A 100 éve született Kardos G. György íróra emlékeztek ma az Írók Boltjában

Olyan sokan voltak kíváncsiak a Kardos G. György 100 éve című rendezvényre szerda délután az Írók Boltjában, hogy a karzaton nem jutott hely Szakonyi Károlynak, Várady Szabolcsnak és Kukorelly Endrének... De Kardoshoz hasonlóan nézzük a dolog pozitív oldalát: örüljünk neki, hogy ma is ennyien szeretik, ennyien szeretjük a 28 éve elhunyt írót. S még egy jó hír: lehet, hogy az OR-ZSE-n szeptembertől kurzus indul Kardos G. Györgyről!

A rendezvényen – amelynek házigazdája Hegedűs Claudia volt – az 1925. május 10-én született íróhoz és a regényeihez fűződő kapcsolatáról Bartók Ágnes, Forgách András, Nógrádi Gábor, Spiró György és Szántó T. Gábor mesélt. 

Mint a névsorból látható, a meghívottak között volt Bartók Ágnes, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) tanársegéde, akitől Hegedűs Claudia meg is kérdezte: lehetett-e, lehet-e az egyetemen az íróról tanulni, volt-e, van-e olyan kurzus, ahol Kardos G. Györgyről tanulhatnak a hallgatók. 

Bartók Ágnes (Forrás: OR-ZSE)

Kihallanni véltem a Művelődés- és Kultúratörténeti Tanszéken oktató Bartók Ágnes hangjából az örömöt, amikor azt válaszolta, hogy a tervek szerint most szeptembertől az író tananyag lesz az egyetemen egy féléves kurzus keretében. Nagyon drukkolunk!

Hegedűs Claudia

Az Írók Boltjában lezajlott beszélgetésnek egy hibája volt, de az sajnos óriási. Sajnos csak egy bő órát tartott. Pedig még órákig elhallgattuk volna, ahogyan a meghívottak nemcsak sztoriztak az Avraham Bogatir hét napja című, zseniális regény szerzőjéről, hanem az írói rangjához méltón méltatták. Holott – és ez kiderült a mai rendezvényen is – valószínűleg maga Kardos lett volna az, aki élénken tiltakozik az „írói rang" kifejezés ellen. Író volt, született író, s ebbéli minőségében nem túlzottan foglalkozott az irodalmi élettel, a kánonok alakulásával és alakításával. 

Jobbról: Spiró György, Forgách András, Szántó T. Gábor, Nógrádi Gábor, Bartók Ágnes

Szokás szerint sziporkázó volt Spiró György, akitől ez a bon mot hangzott el: érdemes megnézni, hogy egy adott korban kikről nem születnek monográfiák – azok az igazán nagy írók. A „kínosak". S vitába szállt azzal is, hogy Kardos három legismertebb műve (Avraham Bogatir hét napja; Hová tűntek a katonák?; A történet vége) trilógia volna, szerinte azok nem felelnek meg egy irodalmi trilógia kritériumainak – ettől függetlenül Spiró szerint nagyon nagy regények. Védelmébe vette A történet vége című regényt is – amelyet teljesen indokolatlanul „illett lesajnálni" a megjelenésekor, de hát minden kis ország irodalma ilyen „lesajnálós" –, amelyről Spiró György azt mondta: lényegében a kétezer éves európai civilizáció végéről szól, de ezt nem vette észre az irodalom.

Fotók: Mazsihisz.hu

Nógrádi Gábor arról mesélt, hogy tanúja volt annak, amikor Kardos G. György évtizedek múltán visszatért Izraelbe, és találkozott egykori katonatársaival, barátaival. S feltűnt neki, hogy eltűnt az íróra oly jellemző harsány nevetés, s a helyét valamiféle fura, védekező mosoly vette át... Védekezés mindaz ellen, ami ott és akkor rázúdult a múltból.

Szántó T. Gábor a Szombat folyóirat főszerkesztőjeként bejelentette, hogy a lap májusi száma tisztelgés a 100 éve született író előtt, és érdemes várni a szeptemberi számra is, amely két különlegességet is tartogat. Egyrészt Spiró György foglalja össze benne emlékeit és gondolatait Kardosról, másrészt Novák Attila történésztől olvashatunk majd egy cikket az íróval kapcsolatos titkosszolgálati megfigyelésekből.