A Stranger Things első pillantásra egy ’80-as évekbeli nosztalgia-sorozat, amely gyerekekről, szörnyekről és egy alternatív valóságról, a Hellyel lefeléről (Upside Down) szól. De a történet mélyén ott húzódik egy másik réteg is, ami talán érdekes adalékot adhat, miközben a napokban megnézzük a befejező részeket – azt tárja elénk, mit jelent a közösség és az „idegenség” kérdése, amely sok tekintetben a zsidó tapasztalatot idézi meg.
A 2016-ban debütált sorozat egyik kritikusa, Michael Fraiman (Canadian Jewish News ) már a premier évében úgy fogalmazott: „A Stranger
Things lényegében a zsidókról szól.”
Fraiman értelmezése szerint a sorozat központi témái – a hit ereje, az elszigeteltség, valamint a közösségben való megváltás – mély rokonságban állnak azokkal az eszmékkel, amelyek a judaizmus alapját képezik.
A Stranger Things szereplői nem szuperhősök, hanem törékeny, közösségbe kapaszkodó emberek, akik csak egymás által képesek túlélni. Közülük többen már a sorozat elején is a társadalom peremén élnek: népszerűtlen diákok, akiket a többi gyerek állandóan szekál; egyedülálló anya, aki próbál talpon maradni, rendőrfőnök, akinek kudarcos magánélete az alkohol felé űzi őt, és még sorolhatnánk. Aztán persze ott vannak azok a karakterek, akiknek első ránézésre csak „megszületni volt nehéz”, ám idővel az ő képük is árnyaltabb lesz. Ezeknek a figuráknak az egymásra találása, közös küzdelmük a gonosz, a „Másik világ” ellen tulajdonképpen azon egyszerű módon is a zsidósághoz kapcsolódik, hogy tudjuk jól: a hit és az összetartozás nélkül senki sem maradhat talpon. Joyce Byers (Winona Ryder – eredeti nevén Winona Laura Horowitz) elszántsága, hogy fiát visszahozza az ismeretlenből, a zsidó anyai odaadás szimbolikus alakja. Hit nélkül – hogy a fiút még élve megtalálhatja – az egész történet összeomlana.
Winona Ryder a sorozatban.
A közösség motívuma nem véletlenül cseng egybe a zsidó hagyománnyal. A judaizmusban a közös ima, a közösségi tanulás, a szolidaritás nem csupán társadalmi, hanem spirituális kötelesség: az egyén csak a többiek által válhat teljessé, bizonyos imáinkat csak közösségben tudjuk elmondani. Ugyanezt látjuk Hawkins városában – a magány pokla csak akkor oldódik, ha az emberek egymásra találnak.
Fraiman szerint az Upside Down, az alternatív dimenzió, ahol minden sötét, hideg és üres, különös hasonlóságot mutat a Héber Biblia Seol (שאול) fogalmával. A Seol az a hely, ahová halál után mindenki kerül – igazak és gonoszok egyaránt –, egy amoralitás nélküli, árnyékokkal teli birodalom. A Stranger Things „Másik oldala” hasonló: nem a bűnösök büntetése, hanem az élet hiányának megtestesülése. A MyJewishLearning is megosztott egy elemzést erre vonatkozóan, kifejtve, hogy a sorozat több ponton is rezonál a zsidó gondolkodás alapvető kérdéseivel. Akárcsak a Seol: egy árnyékos, morálon túli térrel, ahol nincs növekedés, nincs kapcsolat, nincs hang - az Upside Down is a kapcsolatok megszűnését és az elszigeteltséget hordozza magában, ami a zsidó hagyományban az egyik legsúlyosabb állapot.
Sartre híres mondása szerint „A pokol a másik ember” – de a Duffer fivérek világában a pokol a magány. A sorozat zsidó szellemisége ebben a pontban érhető tetten leginkább: az ember lényege nem az egyéni túlélés, hanem a közösséghez való tartozás, a kötődés és kapcsolatok helyreállítása.
A Stranger Things több kulcsfigurája zsidó származású:
Winona Ryder (Horowitz), aki Joyce Byerst alakítja, maga is gyakran beszél arról, hogy zsidó identitása meghatározta pályáját.
Finn Wolfhard, a sorozat egyik (volt) gyereksztárja, részben zsidó felmenőkkel rendelkezik.
Shawn Levy, a sorozat több epizódjának rendezője és executive producere (korábban: Éjszaka a múzeumban, Real Steel ) montreal-i zsidó családból származik.
Brett Gelman, aki a Stranger Things-ben Murray Baumanként ismert, maga is nyíltan zsidó identitást vállaló színész és aktivista. A 2023-as és 2024-es események során aktívan felszólalt az antiszemitizmus és a zsidó közösség elleni támadások ellen, többek között nyilvánosan kiállt a zsidó jogok és az izraeli áldozatok mellett, valamint részt vett a TikTok vezetőinek írt levélben, amelyben az antiszemita tartalmak problémáját hangsúlyozták. Gelman azt is elmondta, hogy több könyvbemutatója is visszamondásra került az általa tapasztalt antiszemita és antisrael érzések miatt, de továbbra sem vonja vissza támogatását a közösség mellett.
Gelman beszédet tart az Izrael melletti tüntetésen a National Mallban 2023. november 14-én, Washingtonban. Fotó: Getty Images
De még ezeknél is fontosabb a hangulat: a Stranger Things világa tele van azzal az egzisztenciális kérdésfelvetéssel, amely a zsidó kultúrát is áthatja. Mi a helyünk a világban? Hogyan őrizzük meg emberségünket a félelem közepette? Hogyan őrzi meg egy kicsiny közösség önazonosságát a nagyobb, közömbös hatalmakkal szemben?
Noah Schnapp. Photo: Milliebobbybrownnn via Wikimedia Commons
A sorozat szereplői – Eleven, a laborból szökött kislány; Jonathan, az iskolai kívülálló; Joyce, a kétségbeesett anya – mind „másnak” számítanak. A „másnak lenni” pedig a zsidó történelem egyik legmélyebb tapasztalata. A zsidó lét nem egyszerűen vallási identitás, hanem kulturális „másik-ság” – olyan közösség, amely megtanult túlélni azáltal, hogy sosem olvadt teljesen bele a környezetébe. Hawkins városának kis csapata hasonlóképp működik: az, hogy „nem illenek bele” a világba, végül épp a túlélésük záloga lesz.
Ebben az értelmezésben a Stranger Things egyfajta kortárs allegóriaként olvasható, amely a zsidó hagyományból is ismerős egzisztenciális kérdéseket – hitet, összetartozást és az elszakítottság tapasztalatát – jeleníti meg. Ahogyan a zsidó hagyományban a sötétség sosem teljes, mert a legkisebb fény is áttöri, úgy Hawkins világában is a remény, a barátság és a hit az, ami visszavezeti a szereplőket az életbe.
A Stranger Things tehát – akár tudatosan, akár nem – egy mélyen zsidó történet. A közösség, a kitartás és a hit győzelméről szól – és arról, hogy a legnagyobb sötétségben is akad, aki gyertyát gyújt.

A teljes sorozat a Netflixen érhető el.
Forrás: Fraiman, Michael: “Netflix’s Stranger Things is basically about Jews”, The Canadian Jewish News, 2016.
Zucker-Kertész Lilla