Egy nagy írónemzedék előfutára: az elfeledett Emmanuil Kazakevics

2022. Augusztus 08. / 10:21


Egy nagy írónemzedék előfutára: az elfeledett Emmanuil Kazakevics

A zsidó irodalom fennmaradását a szívén viselő, a háborús prózában pedig elsőként új hangot megütő Emmanuil Kazakevics (1913-1962) pályáján kalauzolja végig az olvasót Földeák Iván. A szerző szerint a halála után elfeledett író legjobb írásai az érzékeny problémafelvetésükkel és hiteles lélekelemzésükkel valami olyasmit kezdtek el, amit később az új szovjet háborús irodalom teljesített be. A Moszkvatér.com írását ajánljuk.

Tombolt a nagy háború. Később sokan, sokféleképp írtak róla. Volt időszak, amikor csak dithüramboszokat (dicshimnuszokat) lehetett közreadni, kiemelve a Nagy Tanító és Vezér szerepét a győzelemben. Az idő azonban helyre tette a dolgokat. Eljött az „olvadás” időszaka és tisztult a kép. A háborús diadal dicsősége mellett az áldozatvállalás keservei is megfogalmazódtak a művekben. Kevesen emlékeznek arra, hogy volt egy az irodalmi életből viszonylag korán eltávozott író, Emmanuil Kazakevics, aki elkezdett valamit, amit mások utána zajosabban vittek sikerre – olvasható a Moszkvatér.com portálon megjelent írásban.

kaza.jpgEmmanuil Kazakevics (1913-1962)

A mai Ukrajnában található, az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Kremencsukban 1913-ban született Kazakevics 1930-ban Harkovban végzi el a gépipari technikumot, majd a kor szavára hallgatva elhatározza, hogy részt vesz az új élet építésében. És nem is akárhol. Származása sugallja, hol teheti magát hasznossá. Még abban az évben elutazik a frissen létrehozott Zsidó Autonóm Területre, a Távol-Keletre, Birobidzsánba.  

Szülei is követik a nemzetiségi körzetbe. Az apa, Geneh Kazakevics (1883-1935) a század elején már nevet vív ki magának, mint a zsidó újságírás egyik megalapítója és képviselője, s ezt a munkát folytatja az új helyen. A körzet első jiddis-orosz újságjának szerkesztője lesz, beindítója vidékén a hangos mozinak. Halála után utcát neveznek el róla, amelyet a harmincas évek végén, érdemeit elfeledve átneveznek.

Itt, Birobidzsánban indul Emmanuil Kazakevics írói pályája, s részint kapcsolódik a szovjet életben és kultúrában jelentős szerepet játszó zsidó kisebbséghez. Az írói pálya sikereit célul tűző huszonéves fiatalember egyelőre nem irodalmi terepen, hanem a tajga lápos földjén próbálja megvetni a lábát. 

Grigorij Dobin (1905-2001), az oroszul is alkotó zsidó író, aki közel fél évszázaddal élte túl Kazakevicset, még regényt is akart írni kollégájáról, az ifjú kolhozelnökről, aki – félretéve irodalmi hajlamait – fejest ugrott a földművelés szakmai kérdéseibe. S közben bátorította, igyekezett egyben tartania a közösséget. A mezőgazdasági kaland nem tartott sokáig. Az ifjabb Kazakevicset kinevezik a birobidzsáni kultúrház építésvezetőjévé, majd ő lesz az épületben helyet kapó zsidó állami színház igazgatója.

A postavonat lehetőségeit kihasználva  Emmanuil Kazakevics fel-felutazik Moszkvába, hogy színészeket gyűjtsön az újonnan megalakult társulatba. Ebben nagy segítségére van Szolomon Mihoelsz (1890-1948), a zsidó színjátszás kiemelkedő személyisége, aki 1948-ban tragikus autóbalesetben életét veszti. (Csak évekkel később derül ki, hogy a balesetet Sztálin utasítására megrendezték. A Generalisszimusz a második világháború alatt kihasználta a nemzetközi hírű zsidó színházi szakember kapcsolatait a szovjet haza honvédelmének segítésében, ám az, hogy Michoelsz autonóm területet kívánt kiharcolni a zsidóságnak a Krímben, s ebbe az akciójába Einsteint is belevonta, már nem tetszett a párt első emberének.)

Emmanuil Kazakevics fokozatosan íróként is megmutatja magát a Távol-Keleten. Novellája jelenik meg, szorgalmasan fordítja héberre (ivritre) az orosz klasszikusokat. És nem csak azokat, de a Moszkvában egyik fellépésén megismert Majakovszkijt is.

Kazakevics első könyve, amely összefoglalja Távol-Keleten szerzett keserédes tapasztalatait, ivritül jelenik meg. 1940-ben felveszik a Szovjet Írószövetségbe. David Bergelszonnal (1888-1952), akit később koholt vádakkal a zsidó antifasiszta bizottságban való részvételéért kivégeznek (1955-ben rehabilitálják) közösen írnak könyvet a nemzetiségi körzet életéről. Majd egy verses regényben ihletetten és csillogó humorral örökítik meg az új életet

Első kisregénye a „Csillag” (1947) új hang feltűnése, és nyomban elnyeri az olvasók rokonszenvét. Kazakevics nem a hőstettek, hanem az érzelmek és a személyiség oldaláról közelíti meg a nehéz időszakot, megkapóan őszinte és emberi. 

Kisregényének hősei, a németek hátországába küldött felderítők teljesítik küldetésüket, de nem térnek vissza. S a csapat parancsnokába szerelmes rádiós lány, Kátya egyedül, reménykedve várja rádió hívásukat. A támadás megindulásáig nem merik elhúzni bekapcsolt készülékétől. 

Kazakevicset szinte élete utolsó pillanatáig foglalkoztatta nemzedékének nagy próbatétele. Sajátos két részes regényfolyamában – Tavasz az Oderán (1948) és a Ház a téren (1956) – próbálja továbbvinni azt az ábrázolásmódot, amit az olvasók olyan magasra értékeltek első regényében. Ám itt az egyszerű emberek kételyeinek, vívódásainak bemutatása mellett, mintegy adózva a kor követelményeinek, a konfliktusok már nem olyan élesek, rímelnek az időszak változott hangulatához, zsurnalisztikus fordulataihoz. 

 Talán a szerző is érezhette, hogy ez visszalépés művészetében. Következő könyvével, a Ketten a sztyeppén (1948) című könyvével visszatér korábbi és hitelesebb alkotói credójához, s ezzel magára hívja a pártos kritika teljes össztüzét.

Művei hosszú ideig szerepeltek a tananyagban, ám később átminősítették őket ajánlott irodalommá, míg végül teljesen kihagyták a szerzőt a szovjet irodalom iskolai programjából. 

Vitathatatlan, hogy Kazakevics – átélve a személyi kultusz időszakának megpróbáltatásait – műveiben tett bizonyos engedményeket a kor követelményeinek (ugyan ki nem tett az alkotók közül?), ám legjobb írásai érzékeny problémafelvetésükkel, hiteles lélekelemzésükkel valami olyasmit kezdtek el, amit később az új szovjet háborús irodalom, a valósággal kíméletlenül szembenéző „hadnagyok" irodalma (Viktor Nyekraszov, Grigorij Baklanov, Jurij Bondarev, Vaszil Bikov, Vlagyimir Bogomolov) teljesít be.

Az írás teljes terjedelmében ide kattintva olvaható.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó ünnepek
Zsidó ünnepek az 5783-as zsinagógai évben
2022. Szeptember 24. / 19:39

Zsidó ünnepek az 5783-as zsinagógai évben