálja a Hamász október 7-i visszaéléseinek súlyosságát. Izraelt népirtással vádolni a leghatékonyabb stratégia az október 7-i pogromok és a Hamász terroristáit motiváló, az izraeli polgári lakosságot lemészároló, megerőszakoló és megkínzó gyilkos ideológia ignorálására.

Ez a vádaskodó félremagyarázás nem újdonság. A palesztin ügy szószólói gyakran használták a zsidó történelem tükrét saját narratívájának megfogalmazására. Például amikor a Nakba ("katasztrófa", arabul) szót választották Izrael Állam függetlenségének történelmi ünnepére.

De mindenekelőtt ezzel a vádaskodó fordulattal legitimálni akarják az erőszakot. Izraelt népirtással vádolni, és új náci államnak nevezni, a legradikálisabb beszédeket is igazolja, egészen odáig, hogy normalizálja az egyetlen zsidó állam felszámolásának követelését. Hiszen egy állítólagos népirtó állammal szemben milyen erőszak nem lenne legitim?

Ne legyünk naivok: akik ezt a terminológiát használják, csak azért teszik, hogy Izraelt vádolhassák. Szelektív felháborodásuk megkíméli a világ nagy önkényuralmi rendszereit, mert elhomályosítja visszaéléseiket, például a kínai ujgurok, a burmai rohingják és a nigériai keresztények üldözését. És természetesen soha nem bírálták a nyugati katonai műveleteket az Iszlám Állam ellen Moszulban és Rakkában, vagy az al-Kaida ellen Afganisztánban, annak ellenére, hogy sajnálatos módon azok is számos civil áldozatot követeltek.

Ez a vádaskodó, kifordított beszéd tehát valójában nem más, mint a zsidó állam önkényes és kiszámított megbélyegzése. És sajnos tudjuk, hogy az általa kiváltott ellenszenv közvetlenül kiterjed a zsidókra az egész világon.

Nekünk, európai zsidóknak felelősségünk, hogy elítéljük ezeket a veszélyes vádakat, amíg még van időnk. Mert Gáza nem Auschwitz! Szégyelljék magukat azok a kormányok, amelyek részt vesznek a holokauszt bagatellizálásában és tagadásában.